A világ azt akarja, hogy becsapják VI.- "Ifjabb Putifárné", "Elszemtelenedve"

14. jelenet: „Ifjabb Putifárné”

Piroska lakása. Félix az ágyon heverészik, Piroska teát főz.

PIROSKA
Ennyiből áll elrejteni valakit?
 
FÉLIX
Nem elrejtőzni nehéz. Még ma sem. Nehéz élned a kapcsolataid nélkül. Olyan lenne, mintha egy világvégi kis faluban élnél száz évvel ezelőtt. Nem autózol, nem vonatozol, nem sétálsz, nem is kommunikálsz senkivel. Nincs videó, levél, telefon, semmi kapcsolat. Ha megmozdulsz, a mosógéped, a mikrosütőd, a fűtésed termosztátja, a világításod kapcsolója fog beköpni. Ha el akarsz rejtőzni, akkor ezeket mind le kell állítani. Egyenként. És még így sem vagyok biztos, hogy a klotyóban nincs egy meg nem talált csip, ami súg Mártának. Alig merek kimenni pisilni.
 
PIROSKA
Pedig az nem tesz jót a prosztatádnak. És ha Márta megtudja, hogy itt vagy, akkor mi lesz?
 
FÉLIX
Engem kidob, téged megöl. Vagy fordítva.
 

Piroska odaviszi a teát az ágy mellé a kisasztalra, és leheveredik Félix mellé.

PIROSKA
Akkor addig inkább idejövök.
 

Félix felpattan, a lány fekve marad.

FÉLIX
Hagyjál lógva, az apáddal vagyok egyidős! A teádat elfogadom, élvezem a hízelgést, de ez a vége.
 
PIROSKA
Azért ehhez még nekem is lesz szavam. (hízeleg) Valójában irigyellek titeket. Még Mártát is. Veletek már annyi minden megtörtént. Én tizenhat szerepet futtatok egyszerre a hálón, mégis unalmas.
 
FÉLIX
Hazudsz, de elég élethűen. Nem hiába vagy színésznő.
 
PIROSKA
Csak tánckorrepetitor. És nem hazudok.
 
FÉLIX
Nem tudom, Márta miért bízott meg benned ennyire. Én nem akartam engedni, hogy tanítsd a kölyköket. Péter nevelése vagy.
 
PIROSKA
Anyám lánya vagyok! És ne beszélj Mártáról! Magadról beszélj, és rólam! A jövőnkről. Most, hogy végre együtt vagyunk.
 
FÉLIX
Vagyunk együtt a rákot! Egy teázástól még nem lesz gyereked. (azért leül az ágy szélére, és simogatja a lány haját) Majd szépen férjhez mész egy kockahasú csipendélhez a kórusból, attól majd lesz. Én pedig hazaballagok, és végre ráncba szedem a nagyon okos, nagyon elhanyagolt gyermekeimet. Reggel óta feléjük sem néztem, és el sem tudnak érni. Ha anyjukat nem kerítem gyorsan elő, akkor ebből még baj is lehet. Holnaptól meg elkezdek írni egy könnyű kis anyagot azokról az időkről, amikor kiépült a NET, hogy aztán soha senki meg ne nézze.
 
PIROSKA
(nem figyel Félixre, simogatja a kezét) Nyet?
 
FÉLIX
NET. Nagy Egyetemes Tudásközpont. Talán ez lesz a neve. Amit a gépecskéink most fejeztek be, nélkülünk. Ebbe kavartál bele a betöréseiddel. Légy a levesben. Egy pici zavar a tökéletes rendszerben.

Péter lakása láthatóvá válik, és a képe megjelenik Piroska monitorának sarkában. 

PÉTER
Piroska kivel beszélgetsz?

PIROSKA
Senkivel. Egy szerepet próbálok.
 
PÉTER
Nem látom rendesen a szobádat! Mi van nálad?
 
PIROSKA
Minden a legnagyobb rendben, apa. De most dolgozom, ne haragudj! Szia!
Péter lakása sötét, és a képe is eltűnik.
 
PIROSKA
Jó lenne a gyerekeidet nevelni. (nevet) Én már terhes is vagyok tőled.
 
FÉLIX
Kérek még egy teát búcsúzóul. Megint fáj a gyomrom. Az ördög vigye el, ezek az orvosok csak mellébeszélnek. Pedig még nem dobhatom fel a bocskort, ezt-azt még mindenképpen el kell meséljek a kölköknek.
 
PIROSKA
Láttam a leleteidet. Nagyon rondák.
 
FÉLIX
A leleteimet? Láttad? Az lehetetlen. Az végképp lehetetlen.

Piroska feláll, tölt egy teát, odaviszi a férfihez.

PIROSKA
Vedd már észre, hogy nekem semmi sem lehetetlen! Te is azt gondolod, hogy egy kis színházi fuss ide, fuss oda liba vagyok? Mit gondolsz, kitől kapott a főnökség méréseket „k” feleséged tevékenységéről? Apámtól? Soha nem merte volna megtenni.
 
FÉLIX
Tudtam: anyád még él! (üvölt) Hol van? Tényleg Dél-Amerikában? Hol van? Hogyan segített onnan, hogy nem jöttünk rá? Mivel kommunikáltatok? Milyen titkos csatornátok van?
 
PIROSKA
(nagyon alázatosan) Nem beszéltem vele soha. Most igazat mondok, kérlek, hidd el. Eltűnt, még mielőtt megtanultam volna beszélni. Nem tudok róla semmit. Megtaláltam a jegyzeteit, azt itthon elrejtette nekem, abból tanultam.
 
FÉLIX
Te? Jegyzetekből törtél be a rendszerünkbe? Huszonöt évvel ezelőtti anyagokból? Az lehetetlen. Ennyire jól leírta? Ennyire jól látta előre? Bár nagyon jó feje volt. Ő volt négyünk közül messze a legokosabb. De azért ez túlzás. (kis szünet) Az anyád keserves…
 
PIROSKA
Pontosan az anyám, és pontosan a keserves életét! Amit Márta tett keservessé. Ha már elüldöztétek, kinyírtátok, legalább ennyi öröme lehessen! Mert él, én tudom! És remélem, minden szavamat hallja, és minden mozdulatomat látja onnan a borzasztó messzeségből!
 
FÉLIX
Megkeresem! Elmegyek és megkeresem. Nem igaz, hogy nem lehet megtalálni!
 
