"Rendkívüli kiadás! - 2012. november végén"

(Édesanyámnak,  aki színjeles érettségivel sem mehetett egyetemre.)

Gyárfás Endre:

CSAK TRÉFA VOLT

Épp elhagytunk egy utcasarkot -

hűsítő csöndet szűrt az est -,

mikor a falról rámrikoltott

egy krétarajz: horogkereszt!

"Valami tacskó firkálhatta -

útitársam legyintve szólt -,

csupán két szögletes vonalka...

és biztosan csak tréfa volt."

Valóban! Hiszen semmiség az:

néhány vonás csak kis helyen.

De tréfa volna? Furcsa vígasz,

nem fogja fel az értelem.

E két vonalka nem is régen

egy fél világot birtokolt.

S ha van köztünk, ki feledékeny,

úgy vélné, az is tréfa volt.

Masírozott a had, csapódott

csizmája kövön, csontokon,

s a feldübörgõ tankhadoszlop

átgázolt falun, városon,

ledőlt a ház, jajdult az utca,

port okádott és füstgomolyt...

De eloszlott a füst azóta,

az is lehet: csak tréfa volt.

A jelvény ott ágált magasan

- két szögletes vonal csupán -,

alatta, féregjárt barakkban

pofon, rúgás, korbács után

testvérem végignyúlt a földön,

s kívánta inkább a pokolt,

s vágyálma lett "a régi börtön",

"a szép halál"... Csak tréfa volt?

Aztán a gáz... kinyílt a fürdő,

gyilkosok álltak sorfalat,

gyerekbőrből a lámpaernyő,

a nyaklánc gyöngyei: fogak!

S egy héja hang a rádióban

az Übermenschről szónokolt...

Két vonalka... No hagyjuk, jól van,

lehet, hogy mindez tréfa volt.

A rettegés, a hazug vádak,

szögesdrót, villanó szurony,

a gép, mely otthonokra támadt,

a csókban lappangó iszony,

költő a sárban, könyv a máglyán

- s tőröd se volt, hogy megtorold!

Mauthausen, Auschwitz, tifuszjárvány,

Lidice... mind csak tréfa volt?!

Ne hidd, hogy elég, ha a falról

elfordítod tekinteted!

Ki most horogkeresztet rajzol,

nem mind éretlen kisgyerek.

A két vonal kinyúl utánad,

körülhálóz, négy ága fojt...

S a gödör gúnyvisszhangja támad:

"Csak tréfa volt, csak tréfa volt."

 Megjelent: Gyárfás Endre: Partközelben, Magvető, 1964.

„… a szerénység jóindulatú, ám gyenge képességű ember látszatát kelti.”

Karácsony táján, amikor az ember már minden értelmes ötletéből kifogyott, megvéve az Európát nyomorba döntő hasznavehetetlen és ízléstelen, távol-keleten előállított termék közül mindazokat, amelyeket a megajándékozott egy percig sem fog használni, az „értelmiségi” ajándékvadásznak illik besétálni egy könyvesboltba is. Ezekben a konyhafelszerelési áruháztól már egyre kevésbé különböző intézményekben a legtöbb esetben önálló polcrészük, sokszor saját kis sarkuk is van a hihetetlenül felületes, legtöbbször amerikai, „pszichológiai” szakkönyveknek, melyek kész recepteket kívánnak adni karrierük gyors építésére, munkatársaik hatékony kezelésére azoknak, akik kellően tehetségtelenek ahhoz, hogy soha ne lehessen igazi karrierük, és soha nem válhasson belőlük igazi, szeretett, jó főnök. Hiszen ha nem lennének annyira tehetségtelenek, belátnák, hogy ezeket a célokat, nem egy vagy két gyenge, papírfedeles könyv átlapozása, hanem könyvtárnyi szakirodalom elemzése árán lehet csak elérni.

