A világ azt akarja, hogy becsapják XIV. - Idill, repriz

Tomci berohan a gyerekszobába. Márta lassan továbbsétál a köztes térben. Minden tér fényt kap. Piroska Márta irodájában dolgozik, veri a gépet, Gabi mellette ül, szintén gépel. Julka a gyerekszobában gyakorol, továbbra is a Traviátát, de már javult valamit. Tomci is a gyerekszobában, szobabiciklit teker, közben filmet néz. A Kollégák továbbra is fel és alá mászkálnak. A személyek akkor jutnak szóhoz, amint Márta éppen melléjük ér.

JULKA

Én nem akarok a Bicóval egy osztályba járni! Képtelen vagyok egy levegőt szívni vele! Keress nekem, lécci egy másik iskolát! Egy új énektanár is kellene, mert Margit néni már nem tud mit tanítani. Ő maga mondta!

MÁRTA

Tudom kicsim, már találtam. Pircsi egy régi osztálytársa az akadémián tanársegéd, ő elvállalt magántanulónak. A Bicót pedig meg se lásd. A fiúknak te fogsz kelleni, nekem igazán elhiheted. (megsimogatja Julka fejét, közben ösztönösen elrendezi a frizuráját, eközben kicsit géphangon mondja, most ő utánozza Mártikát) De most tényleg: nem sok ez a festék?

A két nő összenevet. Márta továbbsétál, és ő is halkan dúdolni kezdi a Traviata „brindisi”-jét.

GABI:

Én annyit szenvedek a gyerek miatt. Már semmiben sem tudok segíteni neki. Néha még éjfélkor is fenn vagyok, és gondolkodom, mit rontottam el. Milyen könnyű neked az okos gyerekeiddel!

TOMCI

Anya, ugye ezentúl nem csak naponta egyszer simogatsz meg?

Márta elindul vissza a gyerekszoba felé. Leül Tomci mellé.

MÁRTA

Remélem. Szeretnék sokat ülni melletted. Az jó lenne. Csak ülni, és nézni, hogyan tanulsz, olvasol.

TOMCI

És a következő tanévre elmehetek Csihez? Már annyiszor hívott. A szülei is. Azt írták, várni fognak a reptéren, nem kell féljek semmitől, mindent elrendeznek. Még pénzt is akartak küldeni a jegyre, meg hogy egy évig minden költségemet ők fizetik.

MÁRTA

Drágám, ők tizenhatezer kilométernyire laknak! Oda nem lehet csak úgy átsétálni! Miért pont a Föld legtávolabbi pontján kellett neked barátot találni? Csi tényleg nagyon okos fiú, megnéztem minden eddigi dolgozatát. Én is igazán kedvelem, de ha ott vagy, akkor hogyan simogassalak?

TOMCI

Te úgyis örökké utazol! Majd ott fogsz megsimogatni. A gépen is láthatlak, amennyit csak akarjuk. Ő a legjobb barátom! Mindent tudunk egymásról! Neki teljes jogosultságot adtam a profilomban.

MÁRTA

Meggondolom. Apád biztosan elengedne, hát lehet, hogy én is azt mondom, menjél.

Márta továbbsétál a saját irodája felé. Piroskának mondja.

MÁRTA

Ami igazán tetszik, hogy valóban megtartottad, amit ígértél: főnök létedre minden lépésedet, minden mondatodat látjuk. Hogyan van időd mindezt rögzíteni? Én örökké rohantam, nem értem rá semmire.

PIROSKA

A gépek publikálnak mindent. Véglegesen Mártika és Lexi lett az azonosítójuk! Bevonultatok az örökkévalóságba.

MÁRTA

Félix, szegény, aligha vágyott erre.

PIROSKA

És tudod, milyen hasznos ez a nagy nyilvánosság? Rengeteg segítséget kapok. Nemcsak Mártika segít, de emberek is. Sok butaságot is javasolnak, naná, de azt meg Lexi szűri ki. Hihetetlen agya van! Hogy lehet ez a két tökegyforma gép ennyire különböző?

