FÉLIX
Péter is tudja?
PIROSKA
Remélem, nem. Porrá törtem a
kártyát.
FÉLIX
Nem is értem, hogyan maradhatott
meg. Együtt töröltünk minden levelet, az összes másolatot, archívumot. Tudod,
anyád mekkora zseni volt. Ha ezek a levelek megmaradtak, akkor azok nem véletlenül
maradtak meg ezen az egy kártyán. Zsarolni akart?
PIROSKA
Ilyenkor meg tudnálak ölni! Szerelemről
nem hallottál? Eltette a levelezéseteket egy kis bőrtokba, vékony rózsaszín
masnival átkötve. Az egyik könyvében volt benne.
FÉLIX
Rózsaszín masnival? Borzasztó. De ez
ő. (nevet, és köhög tőle) Ebben azért
van egy kevéske túlzás. Mindig, mindenben túlzó volt. Ez volt benne az izgalmas.
Volt? Lehet, hogy él még? Tényleg nem tudod?
PIROSKA
Anya szeretett téged, megérted
végre?
FÉLIX
Érteni soha nem értettem. Engem?
Miért engem? Soha nem érdemeltem meg. De érezni sokszor éreztem. Például,
valahogy csak megfogantál. Olyankor az ember érzékel ezt-azt.
PIROSKA
(kényszeredetten elneveti magát) Szemét. Te már nem változol meg
soha.
FÉLIX
Lehet, hogy mégis jobb lett volna,
ha én nevellek fel? De anyád Pétert választotta.
PIROSKA
Aligha önként. Ebben Mártád keze
is benne volt. Vagy valami intimebb alkatrésze.
FÉLIX
Anyád azt mondta, szereti. Azt
mondta, őt szereti, és vele akarja a gyereket felnevelni. Vagyis téged. És
állítólag senkinek nem árulta el, hogy én vagyok az apád. Pedig sokan akarták
tudni.
PIROSKA
Mert te nem álltál ki mellette.
FÉLIX
Talán nem. Nem tudom, mit kellett
volna tennem. Valóban nem tudom. A két nő között volt valami,
valami nagyon ronda meccs, és ez lett a vége. Ők döntötték el. Elhiszed, hogy
én mindkettőt szerettem? Vagy egyiket sem? (nyög)
Nagyon fáj. Adj még abból a csillapítóból!
PIROSKA
Semmiképpen nem kaphatsz többet!
FÉLIX
Miért? Nem mindegy? Félsz, hogy a
boncolás után számon kérik rajtad? Vagy nem tudod kikapcsolni a
felügyeletet? Az azért tréfás lenne.
Márta
megjelenik az ajtóban.
PIROSKA
Nem félek semmitől. Órák óta a
megengedett adag többszörösét kapod. Te is tudod, mi lesz ennek a vége. Még egy
dózist kapsz, de valóban ez lesz az utolsó. (Ad
neki pár szem gyógyszert.) Aludj csak, aludj egy kicsit!
FÉLIX
Köszönöm. Ígérem, utolsó lesz.
MÁRTA
Be ne vedd! Mit adsz neki? Mivel
kábítod el? Hogy került ide? Elraboltad? Miért akarod megölni?
PIROSKA
Pszt! Kérlek, ne kiabálj! Ilyenkor
tud pár percet aludni. Nagyon nagy fájdalmai vannak.
MÁRTA
Nem igaz! Félixnek semmi baja!
Hogy került ide?
PIROSKA
Nem raboltam el. Itt érzi jól magát.
Megnyugodott.
MÁRTA
Mit adtál neki?
Márta felveszi
a gyógyszer dobozát, nézi, odamegy a monitorhoz, elkezd gépelni. A monitor
szemmel láthatóan nem reagál.
MÁRTA
Ez megint valami kotyvalék lesz. Félix
nem olyan pasi, aki hisz ezekben az ezoterikus marhaságokban.
Márta ráüt egy
nagyot a monitorra.
Miért nem reagál ez a dög?
PIROSKA
Nincsen rajta jogosultságod.
MÁRTA
Nekem? (felháborodik) Nekem? Nekem nincs valahol jogosultságom?
PIROSKA
Neked. Ez az én gépem. Itt senki
vagy.
MÁRTA
A nagygépre vagy bejelentkezve.