Az év elején ismét megjelent egy hasonlónak látszó könyv, borzasztóan blikkfangos címmel (Clifford Nass – Corina Yen: Az ember, aki hazudott a laptopjának, HVG könyvek, 2012. Fordította: Nagy Marcell). Nem is lenne érdemes foglalkozni vele, ha elolvasása után nem derülne ki, hogy ez a mű jóval több a szokásos egynapos gyorstalpalónál. Írója először matematikusként diplomázott, majd szociológiából doktorált, így aztán egyáltalán nem csoda, hogy az eddigi munkásságát összefoglaló könyvét egy jól ismert tételre alapozza, miszerint „agyunk arra van optimalizálva, hogy felismerje a rossz tapasztalatot, és reagáljon rá; a jó hírek várhatnak.” Ezt az állítást tartja szinte minden kutató az emberi túlélés legfontosabb pillérének, hiszen ennek révén leszünk képesek menekülni a veszélyek elől, így tudunk eredményesen tanulni a hibákból. Ideális esetben persze mások hibáiból. Nass nagy érdeme, hogy túllép ezen a közismert állításon, és megdöbbentő következtetéseket von le munkatapasztalataiból. Nem kevesebbet, minthogy a határtalan hízelgés használatában nem szabad visszafogni magunkat. Valahol ezt mindenki érezte, de egy-két sikeres csirkefogó kivételével soha nem merünk agyament módon hízelegni se a szeretőinknek, se a munkatársainknak, de még azoknak a munkatársainknak sem, akik a szeretőink lettek, attól félve, hogy amikor rájönnek, dicséretünk mennyire szélsőségesen túlzó, gúnynak fogják tekinteni. Pedig dehogy! Nézzük meg, mint írt a matematikus szociológus-pszichológus erről a témáról:

• „Bárhol, bármikor bárhogyan dicsérhetünk másokat (de ne magunkat!). Nem számít van-e valóságalapja annak, amit mondjunk. Dicséretünkben a munka során elért eredményeket, ne emberi tulajdonságokat hangsúlyozzunk! Munkahelyünkön hozzunk létre olyan közösséget, amelyben kinyilváníthatjuk egymás iránti kölcsönös nagyrabecsülésünket!
• Másokat óvatosan kritizáljunk! […] A kritizált személynek mindig adjunk időt arra, hogy a megjegyzéseket átgondolva alapos választ tudjon adni!
• Amikor értékelésünkben pozitív és negatív elemek keverednek, kezdjük általános dicsérettel, ezt a fejlődési lehetőségre irányuló kritikai megjegyzések kövessék, majd zárjuk hosszú, részletekben menő pozitív dicsérettel!
• Szerénységgel új barátokra tehetünk szert, de az önkritikus megjegyzéseket az emberek tényleg elhiszik, ezért csak akkor kritizáljuk magunkat, ha jó okunk van rá, és ez tűnik a konstruktív eljárásnak!
• ·         Ha csak kompetensnek szeretnénk tűnni, akkor magunkat dicsérjük, másokat pedig kritizáljunk!”
  
  

Ezek bizony valóban kézzelfogható, használatra kész, éppen csak egy percre a mikrosütőbe dobandó, és még a sok rosszat látott blogíró szerint is használható, gyorsfagyasztott tanácsok. Van közöttük kifejezetten fontos, látszólagos apróság, amelyet sok-sok vezető elfelejt, ami aztán látványos sikertelenségekhez vezet. Hány beosztottunk esküdött bosszút ellenünk csak azért, mert kritikánk után nem hagytunk időt neki arra, hogy kellőképpen kifüstölögje magát, magyarázgathassa hibáit? Hiába tudjuk, hogy az utólagos mosakodásnak semmi értelme, hiába tanítjuk, hogy „Don’t make your problem my problem”, hiába élünk olyan társadalomban, ahol senki sem kíváncsi a másik nyűgére, az emberi agy könnyebben el képes viselni a leggorombább sárbatiprást is, ha lehetőség van kommunikációra a kritizáló féllel.

De maradjunk a hízelgésnél. Nagyon kevesen, valóban csak a legnagyobbak merték eddig ilyen nyíltan leírni, hogy ha valaki képtelen nagyot alkotni, képtelen valódi érdemeket elérni, nem képes abszolút értelemben kivívni embertársai elismerését, akkor legjobban teszi, ha létrehoz egy olyan szervezetet, amelynek semmi más feladata nincs, mint az ő imádata. A legügyesebbek akár több millió embert is képesek tömöríteni olyan közösségekben, amelyek sok esetben semmi másról nem szólnak, minthogy megmutassák, hogy egy adott megkülönböztető jellel, mondjuk egy párttagkönyvvel, egy igen jónak mondott befektetéssel, vagy csak egy divatos mobiltelefonnal rendelkező személy mennyivel különb azoktól, akik ilyennek nem bírhatnak.

„Az emberek a kritikát kétkedve fogadják, a hízelgést ellenben imádják. Bármilyen pozitív megjegyzés elhiszünk, ha rólunk szól, nem foglalkozunk azzal, hogy a megjegyzés hiteles-e. Amikor a dicséret mosoly és elismerő hanghordozás kíséretében érkezik, a hatás tovább erősödik…”

Nass legnagyobb érdeme, hogy kellőképpen cinikus nyersen a szemünkbe vágni a gyarló mivoltunkat bemutató sorokat. De azért arról sem lenne szabad elfeledkezni, hogy a jó öreg Heltai Jenő ezt a tételt réges-régen már versbe is szedte "A néma levente" című igen-igen kedves művében. Igaz, politikailag nem teljesen korrekt módon, csak a női nemre értve a kitételeket:

„Ahány az asszony, tudjuk, annyiféle.

De köztük a legbölcsebb is hiú.

Így vajmi könnyű boldogulni véle.

Hallgatni bókot: ezt egyik sem únja.

Dícsérd, tömjénezd! Hízelegj!

Száz szónak is a vége egy:

A hozsanna, a hallelúja

Kábulatában mind, mind lépremegy.

Mert mind csak arra büszke, mije nincs.

Szépnek magasztald azt, ki csúnya,

Mondd a gonosznak: angyal, drága kincs,

Dicsérd okosnak a butát,

Frissnek, ügyesnek a sutát,

A kikapósnak magasztald erényét,

Fülét süketnek, vaknak szemefényét,

A förtelemnek mondd, hogy gyönyörűség,

A csapodárnak azt, hogy csupa hűség,

A jó kövéret mondd soványnak,

Világ rimáját szűzleánynak,

Dicsérd kicsinynek a nagyot,

És óriásnak, aki törpe,

Állhatosnak azt, ki elhagyott,

Sudár pálmának azt, ki görbe!

A jámbor aztán nézzen a tükörbe,

És káromkodjon egy nagyot...

De akkor én már hol vagyok!”

A világ azt akarja, hogy becsapják, XI. - "a keresés"

FÉLIX

No, te nagyokos! Végeztetek? Hány olyan települést ismersz, amelyben egy, és csak egy szálloda van?

LEXI

14587.

FÉLIX

Ebből mennyi van tőlünk legalább hatórányi repülőútra?

LEXI

6598.

FÉLIX

Ebből hány szállóban van legalább huszonöt méteres uszoda, edzőterem és gyógyvíz?

LEXI

1254.

FÉLIX

Egyre jobb. Töröld ki, amelyik tengerparton vagy jelzett kirándulóhelyen van! Mi marad?

LEXI

358.

FÉLIX

Ezt a listád tedd félre!

LEXI

Megtörtént.

FÉLIX

Ebből hány van azon a listán, amit akkor csináltatok, amikor ti kerestétek Mártát?

LEXI

325.

FÉLIX

Ezt is mind töröld ki! Mi marad?

LEXI

33.

FÉLIX

Két perc alatt egészen közel vagyunk. Sorold őket!

LEXI

Boscomati.

FÉLIX

Nem.

LEXI

Kuronaple.

FÉLIX

Nem

LEXI

Ulyso.

FÉLIX

Állj! Mit tudsz róla?

LEXI

Az elmúlt nyolc napban csak egyetlen nő jelentkezett be.

FÉLIX

Akkor menjünk tovább.

LEXI

De hát éppen ezt keresed! Nem értem.

FÉLIX

Persze hogy nem érted. Mit tudtok ti Mártáról!

LEXI

Mindent.

FÉLIX

Semmit. Még én is nagyon keveset. De ti semmit. Tovább!

LEXI

Venica. (szünet) Woltarin.

FÉLIX

Mit tudsz róla?

LEXI

Tizenhat szobája van. Mind ki van adva. A vendégek mozgását alig ismerjük. A szálloda nagyon régi, még 

nincs minden ponton érzékelő. Szinte valamennyi vendég egyedülálló férfi, nő csak egy van köztük. Éppen tegnapelőtt jelentkezett be.

FÉLIX

Klassz. Kapcsolat?

LEXI

Ez egy sziget, csak drót nélküli kapcsolatok vezetnek oda. Persze kis képet azért tudunk kapni.

FÉLIX

Hívjátok fel! (kicsit elváltoztatott és egy hivatalosan udvarias hangon) Jó napot kívánok, hölgyem. Ne haragudjon a zavarásért, az egységes központi biztonsági rendszert ellenőrizzük. Szabad feltennem egy kérdést? (szünet) Köszönöm. Az ön tokiói lakásához valóban van egy Éva Konstantin nevű stockholmi személynek teljes hozzáférési jogosultsága? (szünet) Nagyon szépen köszönöm. Még egyszer elnézését kérjük a háborgatásért, és jó pihenést kívánunk. (szünet) Igen hölgyem, valóban. Mi csak a kötelességünket teljesítjük. Nagyon köszönöm, hogy megérti a munkánk lényegét. (szünet, saját hangján) Rendben, igazad volt. Ez valóban nem Márta. (sóhajt) Kezdjük újra, okoska! Mennyi volt, amit meg kellett jegyezned?

