A világ azt akarja, hogy becsapják XIV. - Idill, repriz

Tomci berohan a gyerekszobába. Márta lassan továbbsétál a köztes térben. Minden tér fényt kap. Piroska Márta irodájában dolgozik, veri a gépet, Gabi mellette ül, szintén gépel. Julka a gyerekszobában gyakorol, továbbra is a Traviátát, de már javult valamit. Tomci is a gyerekszobában, szobabiciklit teker, közben filmet néz. A Kollégák továbbra is fel és alá mászkálnak. A személyek akkor jutnak szóhoz, amint Márta éppen melléjük ér.

JULKA

Én nem akarok a Bicóval egy osztályba járni! Képtelen vagyok egy levegőt szívni vele! Keress nekem, lécci egy másik iskolát! Egy új énektanár is kellene, mert Margit néni már nem tud mit tanítani. Ő maga mondta!

MÁRTA

Tudom kicsim, már találtam. Pircsi egy régi osztálytársa az akadémián tanársegéd, ő elvállalt magántanulónak. A Bicót pedig meg se lásd. A fiúknak te fogsz kelleni, nekem igazán elhiheted. (megsimogatja Julka fejét, közben ösztönösen elrendezi a frizuráját, eközben kicsit géphangon mondja, most ő utánozza Mártikát) De most tényleg: nem sok ez a festék?

A két nő összenevet. Márta továbbsétál, és ő is halkan dúdolni kezdi a Traviata „brindisi”-jét.

GABI:

Én annyit szenvedek a gyerek miatt. Már semmiben sem tudok segíteni neki. Néha még éjfélkor is fenn vagyok, és gondolkodom, mit rontottam el. Milyen könnyű neked az okos gyerekeiddel!

TOMCI

Anya, ugye ezentúl nem csak naponta egyszer simogatsz meg?

Márta elindul vissza a gyerekszoba felé. Leül Tomci mellé.

MÁRTA

Remélem. Szeretnék sokat ülni melletted. Az jó lenne. Csak ülni, és nézni, hogyan tanulsz, olvasol.

TOMCI

És a következő tanévre elmehetek Csihez? Már annyiszor hívott. A szülei is. Azt írták, várni fognak a reptéren, nem kell féljek semmitől, mindent elrendeznek. Még pénzt is akartak küldeni a jegyre, meg hogy egy évig minden költségemet ők fizetik.

MÁRTA

Drágám, ők tizenhatezer kilométernyire laknak! Oda nem lehet csak úgy átsétálni! Miért pont a Föld legtávolabbi pontján kellett neked barátot találni? Csi tényleg nagyon okos fiú, megnéztem minden eddigi dolgozatát. Én is igazán kedvelem, de ha ott vagy, akkor hogyan simogassalak?

TOMCI

Te úgyis örökké utazol! Majd ott fogsz megsimogatni. A gépen is láthatlak, amennyit csak akarjuk. Ő a legjobb barátom! Mindent tudunk egymásról! Neki teljes jogosultságot adtam a profilomban.

MÁRTA

Meggondolom. Apád biztosan elengedne, hát lehet, hogy én is azt mondom, menjél.

Márta továbbsétál a saját irodája felé. Piroskának mondja.

MÁRTA

Ami igazán tetszik, hogy valóban megtartottad, amit ígértél: főnök létedre minden lépésedet, minden mondatodat látjuk. Hogyan van időd mindezt rögzíteni? Én örökké rohantam, nem értem rá semmire.

PIROSKA

A gépek publikálnak mindent. Véglegesen Mártika és Lexi lett az azonosítójuk! Bevonultatok az örökkévalóságba.

MÁRTA

Félix, szegény, aligha vágyott erre.

PIROSKA

És tudod, milyen hasznos ez a nagy nyilvánosság? Rengeteg segítséget kapok. Nemcsak Mártika segít, de emberek is. Sok butaságot is javasolnak, naná, de azt meg Lexi szűri ki. Hihetetlen agya van! Hogy lehet ez a két tökegyforma gép ennyire különböző?

MÁRTA

Az szűri ki? Akkor te talán már ők vagy. Vagy ők vagy te? Nem te teszed ki magad a hálózatra, hanem ők írnak rólad. Mennyire ellenőrzöd?

PIROSKA

Semennyire. Fütyülök rá. Írhatnak, amit csak akarnak. Egy hús-vér szerkesztő se lenne jobb! Az még több butaságot találna ki.

MÁRTA

És te csak azokat a javaslatokat kapod meg, amiket Lexi eléd tesz. Tudod egyáltalán, hogy azok honnan származnak?

PIROSKA

Persze hogy nem. Lehet, hogy átver, és ő találja ki a felét. Vagy az egészet, mint amikor titeket szimuláltak. Igen, igen, igazad van, én csak velük kommunikálok, és a világ többi részével már csak ők. Nekem ez a két gép az egész mindenségem, az embereket rajtuk keresztül látom. Mi ebben a baj? Így megy ez, amióta telefon, elektronikus kommunikáció létezik. Csak nem tudtunk róla. Bell professzor óta nem látod igazán, hogy van-e valaki a drót másik végén. Csak elhiszed, hogy ott van, mert el akarod hinni.

MÁRTA

Azért néha emberekkel is találkozol, nem? (egy mozdulatot tesz a lány csípője táján) Kefélni csak szoktál? Mármint: gépek közbeiktatás nélkül.

PIROSKA

Dávidnak hívják, lenn dolgozik a laborban, de valószínűleg már nem ismered. Még beszélgetni is szoktam vele, reggel, amíg mossa a fogát. Csak a klasszikus pózokat kedveli, de abban jó.

MÁRTA

Na, ez már magánügy. Nem kell mindent elmondanod.

PIROSKA

Mindenki tudja ezt is. Dávidot ismerik a nyilvános profilomból, az exet is ismerték, a következőt is meg fogják ismerni, ha lesz. „Családi állapota: kapcsolatban, partner Domokos Dávid”. Miért ne tudhatná bárki?

MÁRTA

(igyekszik témát váltani) Meddig engeded a tudásbázis-kivonatolást?

PIROSKA

Nem fogom korlátozni. Olyan isteni összefüggéseket tárnak fel, amelyeket ember soha meg nem találna. Egyszerűen kevés rá egy élet! És a kísérletek! In silico ezerszer több esetet ki lehet próbálni. Hihetetlenül meggyorsul a tudomány fejlődése.

Péter irodája láthatóvá válik, és a képe megjelenik Piroska monitorának sarkában. Piroska óvatosan mutatja Mártának, hogy maradjon csendben. Piroska nem mozdul, a gépek adják le Piroska darab eleji szövegét.

PÉTER

Piroska kivel beszélgetsz?

PIROSKA

Mártával. Hogy vagy apucika? Mikor jössz este haza?

PÉTER

A rendes időben, amint véget ér a munkaidő, indulok. Otthon leszel?

PIROSKA

Nem, próbát tartok a Városiban.

PÉTER

Bírod még a próbákat is? És mikor érsz haza?

PIROSKA

Kilencre otthon leszek, ne aggódj!

PÉTER

Várlak!

Péter irodája sötét, és a képe is eltűnik. A két nő összenevet.

MÁRTA

In silico? Gyűlölöm ezt a szót.

PIROSKA

Miért? Annyira találó. Semmi más nem történik, mint folytatjuk a nagy görögök és a francia enciklopédisták munkáját. Évezredeken át az ember csak in vivo, magán az élő lényen tudott kísérletezni. Mennyi szenvedést okozott ezzel!

MÁRTA

Majd el is jutottunk oda, hogy már magát az emberi életet is könnyedén képesek vagyunk in vitro, egy petri csészében létrehozni. Elég legyen, ne tovább!

PIROSKA

Miért? Hány gyönyörű kisbaba született már üvegkefélésből! Ma már ez is a múlt. A számítógépeken belül, in silico minden modellezhető. Ez az én világom.

MÁRTA

És ha holnap nemcsak a szövegemet, de a szövetemet is elő fogják állítani? Mit teszel, ha a szupergépeid a szuperrobotjaikkal legyártanak belőled még egy tucatot? Mi lesz, ha ezer Piroska vagy Márta fog fel és alá szaladgálni? És majd jól összevesznek… Látványos lesz!

PIROSKA

Talán nem jutunk el idáig. De ha ez a lökött fehérje-emberiség ki is pusztítja magát valaha, a tudása már megmarad a lemezeken. Rendszerezve! Apa is teljesen lelkes. Azaz: Péter. Tudod, apának hívom, nem szeretném, hogy megtudja az igazságot. Nem lenne az jó senkinek.

MÁRTA

Szegény Péter! Mindig is naiv volt. Ne haragudj Piros, ez nem az én világom!

Márta kisétál, leül a köztes térben egy padra, és halkan énekelget. Elővesz egy táblagépet, maga elé fogja, és innentől csak elektronikusan kommunikál a többiekben. A különböző képernyőkön el-elindul egy-egy Márta-variáció. Márta mindenkinek más arccal és más ruhában jelenik meg.

JULKA

Ugye helyes?

MÁRTA

Rendes fiúnak látszik. És a barátai is nagyon szolidak. A szüleiről meg sokat hallottam, még a hivatalból. Ráadásul a hálózati személyiségében semmi hazugság sincsen.

JULKA

Ellenőrizted? Mégis hiszel a hálózatban? Ugye mennyire jó, hogy mindent látunk egymásról? Nem kell annyit magyarázni, kivel fogok randizni.

MÁRTA

Igen, drágám, ez nagyon megnyugtató.

JULKA

Régebben is sokkal többet kellett volna leveleznünk! Ha egyszer majd elutazol, akkor is írok neked! És minden gondolatomat leírom a naplómba, kapsz rá jogot, mindennap megnézheted. Akármi is történik. Érted? Akármi!

MÁRTA

Akármi?

Julka nevet.

JULKA

Akármi. Miért ne történhetne már akármi?

MÁRTA

Néha úgy látom, hogy még sokat kell utaznom. Nagyon sokat. Írnom is kellene, nem is keveset. Majd nézegetem a világot képernyőn át. Úgy sokkal többet látok.

GABI

Én úgy irigyellek! Mire lehet neked még szükséged?

A Kollégák kórusban bégetnek.

KOLLÉGÁK:

Én úgy szeretnék olyan nagyon szerencsés lenni, mint te vagy! Neked mindened megvan!

TOMCI

Nem is tudom, hogy csinálod. Néha azt látom, hogy egyszerre beszélsz velem, Julkával, a munkatársaiddal… mintha több is lenne belőled!

Márta lehúzza a cipőjét, és bedobja a szemetesbe.

GPS:

(a szemetesből) GPS vétel megszűnt.

Márta lassan sétál a szállodai szoba felé. Még menet közben, nem túl hangosan, röviden, de nagyon tisztán mondja.

MÁRTA

Rendszer. Különleges felhatalmazás. Végleges, nem módosítható utasítás: a felfüggesztett humán-modellezési folyamatot kiterjeszteni. Márta szimulációja minden helyzetben engedélyezve. Minden megkeresésre válaszolni Márta nevében.

PIROSKA

Mi ez? Márta! Ne!

Sötét. Mind ki. Pár másodperc szünet.

28. jelenet: „idill”, repriz

A gyerekszoba ismét pontosan olyan, mint a darab elején volt. Julka a gyerekszobában a monitora előtt ül, köt és beszél. Tomci a köztes térben sétál, hátán sportzsák, menet közben rág valami szendvicset. Julka hangja, amennyire lehet, szinte azonos az anyjáéval.

JULKA

Tomci!

TOMCI

Szia, mondjad!

JULKA

(icipicit még zavarban) Délután itthon leszel?

TOMCI

(vihog) Nem, nővérke, tied a kégli. Nem állok az orgazmusod útjába.

JULKA

(először feldühödik, de gyorsan elneveti magát) Te!... És Piroska?

Tomci előhalászik a zsákjából egy (szivacs) labdát és dobálni kezdi az egyik monitorfalra.

TOMCI

Az ördög tudja. Fizikailag tuti nem lesz otthon. Az meg, hogy honnan hív, és valójában ő hív-e, vagy megint csak a gépeket hekkelte meg, nekem már mindegy. Amióta anya végleg eltűnt, tényleg nagyon-nagyon rendes. És talán a kamerákat sem fogja titokban rátok nyitni. (felkiált) Emeletes kétbalkezes, te! Miért nem ide adtad?

JULKA

Mit? Én?

TOMCI

Bár sokszor már Pirosról sem hiszem el, hogy valóban létezik.

Julka jókedvű, örül a randinak, és örül, hogy öccse rendben van. Feláll, elkezdi megteríteni az asztalkát.

JULKA

Szamár vagy. Piroska van, tutkó apa lánya, és anya is ott van a drót végén. Nem csak egy géppel csevegsz órákon át! Mostanában minden olyan fényes, tiszta, átlátható. Minden tök megváltozott.

TOMCI

Te változtál meg, nővérke! (abbahagyja a játékot) Ha anya nem akar idejönni, hát ne jöjjön! Baj, ha végleg te leszel az anyám?

JULKA

Azt azért inkább ne. És gyere haza idejében (kicsit még megrebben a hangja), gyorsan elvégzem azt a szerelmes legényt. Utána meg tényleg csak tanulok vele.

TOMCI

Kilenc előtt nem jövök, addig pucérkodhatsz.

JULKA

Csá!

TOMCI

(nagyon kedvesen) Szia, nővérkém!

Tomci elsétál, és fütyülni kezdi az „All we need is love”-ot.

JULKA

(gépnek, de már teljesen az anyja hangsúlyával) Ma, délután, négykor, Lajos. Fürdő: 26 fok, Háló: hétvégi program. Illat: szantálfa, egész lakás. Hűtő, inni: facsart narancs. Enni: alma, négy darab, friss kenyér. Kevés és barna. Kék sajt, három személyre. (kis szünet, félig nevetve, félig kiabálva) Háromra, te dög, fogadd már el! Lajos kettőt eszik. Imádja. Talán jobban, mint engem.(hangosan a gépnek, félig dühösen, félig nevetve üti a képernyőt) De ha még a pinámba is beledumálsz, ist’ biz’ leállítlak!

Az illatmarketing-szóró (ha működőképes) szantálfa illatot kezd szórni. Julka halkan elkezdi dúdolni a Traviata „brindisi”-jét, már egészen tűrhetően. Sötét. A tabló először a monitorokon jelenik meg, felvételről, és a színészek kis késéssel jönnek. A monitorok képe és az élő kép egyre jobban szétcsúszik. Amíg a nézők elhagyják a színházat, a monitorok köszöngetnek nekik.

A darabnak itt vége, de két hét múlva még fogunk hozzá megjegyzéseket fűzni. Valójában: feleslegesen.

Egy kis matek – I.: Hűség

Csányi Vilmos: „Az emberi viselkedés” (Sanoma Budapest, 2006.) olvasgatása nyomán

Blogíró nem tagadhatja le, hogy valaha, nagyon régen elég sokat foglalkozott matematikával. Soha nem volt a megszállottja, tehetsége sem volt hozzá túl sok, de egyáltalán nem utálta, és mind a mai napig hasznára válik, ha egy-egy feladatot gyorsabban képes formálisan meghatározni, mint környezete. Így aztán talán az sem csoda, ha azt az alapvető kérdést, amely összes eddigi írásában izgatja, most megkísérli dilettáns szinten ugyan, de matematikailag formalizálni. Nagydoktori már nem lesz belőle, de blogíró már réges-régen lemondott a tudományos élet izgalmairól.

Egy régebbi írásban már idéztünk Csányi professzor gondolataiból, most a legfontosabbnak tartott gondolatát, az ember csoporthoz tartozási igényét próbáljuk meg egy kicsit elemezgetni. Tanár úr azt mondja, hogy „az ember hűséges lehet közösségéhez” és „… a [csoporthoz való] hűséget a közös akciók, közös hiedelmek, közösen kialakított rítusok hármasa hozza létre.” Matematikailag a hűség mértéke lehetne talán a közös akciók, közös hiedelmek, közösen kialakított rítusok valamilyen függvénye, vagyis a csoporthoz való hűség nagyon leegyszerűsítve valami ilyesmi módon is leírható lehetne:

Csoporthűség = f (Közös akciók, Közös hiedelmek, Közös rítusok)

Az „f” függvény véleményünk szerint legtöbbször egyszerűen lineáris. Minél több izgalmas közös történés létezik, minél inkább azonosak a hiedelmek, minél inkább közösen alakulnak ki a rítusok, annál erősebb a hűség az adott csoporthoz. (Megjegyezzük: ezt sem mi találtuk ki: Weöres írta egyik legszebb versében „[A nő:…]  ... mozogj és mozgasd s már királya vagy…)

Az ember sok ezer éve már nemcsak egyetlen falkának, de több közösségnek, elsősorban persze a család, a rokonság alkotta csoportnak a tagja, és igen fontosak az államalkotó, vallási és természetesen a munkával kapcsolatos csoportok is. A három legfontosabb hűség, amit nagyképűen „vizsgálni” fogunk: a hűség a szülőkhöz: „Szülőhűség”, a hűség a párhoz: „Szerelemhűség”, és a hűség a munkahelyhez: „Szakmahűség”.

Nem is olyan nagyon régen, 100-150 évvel ezelőtt, az élet még szinte kizárólag csak „nagycsaládokban” zajlott, ahol a „fiatalok” együtt, de legalábbis igen közel éltek és dolgoztak szüleikhez. A házasságkötéssel alig csökkent a szülőkkel folytatott akciók száma, hiszen a fiatalok nem költöztek nagyon távol a szülőktől, sok esetben egy fedél alatt is maradtak. A munkavégzés is a családon belül zajlott, nem csak a mezőgazdaság, de igen sokáig még az ipari termelés és a kereskedelem is családi „kisvállalkozások” formájában zajlott. Olyan „nagyvállalatok”, ahol a munkavégzés szereplői között már egyáltalán nem volt kimutatható rokonsági fok, csak az 1800-as évek elején jött létre. (Magyarországon még tán ma sem… v.ö.: Móricz Zsigmond: Rokonok). Négy-öt generációval ezelőtt, ükapáink korában, a távolsági közlekedés még nem volt elérhető a tömegek számára, nem lehetett a csoportok között könnyen és olcsón mozogni. A hírközlés sem igen volt elérhető az egyszerűbb emberek számára, az arisztokrácia kivételével a kis, helyi közösségen kívüli eseményekről alig lehetett információhoz jutni. Az emberek keveset voltak egyedül, minden akció a családi, rokoni közösségekben zajlott. Közös volt nappal a munka, közös volt az ünnepeken a szórakozás, és még az intimitásnak is csak a részletei maradtak meg a sötétben. Egy kisközösségben nyílt titok volt, hogy ki, kinek a kedvese, szeretője. Így aztán a három alapvető csoport: a család, amelyikbe születünk, a család, akivel párkapcsolatra léptünk és a munkahely nem vált el egymástól élesen, a határok gyengék voltak, a halmazok között igen jelentős átfedések voltak. (Megjegyezzük, eme vissza nem állítható, és talán csak távolról olyan ideális állapotnak az elérése lenne az egyetlen értelmes indoka a kormányzat által jelenleg oly nagyon erőltetett családi gazdálkodás visszahozatalának…)

Manapság viszont, mint az Csányi professzor részletesen kifejti, az ember számtalan közösségnek része egyidőben, a csoporthoz tartozás érzése, a csoporthűség is vergődik a számtalan halmaz között. Ha valami módon objektíven lehetne mérni a kötődés mértékét, érdekes tipizálásra lenne lehetőségünk. A következőkben sarlatán módon megadunk néhány életstílus példát, az alapján meghatározva, hogy az embernek a három legfőbb csoporthoz való kapcsolata milyen arányban áll egymással (melyik hűség, melyik kötődés erősebb a másiknál):

„Klasszikus konzervatív” életvitel: Szerelemhűség > Szülőhűség > Szakmahűség

Az ember leginkább a párjához, utána a szüleihez, legkevésbé a munkahelyéhez hű. Ez akkor következhet be leginkább, ha

• A partnerrel jön létre a legtöbb történés, vele leginkább azonosak az elvek, és otthon lehet leginkább meghatározni a közösen elfogadott rítusokat. Az akciók közösek, mert az együtt végzett tevékenységek hozzák létre a fontos akciókat, más, külső akciók nemigen léteznek vagy lényegtelenek. A hiedelmek közösek, leginkább az azonos vallás miatt.
• A szülői kapcsolat még számos közös akciót valósít meg, az ember nem szakad le a szüleiről, a hiedelmek azonosak maradnak a szülői hiedelmekkel. Az ember alapvetően nem lázad, alapvetően elfogadja szülei értékrendjét.
• A munkahely a megélhetés biztosítására, „csak” pénzkeresetre szolgál. A munka nem számít igazi akciónak, a munkahelyi szabályokba, rítusokba az alkalmazottnak nincs beleszólása.