Nem is értem, hogyan. Még hogy a te géped. Még az enyém sem. Én irányítom és te
vagy rajta senki. Egy üresfejű táncoscsaj. Kis kurva. Szűzkurva, fapina.
PIROSKA
Kösz. Te viszont már régen nem
irányítasz semmit. Nyugodj le!
MÁRTA
Te rohadt ribanc! Mit képzelsz,
kivel beszélsz?
Piroska odalép
a monitorhoz, kettőt billent, és jól láthatóan megjelenik Márta adatlapja.
Piroska a következő szövege alatt el-elindít egy-egy pár másodperces videót
Mártáról, az első rész egyes mozzanatait.
PIROSKA
Pontosan tudom, hogy kivel
beszélek. Mindenki tudja. Nézd, ez vagy te! Ezek a mondataid, a mozdulataid, a
kereséseid, a billentéseid, a gondolataid.
MÁRTA
Nem igaz! Rólam nincsen elérhető
adat sehol. Soha nem engedtem eltárolni semmit.
PIROSKA
Na, ne! Miért éppen rólad ne
lenne? Tíz évre, húsz évre visszamenőleg minden levél, minden keresés,
minden bejegyzés, minden elhangzott szó, az utcán, a metrón, a kocsidban minden
mozdulatod megtalálható. Nem engedtél tárolni semmit? Akkor ez mi? És ez? Meg
ez? Ez a személy is te vagy, meg ez is, meg ez is. Mégsem tudsz mindent?
MÁRTA
Három nyilvános személyiség?
És mind a három én vagyok. Kinek volt pofája ezeket
elmenteni? Apád volt? Nem gondoltam volna róla, hogy egyszer ellenem mer fordulni.
PIROSKA
Péter soha nem fordult ellened. De
miért ne ismerhettünk volna meg téged? Nem engedted legálisan, ezért lopva
tette valaki. Csakhogy így nem válhattunk az életed részévé. Egyedül voltál,
pedig velünk csökkent volna a magányod. Az énedet nyilvánossá kell tenned, akkor
lesznek netbarátaid, őszinte netkapcsolataid. Úgy kell élned, hogy minden
pillanatod, minden mondatod, minden cselekedeted látható, vállalható legyen. Akkor
sok-sok ismerősöd, barátod lesz. Olyanok is tudni fognak rólad, talán tisztelni,
szeretni fognak, akiket soha nem láttál.
MÁRTA
Szöveg. Rossz marketingszöveg. Régi,
régi, vallási marketingszöveg. Csak most nem a túlvilágban kell hinni, nem a
mennyországért, feltámadásért kell igaznak, jónak, tisztának lenni. Isten szeme
helyett a net szeme lát mindent. Én ezt nem akarom! Én meg akarom válogatni a
barátaimat, meg akarom válogatni, hogy kinek mondom el a gondolataimat, és
kinek nem. Miért nem dönthetem el én, hogy mit kürtölök világgá, és mit nem?
Miért kellene nekem minden másodpercben az egész világ szeme előtt élnem? És ha
én nem akarok meztelenül mászkálni egy életen át?
PIROSKA
Nagyon jó nő voltál, sokkal jobb,
mint én. Mászkálhattál volna nyugodtan meztelen. Sokan örültek volna neki. Semmi
értelme a menekülésednek, még te sem tudsz elrejtőzni. Senki nem
rejtőzhet el, egyetlen mozdulatod, mondatod sem marad titok. A gyerekeid tudják
ezt, ők már minden gondolatukat megosztják az egész világgal.
MÁRTA
A gyerekeim! Őket is
megőrjítetted? Nem elég, hogy Félixet megmérgezted, még őket is zombivá akarod
alakítani?
Márta elkezdi
ütni-vágni Piroskát, a két nő komolyan összeverekszik. Nem veszik észre, hogy Félix
felkönyököl az ágyban, és nézi őket.
FÉLIX
Márta! Kérlek… (kis szünet) Márta! Piroska! Kérlek!
Piroska nagy
küzdelem után éppen leteperi Mártát a földre, amikor meghallja Félix hangját.
Azonnal felugrik, odalép az ágyhoz, reflexszerűen megigazítja a takarót. Márta is
lassan feltápászkodik, először még támadni akar, de nincs ereje támadni.