MÁRTA

Az szűri ki? Akkor te talán már ők vagy. Vagy ők vagy te? Nem te teszed ki magad a hálózatra, hanem ők írnak rólad. Mennyire ellenőrzöd?

PIROSKA

Semennyire. Fütyülök rá. Írhatnak, amit csak akarnak. Egy hús-vér szerkesztő se lenne jobb! Az még több butaságot találna ki.

MÁRTA

És te csak azokat a javaslatokat kapod meg, amiket Lexi eléd tesz. Tudod egyáltalán, hogy azok honnan származnak?

PIROSKA

Persze hogy nem. Lehet, hogy átver, és ő találja ki a felét. Vagy az egészet, mint amikor titeket szimuláltak. Igen, igen, igazad van, én csak velük kommunikálok, és a világ többi részével már csak ők. Nekem ez a két gép az egész mindenségem, az embereket rajtuk keresztül látom. Mi ebben a baj? Így megy ez, amióta telefon, elektronikus kommunikáció létezik. Csak nem tudtunk róla. Bell professzor óta nem látod igazán, hogy van-e valaki a drót másik végén. Csak elhiszed, hogy ott van, mert el akarod hinni.

MÁRTA

Azért néha emberekkel is találkozol, nem? (egy mozdulatot tesz a lány csípője táján) Kefélni csak szoktál? Mármint: gépek közbeiktatás nélkül.

PIROSKA

Dávidnak hívják, lenn dolgozik a laborban, de valószínűleg már nem ismered. Még beszélgetni is szoktam vele, reggel, amíg mossa a fogát. Csak a klasszikus pózokat kedveli, de abban jó.

MÁRTA

Na, ez már magánügy. Nem kell mindent elmondanod.

PIROSKA

Mindenki tudja ezt is. Dávidot ismerik a nyilvános profilomból, az exet is ismerték, a következőt is meg fogják ismerni, ha lesz. „Családi állapota: kapcsolatban, partner Domokos Dávid”. Miért ne tudhatná bárki?

MÁRTA

(igyekszik témát váltani) Meddig engeded a tudásbázis-kivonatolást?

PIROSKA

Nem fogom korlátozni. Olyan isteni összefüggéseket tárnak fel, amelyeket ember soha meg nem találna. Egyszerűen kevés rá egy élet! És a kísérletek! In silico ezerszer több esetet ki lehet próbálni. Hihetetlenül meggyorsul a tudomány fejlődése.

Péter irodája láthatóvá válik, és a képe megjelenik Piroska monitorának sarkában. Piroska óvatosan mutatja Mártának, hogy maradjon csendben. Piroska nem mozdul, a gépek adják le Piroska darab eleji szövegét.

PÉTER

Piroska kivel beszélgetsz?

PIROSKA

Mártával. Hogy vagy apucika? Mikor jössz este haza?

PÉTER

A rendes időben, amint véget ér a munkaidő, indulok. Otthon leszel?

PIROSKA

Nem, próbát tartok a Városiban.

PÉTER

Bírod még a próbákat is? És mikor érsz haza?

PIROSKA

Kilencre otthon leszek, ne aggódj!

PÉTER

Várlak!

Péter irodája sötét, és a képe is eltűnik. A két nő összenevet.

MÁRTA

In silico? Gyűlölöm ezt a szót.

PIROSKA

Miért? Annyira találó. Semmi más nem történik, mint folytatjuk a nagy görögök és a francia enciklopédisták munkáját. Évezredeken át az ember csak in vivo, magán az élő lényen tudott kísérletezni. Mennyi szenvedést okozott ezzel!

MÁRTA

Majd el is jutottunk oda, hogy már magát az emberi életet is könnyedén képesek vagyunk in vitro, egy petri csészében létrehozni. Elég legyen, ne tovább!

PIROSKA

Miért? Hány gyönyörű kisbaba született már üvegkefélésből! Ma már ez is a múlt. A számítógépeken belül, in silico minden modellezhető. Ez az én világom.