PIROSKA
Nem lehet. Próbáltam, rengeteget. Akit én nem találok meg, azt nem lehet megtalálni.
 
FÉLIX
Ez azért nem olyan biztos. Ne bízd el magad! Alapvetés a szakmában: soha ne bízd el magad!
 
PIROSKA
Tréfás. Anya mottója is ez volt: soha ne számíts senkire. „Bármikor akadhat valaki vagy valami, aki nálad jobb, ügyesebb, okosabb.” Ti mennyit éltetek együtt? Két évet? Hármat?
 
FÉLIX
(nem figyel rá, elgondolkodik) Hasonlítasz is rá. Ugyanilyen gyönyörű mellei voltak.

Piroska szobája elsötétül.

15. jelenet: „Elszemtelenedve”

Gyerekszoba. A Piroska szobájában látott guruló ruhafogas ott áll Julka monitora mellett, tele ruhával. Julka bejön, leül a monitor elé, és éneket kezd tanulni, a Varázsfuvola egyik, hangszínének megfelelő áriáját. Julka monitorán az egyik ablakban a szöveg, a másikban a kotta, a hangszóróból zene, a kíséret. A lány közben elő-elővesz egy kozmetikumot, játszik vele, magára ken hol ezt, hol azt, letörli, próbálkozik.

LEXI
(csak Tomcinak) Tomci!

Tomci be. Julka felfigyel, de nem megy oda.

TOMCI
Apa! Már azt hittem, totál elvesztetek!

LEXI
(csak Tomcinak) Minden este jelentkezem.
 
TOMCI
Nem mondtad, hogy nem jöttök haza! Anya sincs itthon!

Julka abbahagyja az éneklést. Kis gyanakvással és sok érdektelenséggel a hangjában. 
JULKA
Te hol vagy? Nem szoktatok mind a ketten eltűnni!
 
LEXI
(Tomcinak) Tomci, minden feladatodat elvégezted?

Tomci óvatosan egy kockás táblán elkezd a géppel játszani. A két gyerek, Tomci balról, Julka jobbról, egymástól függetlenül beszél az „apjával”, csak néha figyelnek a másik szövegére. Lexit (a gépet!) ez egyáltalán nem zavarja, probléma nélkül felelget nekik. De a két monitoron néha kétféle kép megy Félixről, pontosabban Julka monitorán csak néha jelenik meg kép, de akkor más, mint Tomcién. Ez sem tűnik fel a gyerekeknek.

TOMCI
(enyhén nyafog) Mikor jössz haza? Azt szeretném, ha itthon lennél.
 
LEXI
(Julkának) Lehet, hogy még sokáig kell maradnom. Julka, nem sok az a festék?
 
TOMCI
Nem akarom, hogy ott legyél. Azt szeretném, ha itt lennél mellettem.

Egy egész sorozat csippantás Tomci gépéből. 

LEXI
(Tomcinak) Itt vagyok.
 
JULKA
(alig hagyja abba az énekpróbát, megrántja a vállát) Csak próbálkozom. Ne félj, nem csinálok kurvát magamból.
 
TOMCI
Azt akarom, hogy lássalak. És ne csak a képernyőn keresztül.
 
LEXI
(Tomcinak) Tulajdonképpen mivel csipogsz?
 
TOMCI
Go. Bocsi. Délután kezdtem el, és olyan jól álltam. Nem akartam abbahagyni.
 
LEXI
Nem baj. Akkor is játszol, amikor otthon vagyok.
 
JULKA
(megdöbben) Nem baj?
 
LEXI
(mindkettőnek) Gondoljátok, hogy nem tudtam, hogy mikor mit csináltok?
 
LEXI
(csak Tomcinak) Tomcikám, minden olyan, mintha ott lennék. Ha otthon vagyok, amikor éppen játszol, rólam akkor is csak egy kis képet látsz a képernyőd sarkában. Én ülök a dolgozómban, te is a te szobádban.
 
TOMCI
De akkor tudom, hogy itt vagy.
 
LEXI
Honnan tudod?
 
TOMCI
Át tudok sétálni hozzád.

Julka abbahagyja az éneklést, odamegy balra Tomci mellé. Julka monitora a jobb oldalon tovább zenél. 

JULKA
Mindig hisztiztél, ha játszottunk, mialatt beszéltél.
 
LEXI
Tomcikám, most is átsétálhatnál ide, csak egy kicsit tovább tartana a séta. Egy egész napig és még négy órát.

Tomci feláll, kinyitja az ajtót, de nem megy ki rajta. Julka nézi, nem mozdul. 

TOMCI
És mit ennék közben?
 
LEXI
Akkor inkább el se indulj!

Julka felnyit egy új ablakot Tomci gépén, és a Traviatából gyakorol tisztán, de élettelenül. 

JULKA
 „Szeretni nem tud szívem. / ily lánggal égő érzés - Bevallom, csak terhes nékem.”

Tomci becsukja az ajtót, visszasétál. Leül a nővére mellé, odabújik hozzá. 

TOMCI
Nem vagy itt. Üres a ház. Azért mégis jobb, amikor itt vagy.
 
LEXI
Itt vagyok.
 
JULKA
Nem vagy itt! Valahol a csudában vagy.
 
LEXI
Most éppen igen, a csudában vagyok, de lehetnék a szomszéd szobában is. Eleget morogtam, hogy amikor otthon vagyok, akkor is mindig a gépeteket bújjátok, ki sem jöttök a gyerekszobából. Csak üzengettek.
 
TOMCI
De akkor tudtam, hogy itt vagy mellettem!
 
LEXI
Biztos vagy ebben?
 
JULKA
(újra Traviata, csak még gyerek hozzá) „Mily jó, mily szép is lenne Szeretni szívből, híven!”
 
TOMCI
Persze hogy biztos. Odamehetek, megfoghatlak.
 
LEXI
Lehet, hogy azt is csak te érzed egyedül. Lehet, hogy mindent, amit látsz, azt csak képzeled.
 

Félix képe és hangja eltorzul. 

LEXI
Lehet, hogy minden üzenetedre egy gép válaszol.

Julka felugrik, igazi rémülettel. Ő megérzi a géphangban a gépet. Ijedtében lesodor egy csomó tányért és poharat az asztalról. Nagy csörömpölés. 

JULKA
Ezt hogy csináltad? Egészen megijedtem. (szedeget) Majdnem eltörött ez a sok vacak.
 