PIROSKA
Félix, ne haragudj, nem akartam
bántani. Ne haragudj!
Piroska sír,
és simogatni kezdi Félix kezét. Az EKG egyre gyengébb, majd egyenes vonalba meg
át, de sem Márta, sem Piroska nem látja. Márta a földön mászik, nem látja a
monitort, Piroska lehajtja a fejét, azért nem látja.
MÁRTA
Ki vagy te? Mit gondolsz, ki vagy
te?
Márta elkap
egyet a sarokban álló könyvek közül, és hozzávágja Piroskához. A lány nem is
védekezik.
PIROSKA
A lánya vagyok.
MÁRTA
Ki?
Piroska felnéz
a monitorra, annak beszél.
PIROSKA
Apa … Végül is soha nem tudtam
neki kimondani. Mit akarsz még? Anyám a dzsungelben, senki nem tudja,
hogy él-e, hal-e, nem mer hazajönni, nem mer üzenni. Képtelen vagyok rá akár
csak egy kicsit is visszaemlékezni. Apám, látod, halott. A testvéreim soha nem
tudhatják meg, hogy a testvéreim. A nevelőapám egy vérszívó hárpia szeretője
lett. Mit akarsz még?
Sötét. Mind
ki.
27. jelenet: „intermezzo: most ki kicsoda”
TOMCI
És II. Fülöp olvashatta a Don Quijotét?
MÁRTA
Nem tudom, fiam.
TOMCI
De hát biztosan fenn van a tudásbázisban!
MÁRTA
Igen, kicsim, csakhogy én nem tudok mindent, ami fenn van a
tudásbázisban! (az egyik kolléga
véletlenül meglöki) Az ördög vigye el, miért nem vigyáz?
TOMCI
Nem lettél sokkal türelmesebb!
MÁRTA
Te meg nem lettél kevésbé szemtelen. (kicsit nyomkodja az egyik monitort) Inkább arról mesélj, mit
mondtak ezek a hirdetőtáblák itt az út mentén!
TOMCI
Amit te szoktál. „Tomci, húzd ki magad!”, „Tomci, ne piszkáld az orrod!”,
„Tomci, vigyázz, mert rálépsz a cipőfűződre!”. De az alatt a pár nap alatt
mindent láttál. Beszálltam a vonatba, és a táblamonitor köszönt nekem. Kiszálltam
a vonatból, és ott voltál a peron fölötti kijelzőn. A többi utas csak nézett,
hogy ki az a Tomci. Kicsit égő volt, és egyben nagyon jó.
MÁRTA
Én soha nem neveltelek mások előtt.
TOMCI
És még azt a nagyon zűrös sakkpartit sem fejeztük be! Tudod, amit hétfőn
kezdtünk el, amikor korábban érkeztem edzésre. Bár nem is tudom, honnan vetted
észre, hogy még ráérek egy kicsit. Régen soha nem figyelted, merre járok.
MÁRTA
Egyszerű, te is tudod: a beléptető kapu jelzett. Csakhogy nem velem, hanem
a géppel sakkoztál.
TOMCI
Lehet. De be kellene már fejezni. Eszetlen zaccos. 3D-ben már nem is
tudtam átlátni, vissza kellett váltani a régi, lapos nézetre. De meg fogom
nyerni! Aztán ez a trükk az ajtókkal! Azt hogy csináltad? Nekem minden ajtó
kinyílt, a többieknek nyitni kellett őket, kártyával. Csuda mérgesek lettek! Ez
most miért nem nyílik ki nekünk? Tegnap még kinyílt.
MÁRTA
Megtiltottam nekik.
TOMCI
Te? De miért? És a buszmegállóban lévő monitor is azért nem köszönt,
mert megtiltottad? És reggel miért nem ajánlottál olvasnivalót a vonatra? Az is
annyira jó volt!
MÁRTA
Nem hagyhatom, hogy a gépek többet tudjanak rólad, mint én!
TOMCI
És így akarod hagyni? Az annyival izgalmasabb volt!
MÁRTA
Nem szabad!
TOMCI
Anya, szeretném! (kis szünet,
halkan, koravénen) Julka most üvöltene. (kicsit
sírós, nagyon gyerek) Én nem tudok üvölteni. De szeretném! Olyan jó volt!
(vége következik, utána persze még egy kis ráadás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése