Thália templomai

Szomory Dezső: Györgyike drága gyermek (Győri Nemzeti Színház) ürügyén.

„A társadalom a művészt néha irányítani és vezetni akarja, holott a helyes helyzet az, hogy a művész vezessen, és ha a művész ezt nem teszi, hanem fut a közönség után, akkor úgy jár, mint a vezető államférfi, aki nem saját meggyőződését követi, hanem a közvélemény által irányítja magát.”

Ezeket a sorokat Andrássy Gyula gróf írta, kicsivel már több, mint száz évvel ezelőtt, 1911-ben. Ugyan Andrássyról még egyetlen egy kormányzati programot sem nevezetek el, de munkásságát ismerve csak remélni lehet, hogy politikusaink néha elemezgetik írásait. A gróf ráadásul akkor írta ezt, amikor egy másik gróf, Tisza István, kinek szobrát éppen vissza készülünk szállítani a Parlament elé, bele kívánt szólni abba, hogy mi is tekinthető „egészséges” művészetnek. Amit a színidirektoroknak kell tudnia.

Ma sem véletlen, hogy annyit foglalkozunk a színházakban az igazgatókkal. A direktor szerepe valóban döntő a darabválasztás, a színház által történő közösségformálás felelőssége miatt. Valamikor, nagyon régen, a színház Thália temploma (is) volt, bár manapság ezt a kifejezést szinte csak gúnyosan szoktuk használni műintézményeinkre. Pedig a templomok közösségépítő ereje fontos volt évszázadokon át, és az lenne ma is. Tudjuk, az embernek alapvető igénye, hogy tartozzon egy vagy több olyan közösséghez, amelynek tagjaival azonos módon gondolkodik a világ fontos kérdéseiről. Erre (is) való a templom, de erre való a színház is. Ha a ma oly divatos látványos vallásosság valóban az értékekre nyitott közösségépítést szolgálná, akkor talán sokkal többen csatlakoznának örömmel ezekhez a körökhöz. Mint annak a kis zempléni településnek a lakói, akik valóban megbecsülik a munkáját társadalmi munkában végző fiatal polgármesterüket, és őszintén szeretik a kedves és szép polgármesternét, ki minden népnemzetieskedés nélkül vasárnaponként elsőként vonul keményített kékfestőben a helyi templomba.

Bizony, a polgármester. A „polgi” a színházban. Hányszor láttuk már ott? Pedig manapság a polgármestereknek igazán komoly szerepük van a színházi életben. Csakhogy nem éppen úgy, ahogy a 19. században volt valamikor. Akkoriban a társadalmi élet krémje, még Kossuth is, Széchenyi is, szinte minden este benézett a színházba (Pozsonyban). A mecénások valamikor azért támogatták pénzükkel a színházat, mert szerettek oda járni. Szokás gondolni, hogy elsősorban a vékonyka trikóanyag (színésznőkön) feszülő látványa vonzotta őket, de ez bizony nem igaz. Valamikor fontos volt tudni, fontos volt másnap arról beszélgetni, hogy milyen is volt az esti előadás, jól volt-e diszponálva a nemzet nagy művésze, vagy csak odakenték az egészet, és mentek a fogadóba inni. Fontos lenne ma is, hogy ha már a polgármester jelöli ki a direktort, akkor legalább nézze is meg a döntése következményeit: a város és a megye vezetői legyenek ott akár minden este a város színházában!

Ja, azt el is felejtettük: Győrben a darab egy csinos, fiatal, színészmesterséget elsajátítani szándékozó, de nem igazán színpadra termett hölgyről szól, és az előadás igazán rendes munka. De vajon érdekel-e ez bárkit, ha azon is lehet töprengeni, hogy ki lehetett London főpolgármestere Shakespeare idejében?