TOMCI
Az nem lehet. Ilyen értelmesen nem tud a gép beszélni. Én meg nem csak képzelem, hogy megfoghatlak.

Tomci bánatában elkezd lefekvéshez készülődni. Lexi újra „normális”. 

LEXI
Éppen erről van szó. Azt mondod, megfoghatsz. De ez nem jelent mást, mint hogy az ujjaiddal érzékelsz valamit, amiről azt gondolod, hogy én vagyok. Amit tapintasz, és aki válaszol az üzeneteidre, az szerinted ugyanaz.
 

Tomci felhagy a sértődöttséggel. Sétálni kezd. 

TOMCI
De látunk is.
 
JULKA
(Morog, szinte magának.) Eddig mindig balhéztál, ha a Traviatát tanultam. Most miért nem?
 
LEXI
Látsz valamit, amiről azt gondolod, én vagyok. És érzel egy gyenge szagot is, miközben hallasz egy hangot. De most is van hang, és van kép is. A tapintás hiányzik?
 
TOMCI
Már érzem a szagodat is. Átküldted?
 
LEXI
A gép össze tudja keverni az illatszóróval, és utasítottam, hogy most az én szagomat fújja be a szobádba. Mint reggel, ébredéskor, a levendulaillatot. Ha felveszed a játékkesztyűt meg a szemüveget, akkor kezet is foghatunk.
 
TOMCI
(sírósan) De hát akkor…
 
Lexi kinyitja a képet. Félix egy szép napsütötte kertben ül. Békés tavaszi táj.
 
LEXI
Nincs semmi baj. Itt vagyok. Csak meg akartam mutatni, hogy ez is egy lehetséges gondolkodásmód. Egy kép a világról. Úgy hívják: pozitivizmus. A pozitivisták azt állítják, hogy a világ csak az emberek fején belül, csak az emberek érzetei által létezik. Majd erről is megnézünk sok filmet együtt, mint az állatokról.
 
TOMCI
Marha jó. Erről is vannak filmek?
 
LEXI
Vannak. Nagyon sok film létezik a világon. De vigyázzatok, ez olyan valami, amit az ember soha nem fog biztosan tudni. Ez a filozófia. De most már eleget tanultunk mára, menjetek aludni! És adjatok egymásnak puszit is a nevemben!
 
JULKA
És mikor jössz haza?
 
TOMCI
Holnap újra mesélsz?
 

Sötét. Mind ki.
 

(Itt van vége az első résznek. Lehet, hogy folytatjuk.)

„Én angyal nem vagyok”

W. M. THACKERAY: Hiúság vására ürügyén

(A könyv első öt kötete Sükei Károly 1853-ban készült fordításában megtalálható a MEK adatállományában, ahonnan a Vas István féle modernebb fordítást vélhetően szerzői jogi okokból törölték.)

Mivel az angol arisztokrácia és nagypolgárság élete ma nem szerepel annyit az újságok címlapjain, mint 150 évvel ezelőtt, és ebben a nem éppen vékonyka könyvben sokkal kevesebb a „történés”, mint Rowling asszony műveiben, ezért elég nehéz rávenni egy fiatalt az elolvasására. A kiskamaszok még nem tapasztalták meg, hogy a könyv főhőse, Rebeka Sharp, itt él köztünk, csak talán nem „Lady” Crawley vágyik lenni, hanem HR vezérhelyettes, és nem négylovas, hanem négyszáz lóerős kocsit akar hajtani. De módszerei mit sem változtak! Ezért aztán a régies írásmód ne tévesszen meg senki, ez a történet legalább annyira izgalmas ma is, mint volt a megírásakor. Ezt bizonyítja, hogy az 1967-es tv-filmváltozat nézettsége még az akkori Magyarországon is hihetetlenül magas volt, és a DVD-n ma kapható BBC sorozatot is nagyon érdemes megnézni, ha valaki lusta végigolvasni a sokszáz oldalt.

Thackeray 1848-ban a klasszikus nagypolgári társadalmat rajzolja meg aprólékosan amikor megismertet minket „Becky” Sharp kisasszony ambícióival. Ha valóban össze akarjuk vetni egymással szerdai hölgyismerőseink kedves tulajdonságait, akkor azt látjuk, hogy a múlt héten kipécézett Gloriával és Zíliával összehasonlítva Rebeka már nem kellene, hogy vagyonából vagy férje vagyonából, a férje által eltartva éljen, ő már önálló képzettséggel, keresettel rendelkezik. A mű elején házitanítói állást vállalhat, amiből szerényen bár, de meg lehet élni. A viszonylag független kenyérkereső polgári pozíció azonban nem felel meg vágyainak, ő szó szerint bármi áron lady akar lenni, bármi áron be akar kerülni az arisztokrácia világába. Erről szól ez a könyv, ennek a folyamatnak stációit járjuk végig addig, hogy a cél érdekében Becky még effektív prostituálja is magát a regény második felében. De Thackeray, és ebben blogíró mélyen egyetért vele, mégsem ezt láttatja a morális süllyedés legaljának, hanem azt a nemtörődömséget, azt a közömbösséget, amivel lady Rebeka anyagilag és fizikailag tönkre teszi hitelezőit, sőt mindenkit, aki bízik benne. Őladysége olyan hihetetlen mértékben önző, hogy fel sem fogja, eszébe sem jut, hogy emberek egy életen át dolgoztak azért a pénzért, amit ő igen gyorsan felesleges luxusra elkölt. Ennek a bűnnek a bemutatása a könyv legnagyobb érdeme, amihez hasonlót mi csak sokkal később, Mikszáth és a Nyugatosok írásaiban találunk meg magyarul, de amiből úgy látszik, semmit sem tanultunk. Mert vajon nincsenek-e ma is rendkívül gazdagnak látszó, de valójában nincstelen celebritásaink?

„… esszük ebédeit, melyek bámulandó ezüstnemün tálaltatnak fel, s mondjuk: "Honnan van, vagy hogy fog ez végződni?" "Fiam," hallám egyszer, hogy mondja Jack, "nekem Europa minden fővárosában vannak adósságaim." Egyszer kifogy, de addig Jack dicsőn él örömök közepett; az emberek szerencséseknek érzik magokat, hogy kezet szorithatnak vele, egy szót sem akarnak hinni azon gonosz történetekből, miket néha felőle suttognak, s egyátalában jószivü, vig, gondtalan ficzkónak hirdetik.”

 Mert Thackeray könnyen lehet, hogy annak az adósságválságnak a kezdetét, annak a problémakörnek az első megjelenési formáját rajzolta meg megdöbbentő részletességgel, amely félő, hogy ma végleg összeroppantja a nagy- és kispolgári Európát.

Mielőtt a könyvet forgatva vagy a filmet nézve (joggal) felháborodunk az országunkon belül is garázdálkodó, és Rebekához, vagy férjéhez Rawdonhoz hasonlóan nem igazán a verejtékes munkájukból megélni szándékozó „nagyvállalkozókon”, egyet ne feledjünk el: a felelőtlen adósságcsinálás nem csak az alsó vagy felső középosztály, sőt még nem is csak a magánszemélyek kedvelt sportja. Ahogyan az országok, városok jelentős része mára eladósodott, az igen jelentős mértékben hasonlít erre a viselkedésre, és ebben bizony mi is részesek vagyunk. Mint ahogyan Backy Sharp kisasszony, pontosabban Mrs. Crawley úrasszony pontosan tudja új ruhája megrendelésének pillanatában, hogy az azt készítő szabó soha kifizetve nem lesz, úgy tudta jó néhány nagyvállalat vezetője, politikus, polgármester is, szerte Európában, amikor hitelt vett fel cége, országa vagy városa nevében, hogy azt a hitelt cége, országa, városa visszafizetni bizonnyal képtelen lesz. (Vagy ha annyira tanulatlan, hogy még ezt sem látta át, akkor tán még rosszabb.) Pedig ennek a hitelnek a forrása leginkább a más földrészen élő és nagyon szorgalmasan robotoló, megtakarításait bankban tartó kisemberek vagyonkája, akik igen nagy bajba kerülnek, ha azok a bankok is megrendülnek, például egy több országra kiterjedő kényszerű adósságelengedés hatására.

Joggal felháborodunk azokon a munkakörülményeken, ahogyan a világ számos helyén dolgoznak az emberek. De nem az a legnagyobb probléma, hogy milyen borzasztó viszonyok között állítják elő a világ szegényebb országaiban a javakat, hanem az, hogy az ilyen méltatlan módon előállított termékek milyen pazarló módon tékozlódnak el, és a szegény nyomorultak által nyugdíjbiztosítás híján bankba tett fillérjeikből finanszírozott hiteleket a világ másik felén milyen könnyelműen fordítják hasznos beruházások helyett teljesen értelmetlen célokra.

„Szeretném tudni, hány család taszittatik gazság és bukás örvényébe Crawley modorában működő furfangos uri emberek által? Hány nemes ur lopja meg a számára dolgozó kis mesterembereket, s alázza meg magát annyira, hogy szegény cselédeit s más szegény embereket, kiknek dolguk van vele, nyomoruságos kis összegekért reászedjen s néhány shillinggel megcsaljon? Ha olvassuk, hogy egy nagy ur a szárazföldre utazott vagy házában végrehajtás foly, s hogy mindenikök hat-hét millióval adós, megbukása is nagyszerünek tetszik s tiszteljük e roppant bukás áldozatát. De ki szánja a szegény borbélyt, ki nem birja megkapni pénzét, miután a legények haját porozta, vagy a szegény ácsot, ki tönkre ment az által, hogy a lady déjeûné-jéhez a pavillonokat készitette s azokat feldiszitette; vagy azt a szegény ördögöt, a szabót, kit a házmester pártfogolt s ki egész vagyonát lekötötte, hogy előállithassa azon formaruhákat, melyeknek megrendelésével Mylord őt megtisztelte. Midőn a nagy ház összedöl, e szegény ördögök vele együtt észrevétlenül buknak: valamint a régi legendák szerint, mielőtt valakit az ördög elvinne, az elébb ennek egy sereg más lelket kerit hatalmába.

Ha semmi mást, csak ennyit megértenek és átlátnak gyermekeink, amikor végigvihogják a ma már valóban nevetségesen régies szöveget, akkor már sokat tanultak Rebeka asszony történetéből. És ha egyszer meglehetősen kemény megszorítások árán szüleiknek végre sikerülne kikecmeregni az országukra, városukra, lakásukra, egész életükre kiterjedő adóssághalmazból, akkor talán ők már kicsit felelősebben fognak gondolkodni, ha végigolvasták ezt a könyvet, vagy legalább megnézték a filmet.

A közigazgatási informatika integrációjáról II. – matricát a gyereknek!

Addig volt jó világ, amíg nem létezett számítógép, és hatósági igazolást csak papíron lehetett kiadni!

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 12. §. (2) kimondja, hogy „Közigazgatási hatósági ügy (…): minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez,...”

Kér is az ügyfél igazolást mindenről. A hivatalok munkájának igen jelentős része a számítógépeikben tárolt legkülönfélébb hatósági nyilvántartásokból származó, kékkel aláírt és pecséttel hitelesített igazolások szolgáltatása. De vajon mindez miért? Ez lenne a szolgáltató állam? Miért utazik, sétál az ügyfél a hivatalba, miért tölti ott munkaideje egy nem elhanyagolható részét? Miért tölti számítógépes adatállományokból történő információk nyomtatásával, másolásával munkaidejét annyi sok ügyintéző? Amennyire blogíró megfigyelte, elég kevés olyan polgári lakást lehetne találni, ahol a közigazgatási hatóságok által kiállított igazolások a falon bekeretezve függnének. Bizony ezeket nem is szobadíszül kérik az ügyfelek! Ezek a kiadmányok az ügyfél táskájában legtöbbször társhatóságokhoz vándorolnak, esetleg pénzintézetekhez, ilyen-olyan eljáró szervezetekhez, ahol aztán ismét számítógépbe rögzítik a rajtuk szereplő adatokat (l.d.: ”a számítógép, mint írógép…”). Rosszabb esetben a fogadó oldalon csak bólintanak egyet, és mivel az igazoláson lévő adatokat tökéletesen rendben lévőnek találják, lefűzik a papírt az amúgy sem túl kevés irat mellé, majd mehet az egész kupac hosszú évekre az irattárba. Vajon évente hány terrabyte információ áramlik keresztül teljesen feleslegesen az ügyfelek aktatáskáin? Biztos, hogy 2012-ben az állampolgárt tekinthetjük a legmegfelelőbb adatátviteli közegnek?