MÁRTA

És ha holnap nemcsak a szövegemet, de a szövetemet is elő fogják állítani? Mit teszel, ha a szupergépeid a szuperrobotjaikkal legyártanak belőled még egy tucatot? Mi lesz, ha ezer Piroska vagy Márta fog fel és alá szaladgálni? És majd jól összevesznek… Látványos lesz!

PIROSKA

Talán nem jutunk el idáig. De ha ez a lökött fehérje-emberiség ki is pusztítja magát valaha, a tudása már megmarad a lemezeken. Rendszerezve! Apa is teljesen lelkes. Azaz: Péter. Tudod, apának hívom, nem szeretném, hogy megtudja az igazságot. Nem lenne az jó senkinek.

MÁRTA

Szegény Péter! Mindig is naiv volt. Ne haragudj Piros, ez nem az én világom!

Márta kisétál, leül a köztes térben egy padra, és halkan énekelget. Elővesz egy táblagépet, maga elé fogja, és innentől csak elektronikusan kommunikál a többiekben. A különböző képernyőkön el-elindul egy-egy Márta-variáció. Márta mindenkinek más arccal és más ruhában jelenik meg.

JULKA

Ugye helyes?

MÁRTA

Rendes fiúnak látszik. És a barátai is nagyon szolidak. A szüleiről meg sokat hallottam, még a hivatalból. Ráadásul a hálózati személyiségében semmi hazugság sincsen.

JULKA

Ellenőrizted? Mégis hiszel a hálózatban? Ugye mennyire jó, hogy mindent látunk egymásról? Nem kell annyit magyarázni, kivel fogok randizni.

MÁRTA

Igen, drágám, ez nagyon megnyugtató.

JULKA

Régebben is sokkal többet kellett volna leveleznünk! Ha egyszer majd elutazol, akkor is írok neked! És minden gondolatomat leírom a naplómba, kapsz rá jogot, mindennap megnézheted. Akármi is történik. Érted? Akármi!

MÁRTA

Akármi?

Julka nevet.

JULKA

Akármi. Miért ne történhetne már akármi?

MÁRTA

Néha úgy látom, hogy még sokat kell utaznom. Nagyon sokat. Írnom is kellene, nem is keveset. Majd nézegetem a világot képernyőn át. Úgy sokkal többet látok.

GABI

Én úgy irigyellek! Mire lehet neked még szükséged?

A Kollégák kórusban bégetnek.

KOLLÉGÁK:

Én úgy szeretnék olyan nagyon szerencsés lenni, mint te vagy! Neked mindened megvan!

TOMCI

Nem is tudom, hogy csinálod. Néha azt látom, hogy egyszerre beszélsz velem, Julkával, a munkatársaiddal… mintha több is lenne belőled!

Márta lehúzza a cipőjét, és bedobja a szemetesbe.

GPS:

(a szemetesből) GPS vétel megszűnt.

Márta lassan sétál a szállodai szoba felé. Még menet közben, nem túl hangosan, röviden, de nagyon tisztán mondja.

MÁRTA

Rendszer. Különleges felhatalmazás. Végleges, nem módosítható utasítás: a felfüggesztett humán-modellezési folyamatot kiterjeszteni. Márta szimulációja minden helyzetben engedélyezve. Minden megkeresésre válaszolni Márta nevében.

PIROSKA

Mi ez? Márta! Ne!

Sötét. Mind ki. Pár másodperc szünet.

28. jelenet: „idill”, repriz

A gyerekszoba ismét pontosan olyan, mint a darab elején volt. Julka a gyerekszobában a monitora előtt ül, köt és beszél. Tomci a köztes térben sétál, hátán sportzsák, menet közben rág valami szendvicset. Julka hangja, amennyire lehet, szinte azonos az anyjáéval.

JULKA

Tomci!

TOMCI

Szia, mondjad!

JULKA

(icipicit még zavarban) Délután itthon leszel?

TOMCI

(vihog) Nem, nővérke, tied a kégli. Nem állok az orgazmusod útjába.

JULKA

(először feldühödik, de gyorsan elneveti magát) Te!... És Piroska?

Tomci előhalászik a zsákjából egy (szivacs) labdát és dobálni kezdi az egyik monitorfalra.

TOMCI

Az ördög tudja. Fizikailag tuti nem lesz otthon. Az meg, hogy honnan hív, és valójában ő hív-e, vagy megint csak a gépeket hekkelte meg, nekem már mindegy. Amióta anya végleg eltűnt, tényleg nagyon-nagyon rendes. És talán a kamerákat sem fogja titokban rátok nyitni. (felkiált) Emeletes kétbalkezes, te! Miért nem ide adtad?

JULKA

Mit? Én?

TOMCI

Bár sokszor már Pirosról sem hiszem el, hogy valóban létezik.

Julka jókedvű, örül a randinak, és örül, hogy öccse rendben van. Feláll, elkezdi megteríteni az asztalkát.

JULKA

Szamár vagy. Piroska van, tutkó apa lánya, és anya is ott van a drót végén. Nem csak egy géppel csevegsz órákon át! Mostanában minden olyan fényes, tiszta, átlátható. Minden tök megváltozott.

TOMCI

Te változtál meg, nővérke! (abbahagyja a játékot) Ha anya nem akar idejönni, hát ne jöjjön! Baj, ha végleg te leszel az anyám?

JULKA

Azt azért inkább ne. És gyere haza idejében (kicsit még megrebben a hangja), gyorsan elvégzem azt a szerelmes legényt. Utána meg tényleg csak tanulok vele.

TOMCI

Kilenc előtt nem jövök, addig pucérkodhatsz.

JULKA

Csá!

TOMCI

(nagyon kedvesen) Szia, nővérkém!

Tomci elsétál, és fütyülni kezdi az „All we need is love”-ot.

JULKA

(gépnek, de már teljesen az anyja hangsúlyával) Ma, délután, négykor, Lajos. Fürdő: 26 fok, Háló: hétvégi program. Illat: szantálfa, egész lakás. Hűtő, inni: facsart narancs. Enni: alma, négy darab, friss kenyér. Kevés és barna. Kék sajt, három személyre. (kis szünet, félig nevetve, félig kiabálva) Háromra, te dög, fogadd már el! Lajos kettőt eszik. Imádja. Talán jobban, mint engem.(hangosan a gépnek, félig dühösen, félig nevetve üti a képernyőt) De ha még a pinámba is beledumálsz, ist’ biz’ leállítlak!

Az illatmarketing-szóró (ha működőképes) szantálfa illatot kezd szórni. Julka halkan elkezdi dúdolni a Traviata „brindisi”-jét, már egészen tűrhetően. Sötét. A tabló először a monitorokon jelenik meg, felvételről, és a színészek kis késéssel jönnek. A monitorok képe és az élő kép egyre jobban szétcsúszik. Amíg a nézők elhagyják a színházat, a monitorok köszöngetnek nekik.

A darabnak itt vége, de két hét múlva még fogunk hozzá megjegyzéseket fűzni. Valójában: feleslegesen.

A világ azt akarja, hogy becsapják XIII. - Apa!

Piroska lakása. Félix Piroska ágyában fekszik, Piroska fel és alá sétál. A szoba monitorán egy gyenge szív EKG-ja fut.

FÉLIX

Péter is tudja?

PIROSKA

Remélem, nem. Porrá törtem a kártyát.

FÉLIX

Nem is értem, hogyan maradhatott meg. Együtt töröltünk minden levelet, az összes másolatot, archívumot. Tudod, anyád mekkora zseni volt. Ha ezek a levelek megmaradtak, akkor azok nem véletlenül maradtak meg ezen az egy kártyán. Zsarolni akart?

PIROSKA

Ilyenkor meg tudnálak ölni! Szerelemről nem hallottál? Eltette a levelezéseteket egy kis bőrtokba, vékony rózsaszín masnival átkötve. Az egyik könyvében volt benne.

FÉLIX

Rózsaszín masnival? Borzasztó. De ez ő. (nevet, és köhög tőle) Ebben azért van egy kevéske túlzás. Mindig, mindenben túlzó volt. Ez volt benne az izgalmas. Volt? Lehet, hogy él még? Tényleg nem tudod?

PIROSKA

Anya szeretett téged, megérted végre?

FÉLIX

Érteni soha nem értettem. Engem? Miért engem? Soha nem érdemeltem meg. De érezni sokszor éreztem. Például, valahogy csak megfogantál. Olyankor az ember érzékel ezt-azt.

PIROSKA

(kényszeredetten elneveti magát) Szemét. Te már nem változol meg soha.

FÉLIX

Lehet, hogy mégis jobb lett volna, ha én nevellek fel? De anyád Pétert választotta.

PIROSKA

Aligha önként. Ebben Mártád keze is benne volt. Vagy valami intimebb alkatrésze.

FÉLIX

Anyád azt mondta, szereti. Azt mondta, őt szereti, és vele akarja a gyereket felnevelni. Vagyis téged. És állítólag senkinek nem árulta el, hogy én vagyok az apád. Pedig sokan akarták tudni.

PIROSKA

Mert te nem álltál ki mellette.

FÉLIX

Talán nem. Nem tudom, mit kellett volna tennem. Valóban nem tudom. A két nő között volt valami, valami nagyon ronda meccs, és ez lett a vége. Ők döntötték el. Elhiszed, hogy én mindkettőt szerettem? Vagy egyiket sem? (nyög) Nagyon fáj. Adj még abból a csillapítóból!

PIROSKA

Semmiképpen nem kaphatsz többet!

FÉLIX

Miért? Nem mindegy? Félsz, hogy a boncolás után számon kérik rajtad? Vagy nem tudod kikapcsolni a felügyeletet? Az azért tréfás lenne.

Márta megjelenik az ajtóban.

PIROSKA

Nem félek semmitől. Órák óta a megengedett adag többszörösét kapod. Te is tudod, mi lesz ennek a vége. Még egy dózist kapsz, de valóban ez lesz az utolsó. (Ad neki pár szem gyógyszert.) Aludj csak, aludj egy kicsit!

FÉLIX

Köszönöm. Ígérem, utolsó lesz.

MÁRTA

Be ne vedd! Mit adsz neki? Mivel kábítod el? Hogy került ide? Elraboltad? Miért akarod megölni?

PIROSKA

Pszt! Kérlek, ne kiabálj! Ilyenkor tud pár percet aludni. Nagyon nagy fájdalmai vannak.

MÁRTA

Nem igaz! Félixnek semmi baja! Hogy került ide?

PIROSKA

Nem raboltam el. Itt érzi jól magát. Megnyugodott.

MÁRTA

Mit adtál neki?

Márta felveszi a gyógyszer dobozát, nézi, odamegy a monitorhoz, elkezd gépelni. A monitor szemmel láthatóan nem reagál.

MÁRTA

Ez megint valami kotyvalék lesz. Félix nem olyan pasi, aki hisz ezekben az ezoterikus marhaságokban.

Márta ráüt egy nagyot a monitorra.

Miért nem reagál ez a dög?

PIROSKA

Nincsen rajta jogosultságod.

MÁRTA

Nekem? (felháborodik) Nekem? Nekem nincs valahol jogosultságom?

PIROSKA

Neked. Ez az én gépem. Itt senki vagy.

MÁRTA

A nagygépre vagy bejelentkezve. Nem is értem, hogyan. Még hogy a te géped. Még az enyém sem. Én irányítom és te vagy rajta senki. Egy üresfejű táncoscsaj. Kis kurva. Szűzkurva, fapina.

PIROSKA

Kösz. Te viszont már régen nem irányítasz semmit. Nyugodj le!

MÁRTA

Te rohadt ribanc! Mit képzelsz, kivel beszélsz?

Piroska odalép a monitorhoz, kettőt billent, és jól láthatóan megjelenik Márta adatlapja. Piroska a következő szövege alatt el-elindít egy-egy pár másodperces videót Mártáról, az első rész egyes mozzanatait.