A számítógép, mint írógép I.: az informatika helye

Ezt az anyagot éppen tíz éve kezdtem el írni, és egy dokumentumfilm szinopszisának készült. Akkor nem közöltük, remélve, hogy vagy leforgatjuk a filmet, vagy a gondok majdcsak megoldódnak maguktól. Mivel ma szinte éppoly időszerű, mint akkor volt, talán érdemes átgondolni ismét. Hétfőnként most ezzel provokálom olvasóimat.

Az informatikai vezető, az egyre inkább terjedő és az angol nevének rövidítéséből származó elnevezéssel, a „CIO”, a világ vezető vállalkozásainál mindig a csúcsvezető, a vezérigazgató közvetlen beosztottja. Sokszor még ennél is rangosabb, a csúcsvezetővel azonos szinten áll, közvetlenül az Igazgatóságnak tartozik beszámolni, akárcsak a „vezér”. Számos elemzés alapján feladata még a vezérigazgatóénál is fontosabb, mert a csúcsvezető munkaidejét nagymértékben igénybe veszi a cég képviselete, a hasznos reprezentáció, a magas szintű kapcsolatépítési tevékenység. A CIO-nak ezt a fontos szerepét nem csodálhatjuk, hiszen ma már mindenhol az általa felügyelt tevékenység minősége határozza meg az egész intézmény eredményességét. A telekommunikáció, a pénzügyek hiteles adminisztrációja, a bevételek és kiadások másodpercre pontos követése, az iratok, dokumentumok előállítása, továbbítása, tárolása, visszakereshetősége elengedhetetlen, és másképpen, mint informatikai eszközökkel már megoldhatatlan. A biztonságosan működő szervezetek esetén a helyes működés szabályai is egyre inkább a számítógépek algoritmusaiban, mint a dolgozók bezárt asztalfiókjaiban találhatóak. Nem csupán a raktárkészlet nélküli autógyártás, de a vállalkozók viselkedésének elemzésén alapuló adóellenőrzések is jól felépített matematikai modellek és az azokat megvalósító infokommunikációs rendszerek által irányított munkafolyamat-szervezés által érik el hatalmas hatékonyságukat. Nálunk azonban ez még nincs így, a vállalkozások szűkebb vezetésében második helyen hagyományosan a nagyon szigorú pénzügyi igazgató, mellette pedig az értékesítési igazgató, jogi vezető szerepel. Régebben jelentős szerepük volt a termelési igazgatóknak is, de ők mára szinte teljesen kiszorultak a felsőbb vezetésből.

Aki elég öreg, emlékszik, hogy az informatika hazai elterjedésének kezdetén, a XX. század 70-es 80-as éveiben az informatikai vezetők éppen ennek, a műszaki részlegnek voltak a beosztottai. Két okból. Egyrészt, mert a 70-es években Magyarországon az informatika a bank- és pénzszektor szinte teljes hiánya és a nagy teljesítményű számítógépek embargója miatt leginkább az energia- és hadiipar „polgári” területein kezdte meg hódító útját. Amikor az állami tulajdonban lévő „vállalatoknál” még fel sem merült akár csak a könyvelés számítógépesítése sem, akkor már itthon is léteztek az európai összehasonlításokat kiálló, az akkori színvonalon valóban kiváló számítógépes folyamatirányító rendszerek az ország nagyobb üzemeiben. Kellemes kivételek, kényelmes munkahelyek voltak még a különleges helyzetben lévő, ilyen-olyan okból kiváltságokat élvező szakmai műhelyek, például a PMSZK (Pénzügyminisztérium Számítóközpontja), és egyes ágazati számító-központok, mint az Építőipari vagy a Nehézipari Minisztériumé („SZÁMGÉP”, „ÉGSZI”, „KGISZI”, „NIMIGÜSZI”), vagy később az Állami Számítástechnikai Szolgálat (ÁSZSZ).

Az informatikai vezető ilyen besorolásának magyarázata, hogy akkoriban a műszaki végzettségű termelési vezető értette meg leginkább, miről is beszél egy informatikus.Manapság viszont az informatikát legtöbbször a gazdasági területnek rendelik alá, igen sokszor már csak a negyedik vezetői szinten találhatjuk, a pénzügyi vezérhelyettes alatti beszerzési vezető alatt szerepel. Ha elfogadnánk - mint ahogy képtelenek vagyunk elfogadni - azt a gondolkodást, hogy az infokommunikáció feladata mindössze hardver és szoftver eszközök, telefonok és számítógépek beszerzéséből és üzembeállításából áll, akkor ezt a besorolást helyesnek is vélhetnénk. Ezt a helyzetet csak erősíti, hogy az informatikai vezetők szinte kivétel nélkül mind műszaki végzettségűek, igen ritkán rendelkeznek kiegészítő gazdasági (pénzügyi, vezetés-elméleti, humánpolitika-elméleti) képzettséggel, ezáltal érdemben legtöbbször nem is képesek, igaz, nem is akarnak igazi partnerei lenni a felsőbb vezetésnek. Sokan nagyon szeretnek megbújni kellemes kis fészkükben, valahol a hátsó udvarban, távol a főnökségtől.

Az informatika „lecsúszásának”, vagy inkább „fel nem emelkedésének” az informatikusok „szakbarbárságán” kívül még sok egyéb oka is van:

• A pénzügyi vezető, aki támogathatná az informatikát, Magyarországon ritkán támogatja. A pénzügy nálunk legtöbbször csak „könyvel”, csak bizonylatokból dolgozik, magasabb szintű tervezés, modellezés, „mi lenne ha…” esetek feldolgozása a legtöbb helyen alig folyik. A pénzügy köszöni szépen, az adatok rögzítésén és tárolásán kívül még alig igényel matematikát, modellezést, komolyabb informatikai támogatást, hiszen a jobb tervek által megvalósuló nyereségből ritkán részesül, csak konfliktusokat szül, ha előre látja egy-egy megoldás értelmetlenségét.
• Az értékesítés leginkább a kapcsolatokon, jól bejáratott sablonokon alapszik. Móricz Rokonok című regényéből lehetett aktuális filmet készíteni, a vevői szokások, a piaci szereplők mozgásainak, a termékek eladhatóságának részletes elemzése, modellezése ritkán kell egy hazai vállalatnak.
• A termelési vezetők sem sok helyen igénylik saját termelésük részletes mutatóinak megismerését. A jelenlegi képzési rendszer alapján a termelési vezetők legtöbbször nem is képesek a stratégiai döntéshozók partnerei lenni, ennek szakmai megalapozottsága sokszor hiányzik. A költségek részletes elemzését, a kontrollingot, ha létezik is, mindenki tisztán a pénzügyi feladatának tekinti. Általánosan elfogadott játék az is, hogy minél több költséget, például magukat az informatikai költségeket is elkenjük „általános” költségnek, meg sem kíséreljük mérni a felhasználás célját, értelmét, eredményességét, pedig egy igazán jó, modern, folyamatelvű kontrolling-rendszerből azonnal kiderülne milyen sokat meg lehetne takarítani.
• A közigazgatásban is csak az adatok bevitele, tárolása és egyszerű visszaolvasása a megszokott feladat, hatékonysági számításokat, szervezési modelleket, előzetes hatásvizsgálatokat készíteni nem divat. Elektronikus úton dokumentumokat előállítani, továbbítani, tárolni, noha jogszabályaink lehetővé tennék, nemigen merünk, a kékkel aláírt és lepecsételt papíroktól nem tudunk szabadulni. Az adatok semmire sem használását pedig ráfogjuk a valóban nem minden mondatában tökéletes adatvédelmi törvényünkre.

(jövő hétfőn folytatjuk)

A világ azt akarja, hogy becsapják I. - "Idill"

Pár héten keresztül péntekenként "vasárnapi olvasmánynak" egy színdarabot "adunk elő", jelenetenként, vitaanyagként. Műfaja "elektronikus melodráma", besorolása: 12 éven felülieknek. Várjuk az észrevételeket!

Szereplők:

MÁRTA, pénzintézeti informatikai vezető,
FÉLIX, Márta férje, informatikai vezető az állami szektorban,
JULKA, Márta és Félix lánya,
TOMCI, Márta és Félix fia,
PÉTER, Márta és Félix kollégája,
PIROSKA, Péter nevelt lánya,
GABI, titkárnő,
KOLLÉGÁK,
MÁRTIKA (virtuális szereplő),
LEXI (virtuális szereplő).

Idő:

Napjaink, esetleg néhány év múlva. Az események három nap alatt játszódnak le. Az utolsó jelenet kb. egy évvel később történik.

Hely, helyszínek, környezet:

Valahol a világ fejlettnek gondolt felén, valamelyik OECD ország jól védett kisvárosának egy szürke, a biztonsági szolgálatok által tökéletesen fedett (álcázott) irodaházában és a hozzá tartozó átlagos lakásokban.

I. rész, 1. jelenet: “idill”

Egy, az átlagosnál kissé erősebben műszaki, „intelligens épület” elven kialakított lakás gyerekszobája. Feltűnő, hogy mindkét gyerekre jut egy nagyméretű vagy akár szobafal méretű számítógép-monitor, mikrofonnal, kamerával, hangfalakkal. A két monitor, ami állhat több képernyőből is, a nézőtér minden pontjából látható. A monitorokon kívül két szék, egy nagy fotel, egy kisméretű gurítható étkezőasztal, néhány tornaszer, szobabicikli, a háttérben esetleg beépített szekrény. Hátul egy ajtó a másik szobába, ahonnan esetleg két ágy képe is látszik. Néhány ülő és díszpárna, de polc, játék, tárgyak alig, de inkább semmi. Növény, adathordozó (CD, DVD, könyv) még véletlenül sem. A szobában egy, a kiskereskedelemből származó „illatmarketing” szóró is van, lehetőség szerint működőképes, a közönség által is érezhető hatású. Julka a gyerekszoba jobb oldalán, még nem teljesen felöltözve a monitor előtt ül és fésülködik. A monitoron a saját képe látszik, tükörként, csak oldalt vannak apró „gombok”, azokat piszkálja. Tomci a szoba másik felén még öltözik, komótosan piperézi magát. Gabi a színpad hátterében, Péter lakásában alszik. Péter lakása szinte csak egy ágy, egy szék, kevéske apróbútor.

JULKA

(a monitornak) Hányszor kértem már, hogy ne fenyő, hanem hársfaillattal ébresszél?

TOMCI

Anya paraméterezte át, mert a hársfaillatra nem ébredsz fel.

JULKA

Anya leszokhatna már arról, hogy örökké állítgatja a gépemet. Nem vagyok már gyerek.

TOMCI

Tudod jól, hogy nincs géped. Anya felügyel mindent. Ma vajon hova repül? Van reggeli?

Julka odaül középre a megterített asztalhoz, és enni kezd, közben teli szájjal beszél, de inkább csak morog.

JULKA

Unom ezt a pléhpótmamát. A reggelid az asztalon!

Tomci széket húz az asztal mellé, leül ő is.

TOMCI

Segíthetnél szilíciumanyut rábírni arra, hogy ne azonnal hisztizzen, mert nem írtam meg a dolgozatomat. Amint belépek, utána fog nézni, és nincsen kész.

JULKA

Erre már akkor is volt ötletem, amikor még engem próbáltak billentyűvel idomítani.

TOMCI

Nekem viszont nincs.

JULKA

Ne add fel! Változtatni semmit nem tudunk, mert csak bébi jogaink vannak. Írni viszont tudunk.

TOMCI

És? Mit írjak? A dolgozatot már nincs idő megírni!

JULKA

Szamárka! Tudjuk az összes tanerő levélcímét. Rózsika néni, nagyon nem tisztelt osztályfőnököd, nem nagy ász, anyát viszont istennőnek tartja, rettenetesen fél tőle. Nekem egyszer elhitte, hogy anya gépe képes olvasni a gondolataiban. Ebből persze irgalmatlan botrány lett.