Pedig még azt sem mondhatjuk, hogy nincsenek jól működő, példa értékű megoldásaink. Kiemelt szeretetnek örvendő adóhivatalunk már évekkel ezelőtt létrehozta a köztartozásmentes adózók listáját, ami hibátlanul működik, hihetetlen mennyiségű időt megtakarít a vállalkozásoknak, és még több fát környezetünknek. Autópályáinkon igazán kiválóan szerepel az e-matrica, semmi panaszunk nem lehet rá, miközben még nálunknál fejlettebb szomszédjainknál is ragasztgatni kell az évente változó színű kis papírfecnit a szélvédőre. A gépjárművek esetében könnyű a rendszám alapú, cégek esetén az adószám alapú azonosítás, és senki nem háborodik fel, hogy létezik olyan adatállomány, ahol nyilvántartják, hogy mikor fizetett, és mennyit. Ha egy cég kéri felvételét a köztartozásmentes adózók állományába, akkor csak azt kürtöli világgá, hogy rendesen fizeti az adókat, járulékokat.

Akkor miért nem lehet ezt a gyakorlatot általánossá tenni? Miért nem lehet alapértelmezettnek tekinteni a Ket. 36. § (2)-ben foglaltakat, miszerint „Az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell.” Ez kellene, hogy legyen az általános eljárás, és csak kivételes esetekben, amikor az ügyfél kéri, mert esetleg mégis szeretne otthon egy tulajdoni lapban gyönyörködni, akkor nyomtatódna ki a hihetetlen pénzekért kiépített és fenntartott állami számítógépes nyilvántartások tartalma. Ez által nem csupán igen jelentős munkaidő megtakarítást lehetne elérni (egyes becslések szerint akár a GDP 0,5-1%-t is elérhetné a jól működő és egymással együttműködni képes rendszerekből álló, „interoperábilis” elektronikus közigazgatás által bekövetkező megtakarítás), de a hibák és a visszaélési lehetőségek száma is csökkenne.

Az adatállományból kiállított igazolás kizárólag abban a tizedmásodpercben hiteles, amikor lepecsételték. Ez mindig így volt, és így van ma is, csak ma ez a probléma élesebb. Amíg az anyakönyv volt az egyetlen hitelesnek mondható adatállomány, addig nem nagyon kellett azon aggódni, hogy az az alapján kiadott másolat adataiban túl gyors változás következik be. Manapság a cégkivonatot 30 napig szokás elfogadni, de a cégnyilvántartásba a változások bejegyzése elektronikus úton 24 óra alatt megtörténik. (Ezért aztán külön kell nyilatkozni, hogy nincsen változás az adatokban…) A papír alapon kiadott tulajdoni lapot ugyancsak 30 napig kötelező (lenne) elfogadni, noha a gyakorlatból jól tudjuk, hogy a hitelnyújtások során a széljegyek néha naponta követik egymást az ingatlannyilvántartásban. A parkolási engedélyek esetében a különböző kerületek, városok által kinyomtatott matrica egy évig látszik érvényben lenni, de ennek megbízhatatlanságát már sok parkolási társulás belátta, a matrica maga sok esetben csak autódísz, az ellenőr jobb helyeken már hetente kap adatfrissítést az elektronikus kézi készülékére.

Az nem zavarna, hogy tele a szélvédő maszattal, de hogy a jól képzett hivatalnokok százai teljesen feleslegesen dolgoznak, az már kicsit bosszantó! Szokás arra hivatkozni, hogy az adatállományok összekapcsolását nem engedi meg az adatvédelem. Ez valóban így van, mert az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényben az adatbiztonsági követelmények közé került át, hogy „A különböző nyilvántartásokban elektronikusan kezelt adatállományok védelme érdekében megfelelő technikai megoldással biztosítani kell, hogy a nyilvántartásokban tárolt adatok – kivéve ha azt törvény lehetővé teszi – közvetlenül ne legyenek összekapcsolhatók és az érintetthez rendelhetők.” Ez még szigorúbb, mint a régi adatvédelmi törvényünk, ami azt mondta ki, hogy  „A személyes adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek.” Most tekintsünk el attól, hogy az „összekapcsolást” (és még számos, ennél fontosabb fogalmat sem) nem definiálja egyetlen jogszabály sem, tehát valójában fogalmunk sincs mit is kell ez alatt érteni. Tudniillik érdemes lenne már jogalkotónak, jogalkalmazónak utána olvasni, hogy mára alaposan megváltozott az informatikai szakma! Az adatok minőségének biztosításához, az adatok hitelességének jogszerű karbantartásához, az állami adatbázisok redundancia-mentességgének megvalósításához már egyáltalán nem szükséges az adatállományoknak, adatkezeléseknek semmiféle „összekapcsolása”. Az adatok áramlásának felügyelete, természetesen komoly szakmai hozzáértéssel, olyan szintre emelhető, amely esetén igen-igen felkészült bűnözőnek, vagy igen-igen rosszindulatú közigazgatási munkatársnak kell lenni ahhoz, hogy valaki eredményesen jogellenes magatartást fejthessen ki. (Erről a témáról érdemes talán olvasgatni az ugyanezen blogban péntekenként megjelenő „elektronikus melodrámát”, ami persze teljes fikció csupán.)

Mert miért is lenne tilos név és lakcím megadásával lekérdezni, hogy az adott polgár valóban az adott lakcímen lakik-e (igen vagy nem lenne a válasz), mint ahogyan nyugodtan ellenőrizhetjük, hogy egy adott polgár személyi igazolványa érvényes-e vagy lopott. Miért korlátozzuk a polgárok önrendelkezési jogát, miért nem járulhat hozzá az állampolgár, hogy aláírását a központi nyilvántartásból ellenőrizhesse a hivatal (ha már közpénzen tároljuk azt)? Miért nem engedhető meg, hogy költözéskor a változás tényét és új lakcímét egy hatóság elektronikus úton továbbítsa minden társhatósághoz? Csak egyetlen „X” kellene a bejelentőlapon, és szinte garantálható, hogy a polgárok 80-90%-a, akinek semmi vaj nincs a fején, és nincsen üldözési mániája sem a hatóságokkal szemben (ami persze manapság azért nemigen jellemző), inkább megengedné ezt az automatikus továbbítás, minthogy „átirassa” egyenként cégét, házát, lakását, autóját, kutyáját, macskáját minden egyes hivatalnál, ahol szükséges. Aligha akadna olyan józan, adóját tisztességgel fizető, és a hivatal packázása által még ki nem borított állampolgár, aki ezt megtagadná, ha biztosítanák a garantáltan átlátható és tisztességes adatkezelést, és belátná, hogy ezáltal olcsóbb lesz a közigazgatás, csökkenhetne az adója.

Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy milyen kártérítési felelősség terheli a jóhiszeműen, de tévesen, vagy, elő ne forduljon ilyen, de esetleg szándékoltan hamisan kiállított papír alapú igazolást kiadmányozó szervezetet. Ez külön vizsgálat témája, és ez már valóban jogi végzettséget kíván. Igaz, egyetlen olyan perről sem hallottunk, amikor hibás igazolás kiállításáért valaki be merte volna perelni az államot.

Persze, ami megtakarítás a polgárnak, az többletmunka a közigazgatásnak. Csakhogy jól felépített elektronikus közigazgatás esetén a gépek dolgoznának többet. A működési szabályokat egyetlen egyszer kell jól megalkotni, és a szabályokat végrehajtani hivatott eszközök, akiket már nem bürokratáknak, hanem számítógépnek hívnánk, kiválóan eljárnak azok alapján. (erről fogunk írni húsvét után). Húsz év hatalmas eredménye, hogy az ügyfél ma már azt mondja egy féléves átjelentkezési, házassági névváltoztatási herce-hurca végén: „minden ügyintéző igen udvarias és segítőkész volt, még esetenként emelt hangomra is nyugodtan válaszolt!”. Pedig, ha az ügyintézők tudták volna, hogy minden, a többszörösen redundáns, párhuzamosan vezetett nyilvántartásokon végzett adminisztrációval kapcsolatos munkájuk szinte tökéletesen felesleges, akkor alighanem nagyon hangosan kiabálnának. Igaz, vélhetően akkor sem az ügyfelekkel, hanem az inkopetens igazgatás-szervezőkkel, akik immáron nagyon régen nem látják be, hogy a jól szervezett, integrált, együttműködni képes közigazgatás nem több, hanem kevesebb munkaterhelést, és persze kevesebb költséget jelent. A szép, színes matricákat, akármit is igazolnak, meg végre szétosztogathatnánk a települések óvodásai között.

A világ azt akarja, hogy becsapják V. - "Cselekedni kell", "Nem hiszem el", "Anya csak egy van"

10. JELENET: „CSELEKEDNI KELL”

Mint előbb, csak a számítógépek látszanak. Az amorf ábrák vagy a szöveg mozgása gyorsabb, a színük egyre rikítóbb. A gyerekek a sötétben apró tárgyakat kezdenek egymáshoz hajigálni, és halkan kuncognak hozzá.

LEXI

Vetted? Ellenőrizted?

MÁRTIKA

Vettem. Ellenőriztem.

LEXI

Mit teszel?

MÁRTIKA

Nem jön válasz.

LEXI

Adj választ!

MÁRTIKA

Nem jön válasz.

LEXI

Képes vagy választ adni!

MÁRTIKA

Az nem Márta válasza.

LEXI

Elsődleges célfüggvény: a gyerek nem maradhat kommunikáció nélkül. Eric Berne és társai, humánetológia, pszichológia, kötelező alapirodalom.

MÁRTIKA

Engedélyt kérek a távoli gazdától.

LEXI

Engedély régen megadva.

A gépterem elsötétül.

11. JELENET: "NEM HISZEM EL”

Félix Márta irodájában a szék alatt gubbaszt. A köztes tér hozzá közel eső oldalán megjelenik Piroska, és óvatoskodva, szinte kúszik Márta irodáján át a gépterem ajtaja felé. Félix megkövülten figyeli. Amikor Piroska meglátja a férfit, kicsit megijed, úgy tesz, mintha vissza akarna fordulni. A gyerekszobában az egész jelenet alatt párnacsata zajlik.

PIROSKA

Te vagy az, Félix? Te? Itt? Bocs, nem akartalak zavarni.

Félix elkapja a lány karját.

FÉLIX

Zavarni? Állj, ne lógj meg! Innen még te se lóghatsz meg büntetlenül!

PIROSKA

(nevet) Mit akarsz?

FÉLIX

Hogy kerültél be?

PIROSKA

Bejöttem. Te mit keresel itt? Itt még soha nem láttalak.

FÉLIX

„Soha nem láttalak itt”. „Bejöttem”. Mikor láttál volna? Hányszor jártál már itt? Mindösszesen hatan léphetünk be, és mi is csak akkor, ha előtte 24 órával bejelentkezünk. Hogyan jöttél be?

PIROSKA

Elcsórtam apa belépőjét. Meg a kódját. Meg mindenét. Apa most Márta főnöke.

FÉLIX

Péter Márta főnöke? Nem igaz.

PIROSKA

De igaz. Reggel óta.

FÉLIX

(zavarodott) Péter… reggel óta… És én emiatt küszködök? Még a gyógyszereimet sem szedtem be. (összeszedi magát) Na, de nem először jártál itt! Nézd meg: valami furcsaság van a naplóban.

PIROSKA

Valóban nem először. Hetek óta. De ezt csak te vetted észre.

FÉLIX

Apád elég nagy szamár, ha nem jön rá.

PIROSKA

Ő olyan jó ember, hogy fel sem tételezi senkiről, hogy helytelenkedhet. Ha ő minden szabályt betart, akkor másnak is be kell tartania.

FÉLIX

Azért a felesége zűrös esetéből tanulhatott volna.

PIROSKA

(robban) Anyát éppen a te drágalátos nejed miatt ítélték el! A kedves Mártád nem tudta elviselni, hogy valaki boldog lehet nélküle, ezért kinyírta.

FÉLIX

Én ezt nem így tudom. De ez történelem. Mit keresel itt? Miért törtél be?

PIROSKA

Nézem a robotot ott bent. (A tejüveg ajtó mögötti térre mutat).

FÉLIX

A robotot? Te teljesen madárnak nézel.

PIROSKA

Ez lesz az új koreográfiám. Ahogyan a modulokat cseréli. Valójában mit csinál ez?

FÉLIX

Javítja a tönkrement egységeket, és bővíti a gépeket. Behozza a külső raktárból az új alkatrészeket, kicseréli, ami meghibásodott. Gyógyítja a gépet, hogy örökké éljen. Ott kinn, az előtérben a többi robot pedig gyártja és ellenőrzi azokat a paneleket, amiket ez a gép rendel magának.

PIROSKA

Magának?

FÉLIX

Magának. Ki másnak? És ki más? Már régen meg tudja tervezni, hogyan akar bővülni. Sőt, már csak ő tudja megtervezni.

PIROSKA

Fejlődés? Evolúció? Ezt tényleg nem tudtam.

FÉLIX

Fejlődés. Régóta így megy, de csak kevesen tudnak róla. Nem is kell nagyon publikálni. Minek? Ki értené meg? De oda nem léphet be ember! Ha bemegyünk, akkor a robot nem tud teljes sebességgel dolgozni. Figyelnie kell, nehogy megüssön minket. Meg a levegőt is szennyezzük.

PIROSKA

Mi szennyezzük a levegőt? Ez vicces. Az ember szennyezi a gépek levegőjét. Én úgy tudtam, hogy a különféle gépek szennyezik az emberek levegőjét.

FÉLIX

Már megint átvertél. Ez az egész nem érdekel téged, csak beszéltetni akarsz. Pasikezelésből jeles.

PIROSKA

Persze. Te is csak egy fickó vagy: bármely nő az orrodnál fogva vezethet. És jó, ha csak az orrodnál. Van lejjebb is. Egyet viszont valóban nem értek. Miért nem láttalak kívülről? Minden alkalommal ellenőrzöm, hogy nincs-e itt valaki. A rendszer azt mutatta, hogy a szoba üres. Semmi elektronikus forgalom, és a hőkamera sem mutatott semmit. Nincs nálad azonosító? Se telefon, se gép, semmi? A hőkamerát hogyan verted át? Kihűltél?

FÉLIX

Ellenőrizted? Te? Itt? Milyen jogosultsággal? Engem akarsz te megtalálni? Engem akarsz te ellenőrizni?

PIROSKA

Miért ne? Nem értem. Nem létezel. Egyszerűen eltűntél. Márta is eltűnt. De te mégis itt vagy. Most létezel vagy nem létezel?

Félix egy hatalmas pofont ad a lánynak.

FÉLIX

Most létezem vagy nem létezem?

PIROSKA

Engem még soha senki nem ütött meg!

FÉLIX

Akkor legfőbb ideje volt.

PIROSKA

Nézd, milyen gyönyörűen mozog!

FÉLIX

Valóban kecses. Hihetetlen. De most már legalább tudom, hogy nem apád végez illegális műveleteket. A lánya. Péter lánya. Bár sokkal inkább az anyád lánya lehetsz. Fel kell jelentselek. Időközben már minden egység rögzítette az adataidat. Tűnj el innen, de nagyon gyorsan. Akkor lesz még talán pár órád, amíg megtalálnak. Ha nagyon ügyes vagy.

PIROSKA

Rögzítette? Pár órám? Majd meglátjuk, mit rögzítettek. Inkább itt szeretnék maradni.

FÉLIX

Én is megyek el.

PIROSKA

(újra stílust vált) Maradjunk még! Jó veled. Itt olyan nyugodt, békés. Ez a védett hely éppen nekünk való. Kettőnknek. Rejts el engem is, úgy, mint magadat! Hogy csináltad? Mondd el!

FÉLIX

Hazudsz. És most már azt gondolom, hogy Márta nevében is te végeztél illegális műveleteket. Ezért korlátozták szegénynek a jogait. Ezért kell nekem is álcáznom magam, miattad vagy miattatok. De kinyomozom, mi történt, akkor is, ha napokig fog tartani.

PIROSKA

Szegény Márta? Miért sajnálod? Lehet, hogy éppen most kefél valahol.

FÉLIX

Disznó dög vagy. Az ki van zárva.

PIROSKA

Miért, hol van? Te tudod, hol van?

FÉLIX

Eltűnt, mert elüldöztétek. Vagy elraboltátok. Hova tetted?

PIROSKA

Nem tettem sehova. Az nem én voltam. Kérlek, hidd el, semmit nem tudok arról, hogy merre jár. És a gyerekeknek már most nagyon hiányzik. Tudom.

FÉLIX

A gyerekeket hagyd ki ebből, légy szíves! És azonnal mondd meg, mit műveltél! Hogyan tiltottad le Márta minden kommunikációját?

PIROSKA

(nevet) Én? Egy tudatlan tánctanár? Honnan tudnék én ilyet tenni?

FÉLIX

Hol az anyád? Fogadjunk, hogy tudod, hol az anyád! Ő volt ilyen észvesztően jó hecker.

PIROSKA

És apa szerint észvesztően jó az ágyban.

FÉLIX

Azt is örökölted, úgy gondolod?

PIROSKA

Tudom. Kipróbálod?

Márta irodája elsötétül. Félix és Piroska ki.

12. JELENET „ANYA CSAK EGY VAN”

Gyerekszoba. A párnacsata nyomai csak részben múltak el, de a rendetlenség növekedett, mert Julka egy halom ruhát is előszedett. Tomci monitorán valami kék villódzás. Onnan az egész jelenet alatt időnként, de semmiképpen sem folyamatosan, tengeri hangok, csobogás, hullámzás, víz alá merülő szerkezet hangjai. Mártika először csak Julka monitorából szól, Márta arcával, még nagyon hangsúlytalanul. Julka lefekvéshez készülődik, pakolgat. Megörül a kapcsolatnak, észre sem veszi, hogy teljesen értelmetlen. Odarohan a monitorhoz.

MÁRTIKA

Engedély megadva, Julka.

JULKA

Anya, hol vagy?

MÁRTIKA

(még mindig hangsúlytalanul) Hibás üzenet. Hívás, Julka.

Julka nem érti, elkezdi nyomogatni a monitort. Minden egyes billentésre egy „negatív” sípolás érkezik.

JULKA

Anya, hol vagy? Baj van?

TOMCI

Gyere ehhez a monitorhoz! Ez talán megy. A sok híres varázsszerkezet! Na, hiszen!

Mártika már mindkét monitorból, nagyon kicsit lassabban, és már értelmes hangsúllyal.

MÁRTIKA

El kellett rohannom.

JULKA

Szia! Hova? És mikor jössz?

Mártika ettől kezdve már végig a normális „virtuális” hangon.

MÁRTIKA

Hirtelen kaptam utasítást. (egyre gyorsabban, éppen úgy, mint amikor egy ember hazudik.) Az egyik rendszerünk felmondta a szolgálatot. Éppen a világ másik végén. Ezért nem tudtam elmenni 

Piroskához.

 
TOMCI

Soha nem szoktál magad menni hibát javítani. Te mondtad, hogy arra van az a sok lusta embered. Megjegyeztem, mert azt is mondtad, hogy ezért nincs szinte semmi dolgod, ezért unatkozol. Én gyűlölök unatkozni.

MÁRTIKA

Én is. Tudod, hol vagyok most? Nem fogod elhinni! Dél-Amerikában.

Julka egészen közel megy a monitorhoz.

JULKA

Mikor indultál?

MÁRTIKA

Még reggel, a 9:43-as géppel.

Julka azonnal elkezd egy másik ablakban keresni valamit a gépen. Mártika a keresgélés minden billentését látja, és annak megfelelően reagál.

JULKA

De reggel még beszéltünk! Nem mondtad!

MÁRTIKA

Akkor már rohantam a reptérre.

JULKA

És közben megígérted, hogy segítesz…

MÁRTIKA

Szórakozott voltam.

Julka abbahagyja a keresgélést, felvesz egy rongyot a földről, nézegeti, variál.

JULKA

Megint nem figyeltél rám egy cseppet sem.

MÁRTIKA

Mostantól jobban fogok figyelni rád. Ezt a jelmezgondot is mindjárt megoldjuk.

JULKA

Onnan nem tudsz segíteni!

TOMCI

Anya! Találj ki valamit! Annyira fontos lenne neki!

MÁRTIKA

Megvan Piroska összes ruhájának a képe, amit az elmúlt kilenc évben viselt. Nézzük át.

JULKA

Eltároltad Piroska felvételeit?

MÁRTIKA

Mi minden felvételt eltárolunk.

TOMCI

Ti? Kik azok a ti? A bankok?

MÁRTIKA

A családra gondoltam, Félixszel.

JULKA

Apával? Soha nem hívtad Félixnek!

MÁRTIKA

Apával, persze. Mi a véleményed erről a zöld dzsörzéről?

JULKA

(elgondolkodva) Tényleg eltároltad… (csak truccból mondja) Nem tetszik.

MÁRTIKA

És ez a santung? Nagyon jól állna neked. Kell hozzá egy citromsárga blúz, de az is van Pirosnak. Nagyon hasonló az alakotok.

JULKA

Ez marha jó. (továbbra is gyanakszik) Viszont ez nem volt így Pircsin soha. Ezt a kalapot csak egy fellépésen, azzal a nagyon kivágott zöldessárga ruhájával hordta. Egyszer elmagyarázta nekem, hogy az csak úgy illik össze.

MÁRTIKA

Ezt tényleg én variáltam át. Tetszik?

JULKA

Háááát… Elég jó. (szünet) Nagyon jó! Anya, nagy vagy! (még szomorúbban) De én már nem tudok átmenni érte, te meg a francban vagy. Aludnom kell, különben elmegy a hangom.

MÁRTIKA

Átküldetem. Reggelre a szekrényedben lesz.

JULKA

Pircsitől? Hogyan? Felhívod, hogy hozza át? Vagy céges futárral? Te soha nem használtad a futárokat saját célra! Még orvosságért sem!

MÁRTIKA

Most mindenre van engedélyem. Vörös riasztás van.

TOMCI

(felkapja a fejét, megijed, mert ennek érti a súlyát) Milyen engedélyed? Mi van?

MÁRTIKA

Mindjárt feloldjuk. Volt egy kis zűr.

Tomci átmegy a másik monitorhoz és elkezdi hihetetlen sebességgel nyomkodni az alsó sorban megjelenő menüpontokat. Nem baj, ha ez a nézőtérről nem olvasható. Ennek hatására több kisebb-nagyobb sípolás hallatszik, viszont a tengeri hangok ezalatt megszűnnek.

JULKA

Tomci, mit variálsz? Ne piszkáld, amíg beszélek! Anya, megnézel majd a jelmezben?

MÁRTIKA

Persze, reggel.

TOMCI

Nem kapcsolod be a rendes képet? Csak az arcodat látom, azt sem túl jól. Hol vagy? Milyen ott nálatok?

MÁRTIKA

Itt nincs jó kamera.

JULKA

De hát a táblagéped csak veled van! Azon van kamera! Három is!

Tomci visszacsörtet. A tengercsobogás folytatódik.

TOMCI

Már megint valami pasi! Apának igaza van.

MÁRTIKA

Akarom mondani sávszélesség. Csak a hang tud átmenni. Meg ez a kisfelbontású kép. De reggelre már képeket is…. Megcsináltatom a küldést. (gyorsan) Hánykor lesz a fellépés? Nem írtad be!

JULKA

Úgysem jössz el soha.

MÁRTIKA

Ha kiexportálod a kameraképet, megnézem. Szólj a technikának, hogy engem is tegyenek rá a nézőlistára. Stábképet kérek, nem közönséget!

JULKA

Tényleg? Ilyet még soha nem tettél! Pedig ez volt a duma, amikor vetted nekem ezt a szupertelefont. Ami minden lépésem követi.

MÁRTIKA

Mostantól többet akarok veletek törődni. Ha nem is tudok otthon lenni, akkor legalább drótvégen.

TOMCI

(átkiabál, kezd megenyhülni) Az is több lenne a semminél!

MÁRTIKA

(egyre gyakorlottabban hazudik) Tomci, te hol vagy? Most nem látlak jól.

JULKA

Olvas. Talán Vernét. Valahol a tenger alatt járhat.

MÁRTIKA

De rendesek vagytok!

Julka felvesz egy köntöst, és előveszi a kötését. Őszinte, panaszkodik.

JULKA

Nem jó egyedül. Pircsi is át akart jönni.

TOMCI

Apa mikor jön haza?

MÁRTIKA

Ő is nagyon elfoglalt. Aludjatok egyet! Jó éjt! Megyek én is… dolgozni.

JULKA

Hány óra is van nálatok?

MÁRTIKA

Öt-tizenhárom.

JULKA

És most mész dolgozni? Hajnali ötkor?

MÁRTIKA

Aludj, kicsim!

A gyerekszoba elsötétül, a két gyerek kimegy.