PIROSKA

Pontosan tudom, hogy kivel beszélek. Mindenki tudja. Nézd, ez vagy te! Ezek a mondataid, a mozdulataid, a kereséseid, a billentéseid, a gondolataid.

MÁRTA

Nem igaz! Rólam nincsen elérhető adat sehol. Soha nem engedtem eltárolni semmit.

PIROSKA

Na, ne! Miért éppen rólad ne lenne? Tíz évre, húsz évre visszamenőleg minden levél, minden keresés, minden bejegyzés, minden elhangzott szó, az utcán, a metrón, a kocsidban minden mozdulatod megtalálható. Nem engedtél tárolni semmit? Akkor ez mi? És ez? Meg ez? Ez a személy is te vagy, meg ez is, meg ez is. Mégsem tudsz mindent?

MÁRTA

Három nyilvános személyiség? És mind a három én vagyok. Kinek volt pofája ezeket elmenteni? Apád volt? Nem gondoltam volna róla, hogy egyszer ellenem mer fordulni.

PIROSKA

Péter soha nem fordult ellened. De miért ne ismerhettünk volna meg téged? Nem engedted legálisan, ezért lopva tette valaki. Csakhogy így nem válhattunk az életed részévé. Egyedül voltál, pedig velünk csökkent volna a magányod. Az énedet nyilvánossá kell tenned, akkor lesznek netbarátaid, őszinte netkapcsolataid. Úgy kell élned, hogy minden pillanatod, minden mondatod, minden cselekedeted látható, vállalható legyen. Akkor sok-sok ismerősöd, barátod lesz. Olyanok is tudni fognak rólad, talán tisztelni, szeretni fognak, akiket soha nem láttál.

MÁRTA

Szöveg. Rossz marketingszöveg. Régi, régi, vallási marketingszöveg. Csak most nem a túlvilágban kell hinni, nem a mennyországért, feltámadásért kell igaznak, jónak, tisztának lenni. Isten szeme helyett a net szeme lát mindent. Én ezt nem akarom! Én meg akarom válogatni a barátaimat, meg akarom válogatni, hogy kinek mondom el a gondolataimat, és kinek nem. Miért nem dönthetem el én, hogy mit kürtölök világgá, és mit nem? Miért kellene nekem minden másodpercben az egész világ szeme előtt élnem? És ha én nem akarok meztelenül mászkálni egy életen át?

PIROSKA

Nagyon jó nő voltál, sokkal jobb, mint én. Mászkálhattál volna nyugodtan meztelen. Sokan örültek volna neki. Semmi értelme a menekülésednek, még te sem tudsz elrejtőzni. Senki nem rejtőzhet el, egyetlen mozdulatod, mondatod sem marad titok. A gyerekeid tudják ezt, ők már minden gondolatukat megosztják az egész világgal.

MÁRTA

A gyerekeim! Őket is megőrjítetted? Nem elég, hogy Félixet megmérgezted, még őket is zombivá akarod alakítani?

Márta elkezdi ütni-vágni Piroskát, a két nő komolyan összeverekszik. Nem veszik észre, hogy Félix felkönyököl az ágyban, és nézi őket.

FÉLIX

Márta! Kérlek… (kis szünet) Márta! Piroska! Kérlek!

Piroska nagy küzdelem után éppen leteperi Mártát a földre, amikor meghallja Félix hangját. Azonnal felugrik, odalép az ágyhoz, reflexszerűen megigazítja a takarót. Márta is lassan feltápászkodik, először még támadni akar, de nincs ereje támadni.

PIROSKA

Félix, ne haragudj, nem akartam bántani. Ne haragudj!

Piroska sír, és simogatni kezdi Félix kezét. Az EKG egyre gyengébb, majd egyenes vonalba meg át, de sem Márta, sem Piroska nem látja. Márta a földön mászik, nem látja a monitort, Piroska lehajtja a fejét, azért nem látja.

MÁRTA

Ki vagy te? Mit gondolsz, ki vagy te?

Márta elkap egyet a sarokban álló könyvek közül, és hozzávágja Piroskához. A lány nem is védekezik.

PIROSKA

A lánya vagyok.

MÁRTA

Ki?

Piroska felnéz a monitorra, annak beszél.

PIROSKA

Apa … Végül is soha nem tudtam neki kimondani. Mit akarsz még? Anyám a dzsungelben, senki nem tudja, hogy él-e, hal-e, nem mer hazajönni, nem mer üzenni. Képtelen vagyok rá akár csak egy kicsit is visszaemlékezni. Apám, látod, halott. A testvéreim soha nem tudhatják meg, hogy a testvéreim. A nevelőapám egy vérszívó hárpia szeretője lett. Mit akarsz még?

Sötét. Mind ki.

27. jelenet: „intermezzo: most ki kicsoda”

A köztes tér lassan megvilágosodik, kellemes, meleg színnel. Márta, Tomci és a Kollégák sétálnak a terek között, mint egy parkban.

TOMCI

És II. Fülöp olvashatta a Don Quijotét?

MÁRTA

Nem tudom, fiam.

TOMCI

De hát biztosan fenn van a tudásbázisban!

MÁRTA

Igen, kicsim, csakhogy én nem tudok mindent, ami fenn van a tudásbázisban! (az egyik kolléga véletlenül meglöki) Az ördög vigye el, miért nem vigyáz?

TOMCI

Nem lettél sokkal türelmesebb!

MÁRTA

Te meg nem lettél kevésbé szemtelen. (kicsit nyomkodja az egyik monitort) Inkább arról mesélj, mit mondtak ezek a hirdetőtáblák itt az út mentén!

TOMCI

Amit te szoktál. „Tomci, húzd ki magad!”, „Tomci, ne piszkáld az orrod!”, „Tomci, vigyázz, mert rálépsz a cipőfűződre!”. De az alatt a pár nap alatt mindent láttál. Beszálltam a vonatba, és a táblamonitor köszönt nekem. Kiszálltam a vonatból, és ott voltál a peron fölötti kijelzőn. A többi utas csak nézett, hogy ki az a Tomci. Kicsit égő volt, és egyben nagyon jó.

MÁRTA

Én soha nem neveltelek mások előtt.

TOMCI

És még azt a nagyon zűrös sakkpartit sem fejeztük be! Tudod, amit hétfőn kezdtünk el, amikor korábban érkeztem edzésre. Bár nem is tudom, honnan vetted észre, hogy még ráérek egy kicsit. Régen soha nem figyelted, merre járok.

MÁRTA

Egyszerű, te is tudod: a beléptető kapu jelzett. Csakhogy nem velem, hanem a géppel sakkoztál.

TOMCI

Lehet. De be kellene már fejezni. Eszetlen zaccos. 3D-ben már nem is tudtam átlátni, vissza kellett váltani a régi, lapos nézetre. De meg fogom nyerni! Aztán ez a trükk az ajtókkal! Azt hogy csináltad? Nekem minden ajtó kinyílt, a többieknek nyitni kellett őket, kártyával. Csuda mérgesek lettek! Ez most miért nem nyílik ki nekünk? Tegnap még kinyílt.

MÁRTA

Megtiltottam nekik.

TOMCI

Te? De miért? És a buszmegállóban lévő monitor is azért nem köszönt, mert megtiltottad? És reggel miért nem ajánlottál olvasnivalót a vonatra? Az is annyira jó volt!

MÁRTA

Nem hagyhatom, hogy a gépek többet tudjanak rólad, mint én!

TOMCI

És így akarod hagyni? Az annyival izgalmasabb volt!

MÁRTA

Nem szabad!

TOMCI

Anya, szeretném! (kis szünet, halkan, koravénen) Julka most üvöltene. (kicsit sírós, nagyon gyerek) Én nem tudok üvölteni. De szeretném! Olyan jó volt!

(vége következik, utána persze még egy kis ráadás)