TOMCI

Nem írhatsz anya nevében: „idegen személyiség használata tilos”. Mártika erre rettenetesen vigyáz. És anya is.

Julka elkezdi összepakolni a reggeli edényeit.

JULKA

Nem Mártika! A gépnek nincs neve! Anya pedig tényleg nagyon okos.

TOMCI

Imádtok játszadozni mind a ketten, és én vagyok Pinokkió. De mi lesz a dogámmal, Tűznyelő kisasszony?

JULKA

Figyuzz! És ne zörögj a késeddel! Írok egy levelet, hogy anya gépe kinyúlt, és az elkövetkező három napban érkező üzeneteket nem szabad figyelembe venni. Aztán amikor megérkezik a figyelmeztetés, akkor a banya majd egyszerűen kidobja a kukába. De gyorsan vágd össze a dolgozatot, mert előbb-utóbb utána fognak nézni.

Tomci elkezdi tapizni a monitorát. Elindít valami naptárféle programot.

TOMCI

És neked nem lesz bajod? Úgyis kiderül, hogy később írtam. Az órát nem tudjuk átállítani.

JULKA

Megoldom. Amíg apa rá nem jön, addig nincs baj. Anya el sem tudja képzelni, hogy valaki átverheti a kedves gépeit. Apu már zűrösebb, ő ránk is gyanakszik, és nem csak a naplókat nézegeti.

TOMCI

Azért ül le a gépemhez olyan sokszor? Azt hittem tényleg játszik. De mi az, amit ne látna távolról? Vagy ő nem hiszi el, amit lát? Mindegy, nekilátok. De tegnap olyan jót kosaraztunk, gépezni pedig éjjel is lehet… És el is készítettem volna: könnyű, ötezer leütéses kisfogalmazás, csak… elaludtam.

JULKA

Láttam. Én nyomtam ki, mert már éppen sipítani akart, hogy két perce nem mozdultál. És megdumáltuk, hogy a trükköket csak addig csinálom, amíg kitűnő vagy. Ha elkezdesz rontani, kiállok mögüled!

TOMCI

Igenis, anya! De tényleg aludtam. A pokolba ezt a sok figyelést!

JULKA

Tuti, hogy szó nélkül benyalják. Minden figyelés átverhető. Na, egyél, ha kérsz még, aztán skriba! És közben okulj! (csupán megszokásból kicsit lassabban beszél, és jobban artikulál) Üzenet, Rózsika néni: „Kedves tanárnő! Anya számítógépe átmenetileg meghibásodott, ezért kérjük az elkövetkező hetvenkét órában érkező üzeneteket figyelmen kívül hagyni. Sok szeretettel: Dolovan Júlia. Utóirat: a kedves Dorka kutya jól van?”

MÁRTIKA

(hangsúly nélkül) Üzenet tartalma hamis.

JULKA

(nyugodtan) Nem érdekel a véleményed! (határozottan, tisztán) Üzenetet továbbítani! Te csak egy gép vagy!

MÁRTIKA

Üzenet továbbítva.

TOMCI

Isten vagy. Jobban tudsz bánni a gépekkel, mint anya.

JULKA

Hol van az még!

A gyerekszoba elsötétedik, csak a monitorok látszanak. Julka fogja a táskáját és kimegy. Tomci a következő jelent alatt egy ideig még veri a monitort, aztán ő is a nővére után megy.

(jövő pénteken folytatjuk...)

Egy valóban letűnt nemzedék

Pár napja Bródy Sándorról „beszéltünk”, mint a Nyugat egyik előfutáráról. Tudni érdemes, hogy van egy csodás forrás, ahol a Nyugat valamennyi száma olvasható. Ez az Országos Széchenyi Könyvtár Elektronikus Periodika Adatbázisa. Itt kötetről kötetre csipegetni lehet a legjobb írásokból. Megtalálhatjuk, mikor jelent meg először Móricz Hét krajcára, amit annyira nem értettünk az általános iskolában, megtalálhatjuk Ady betegségének eredetét, mégpedig saját előadásában, itt vannak Babits, Szép Ernő, Kosztolányi első írásai, a róluk készült első kritikákkal... És a sok nagyszerű alkotás között olvashatjuk számtalan, azóta méltán elfeledett író jobb-rosszabb firkálmányát is. Láthatjuk azt is, hogy még a legnagyobb irodalmi lapoknak is gondot okoz saját koruk művészeit megítélni. Legalább óvatosabban ítélkezünk a maiak felett.

De az első számokban megjelent néhány nagyon érdekes cikk egy ma már alig ismert szerző, Halász Imre tollából. Ha valaki végig akarja olvasni ezeket a „folytatásos” írásokat, elég nehéz dolga van, mert több évfolyam számait kell átbogarásznia. Pedig az írások léteznek egybegyűjtve, könyv alakban is, „Egy letűnt nemzedék” címmel. Ezt is a Nyugat adta ki, 1911-ben, amikor befejeződött a sorozat. Ez a könyv már nem található meg a Magyar Elektronikus Könyvtárban, pedig ha valaki elolvasná a magyar Wikipédia Halász Imréről szóló szócikkét, akkor bizonnyal azonnal elkezdené keresni. Kicsit ciki, hogy ezt a könyvet nem itthon, hanem Kanadában digitalizálták, és Torontói Egyetem könyvtárából tölthető le, ráadásul nem csak pdf-ben, hanem akár az ismertebb e-book formátumokban is, azokon sokkal kényelmesebb olvasni.

Fantasztikus olvasmány!

Ezt olvasva derül ki, hogy milyen keveset tudunk a 48-as szabadságharc nagy alakjairól! Milyen keveset tudunk arról, hogyan is jött létre hatalmas küzdelmek árán a 19. század végére a valóban polgári Magyarország? Miért nem sikerülhetett ez előbb? Egyáltalán, milyen volt a nagy Kossuth Lajos fiatal ügyvéd korában, amikor még se szavazati, se tanácskozási joggal nem rendelkező „ablegatus absentium” volt Pozsonyban? Mi is volt az a politika, amitől Deák végül valóban a haza bölcsévé lett? Az ELTE hallgatói vajon mit tudnak báró Eötvös Józsefről, Eötvös Lóránt papájáról, aki azt a nagyszerű gyereket felnevelte? Egyáltalán, hogyan lehetséges, hogy Bródy Sándornak az előző bejegyzésben említett színdarabjában hosszú részeket idéznek Eötvös oktatáspolitikai írásaiból, és azok még ma is tökéletesen időszerűek? Ki volt Eötvös József? És gróf Batthyány Lajos? Gróf Lónyai Menyhért? Gróf Andrássy Gyula? Mi volt az érdeme, miért neveztük el róla az egyik legszebb pesti utat? (Ő volt a kiegyezés után első miniszterelnökünk...)

Tessék azonnal letölteni!

(és holnap újra jönni, mert kezdődik a szappanopera!)

„olvastam, hogy kell nagynak, rossznak lenni.”

Bródy Sándor: A tanítónő (Nemzeti Színház)

Amióta egy kicsit komolyabban (?) nézegetem a darabokat, mindig az izgat először: mi az ördögért vettek már megint elő egy száz évvel ezelőtt megírt művet? Akkor ez persze nagyot szólt, elég csak fellapozni a Nyugat régi példányait (Akadémiai Kiadó, 1978. – 80.). Persze, hogy nagyot szólt! Akkoriban, Ady, „Fröhlichné” Kaffka Margit korában miedert nem hordó, a papnak feleselő nőkről írni merészség volt, de egyben nagy divat is. Igen, akkor ez divat volt, de miért vette ezt Novák Eszter ma elő? A válasz hihetetlen egyszerűnek látszik. Ehhez ne csupán a Káplán mondatait vegyük elő („Az iskola szellemét én irányítom.”). Bár az iskolaszéknek a második felvonást szinte teljesen kitöltő ülése akár ma is megtörténhetne, csak alapítványi kuratóriumnak hívnák: ma már a kuratórium is elég klasszikus hangzású.

Ezt a darabot alighanem a főszereplő mondataiért kell játszani.

„Én államilag képesített, polgári iskolai tanítóné vagyok, Tóth Flóra kisasszony. Ha egy úr vagy férfi tudományos munkásságomat óhajtja, jelentkezzék nálam itt, ahol lakom.”

„Azért lettem tanítónő, hogy magam legyek cselekedeteim ura.”

 „Nem én kívánom a figyelmet. És nem mint nő. A hivatás, amelyet szolgálok, annak kívánom.”

 „Jó uram, a szerelem kora lejárt. A nő emberi életet akar élni, ember akar lenni szintén.”

Ezeket a mondatokat ma is hallhatjuk nem csak Flóra, flórák, de csillák, gabriellák, krisztinák és még számtalan szépen sminkelt, vagy célzatosan mindig természetes arcú ifjú hölgy szájából. És azonnal kész is a túl egyszerű megoldás: játszani kell, hiszen száz év alatt semmi nem változott, a férfiak ma is ugyanolyan szemetek, önzőek, erőszakosak, mint voltak mindig is. Ha kellő felületességgel még Ifjabb Nagy első felvonásbeli mondatait is hozzáhallgatjuk („Ez a ház az enyém. Az iskola az én épületem. A parókia az én tulajdonom, és a templom is az én nevemre van bekebelezve...”), akkor már kész is a megoldás: ezt a darabot a zseniális Bródy a gender mainstreaming fontosságáról írta. Csakhogy ez butaság. Bródyt ma nem tartják zseniálisnak, de még ha az is, akkor sem írhatott semmit a gender mainstreaming-ről. Ugyan felbukkan a darabban a feminizmus szó, de csak mint „európai betegség”, és a tanítónő ki is jelenti gyorsan, miközben minden idegszálával szerelmét várja: „Én gyáva vagyok, én nem vagyok feminista, én - asszony vagyok!”

Mert (szerintem) ez a darab erről szól. Arról a játékról, arról a játszmáról, amiben az „alfahím” férfi először „természetesen” megkísérel erőből imponálni, amely kísérletet az „alfanőstény” nő persze, azonnal sértődötten visszaver. És persze arról a folyamatról, nevezzük talán szerelemnek, aminek a hatására a tanítónő később odaadja magát ennek az embernek, sőt ő kezdeményezi ezt: „Mért nem ölel meg engem?” Ha valamiben gyenge Bródy, akkor egyedül ennek a folyamatnak az ábrázolásában gyenge, ezt csak érezzük, a saját játszmáinkból vetítjük ki a színpadra, ez sajnos, nincs jól megírva. De legyünk igazságokat: ezt a folyamatot még a minden egyébben olyan tökéletes Shakespeare sem tudja jól színpadra vinni a Makrancos Katában. Bródynál jól megírva azok a valóban gusztustalan helyzetek vannak, amiben a „friss húst” a gyenge, nyálas és vizenyős helyi férgek be akarják mocskolni, valamint az a szomorú „vállalkozói” helyzet, ahogyan az újgazdag apa szenved, mert nem tudja kire hagyni hatalmas, és jól bemutatottan valójában semmit sem érő vagyonát. Mert szemétláda pasik persze ma is vannak, és ma is hány igen komolynak látszó, ilyen-olyan módon megszerzett hitelekkel agyonterhelt nagyvállalat megy azonnal csődbe, amikor a birodalmat építő apának át kell adnia vezető helyét a „gyereknek”? Ez sem sokat változott száz év alatt. Semmi nem változott? Vajon bele tudna-e szeretni egy mai Tóth Flóra bárkibe is?