„Kispolgári konzervatív” életvitel: Szerelemhűség > Szakmahűség > Szülőhűség

Az ember leginkább a párjához, utána a szakmájához, legkevésbé a szüleihez hű. Ez akkor következhet be leginkább, ha

• A partnerrel jön létre a legtöbb történés, vele leginkább azonosak az elvek, és otthon lehet leginkább meghatározni a rítusokat, a rítusok kialakításában a pár mindkét tagja kiveheti részét. A hiedelmek még közösek, akár az azonos vallás, akár a jól sikerült „szerelmi házasság” révén.
• A munka már nem annyira unalmas, a munkahelyi rítusokba (látszólag…) már van a dolgozónak beleszólása. Számtalan munkahelyi akció létezik a szakszervezeti mozgalmaktól kezdve a közös sörözésen át a politikai gyűlésekig.
• A városi, nagyvárosi gyermeknek a falun, kisvárosban marad szülőkkel már nincsenek közös akcióik, ideáik, a gyermekek leszakadnak a szülőkről.

„Művészi” („tudósi”) életvitel: Szakmahűség > Szülőhűség > Szerelemhűség

• A „művész” ember kiemelten hű a munkájához, mindent alárendel hivatásának, de gyengén azért egész élete során hű marad a szüleihez. Aktuális szerelmi partneréhez a legritkább esetben kötődik szorosan, kizárólag a munkájával kapcsolatos akciók és hiedelmek bírnak jelentőséggel, a partnerkapcsolati tevékenységek teljes mértékben lényegtelennek minősülnek. A férfiak sok esetben egész életükön át édesanyjukkal maradnak.

„Modern” életvitel: Szakmahűség > Szerelemhűség >Szülőhűség

• A szülői ház teljes mértékben elveszti jelentőségét, igen korán, már a kamaszkorban kiemelkedő fontosságra tesznek szert a családon kívüli akciók, hiedelmek. Az ilyen családokról mondja Csányi, hogy „[…] éppen azért pokol az élet, mert nincsenek közös akciók.”. Valóban, az ilyen családokban a tévénézésen kívül alig léteznek együttesen végzett tevékenységek, a „család” tagjait kizárólag a logisztikai feladatok és az anyagi problémák megoldása tartja egyben.
• A legtöbb (vagy leginkább élvezetes) akció a munkahelyen (iskolában), és/vagy a munkahelyi (iskolai) partnerekkel történik, leginkább a munkahelyi (iskolai) partnerekkel azonosak a hiedelmek (hiszen kiváló humánpolitikai szakemberek által lettek a munkatársak, iskolatársak összeválogatva).

Még számtalan jól ismert életstílust lehetne hasonló módon leírni, de a fentiek alapján olvasó is készíthet hasonlót, nem nagy ügy. Izgalmas például az az életstílus, amikor a gyermek nem képes leszakadni szülőjéről, harmincévesen is anyát kérdi meg, hogy egy adott szerelmi partner megfelelő lesz-e szeretőnek... Fontosabb rögzíteni, hogy a „hűségfüggvények” értékei egy élet során folyamatosan változhatnak, az egyes csoportokhoz való tartozás fontossága többször is átértékelődhet. Ez lehet természetes, mint például a szülőkhöz való kötődésnek a serdülőkori átértékelődése, de lehet csak a mi korunkra jellemző, mint a „szerelemhűség” leértékelődése a kapuzárási pánik („midlife crisis”, „Torschlusspanik”) során.

(Folytatjuk, véleményünk is lesz, de igazi megoldás a professzor úr mond majd.)