LEXI

358.

FÉLIX

Ezek szerint lehet, hogy mégis helyesen gondolkodtatok. Haj, haj! Mennyit nem zártatok ki?

LEXI

325.

FÉLIX

Nézzük! Mi az még, amit Márta szeret vagy elvisel, de most kihagytam? Legjobban a hideget utálja. És ha ki sem jön az épületből? Van-e olyan szálloda, amelyik megfelel eddigi választásainak, csak nagyon hideg környezetben van?

LEXI

Visszamondom: Márta mindig szaunás, uszodás, gyógymedencés szállodában lakott. Fontos volt neki a kiváló séf, és a szoba megfelelő mérete, de nem érdekelte a szálloda előkelősége. Keresünk ezen belül különösen hideg éghajlatút! Tegnapelőtt egyetlen ilyen szobába költözött új lakó.

FÉLIX

Hol?

LEXI

Izland északi részén van egy kis luxushotel. Oda is csak nagyon gyenge kapcsolat van, mert egyetlen 147-es optika megy ki.

FÉLIX

Neked minden kapcsolat gyenge. Egy 147-es optikán több ezer mozgóképet lehet nyomni egyidejűleg. Mennyire van a szálloda beszenzorozva?

LEXI

Mindent tudunk. A vendég, aki tegnapelőtt érkezett, egy idős hölgy. Alig mozdult ki a szobájából, étkezéseit is oda rendelte. A medencetérbe csak kora reggel és későn este megy le.

FÉLIX

És mit csinál az idős hölgy napközben?

LEXI

Nem tudjuk. Egyetlen gép van vele, és azt használja is. Szinte folyamatosan, mert az áramfelvételét látjuk. De hálózatra nem csatlakozott, minden kommunikáció tiltva. Levelet nem írt és nem fogadott. A gépe szabályosan azonosította magát a tápkockáján keresztül. Egy londoni nagyáruházban vették, pár hónappal ezelőtt, csúcsmodell. Aki fizette, az a bankkártyája alapján valóban egy londoni idős hölgy. De a hálózati kapcsolat olyan mélyen ki van a gépből irtva, hogy azt csak profi tehette.

FÉLIX

Világtalan vasládák! És ez nem tűnt még fel nektek?

LEXI

A nő hatvankét éves. Sokkal öregebb, mint Márta.

FÉLIX

Miért?

LEXI

Ez van a papírjaiban. Ez van a banki adataiban is. Minden irata tökéletesen szinkronban van. Mindet összeolvastuk, ellenőriztük. A nő egy londoni idős hölgy.

FÉLIX

Szerinted, te szilícium-szamár! Ez neked elég? Mártánál?

LEXI

A mozgása is lassú. Néztük a sebességét az épületen belül. Igazi öregasszony. Szinte mászik. A tegnapi és tegnapelőtti napra vonatkozóan az összes szálloda vendégeinek mozgását összehasonlítottuk Márta mozgásstílusával. A hanglenyomatokat is ellenőriztük. Az sem azonos. Kicsit hasonlít, de másképpen intonál.

FÉLIX

Mint azt pontosan tudjuk, Márta ifjú korában sikeres énekesnő volt. Nincs meg? Dehogyis nincs meg. Csak buta vagy. Retina?

LEXI

Retina. Soha nem sikerült elcsípni. Kerüli a kamerákat.

FÉLIX

Mit csinál? Egy öregasszony? Kerüli a kamerákat? Egy vadonatúj szállodában, egy bivalyerős géppel a hóna alatt? Hány kamera van abban a szállóban?

LEXI

Nyolcszáznegyvenkettő.

FÉLIX

Nyolcszáznegyvenkettő. Felhívható?

LEXI

Nincs letiltva.

FÉLIX

Azonnal hívjátok fel.

Félix irodája félhomályba megy át, a szállodai szoba fénybe. Márta egy kádban ül, előtte egy tálcán kis táblagép. Olvas, mosolyog, nagyon kellemesen érzi magát. A káddal szemben lévő monitoron megjelenik Félix képe. Márta felnéz, nem mozdul. Félix monitorán nincs képváltás, Márta nem látható rajta.

MÁRTA

Mikos.

FÉLIX

Jó napot kívánok, asszonyom. Dolovan Félix vagyok, és Kaposvárról szeretnének önnel beszélni.

MÁRTA

Nem várok telefonhívást.

FÉLIX

(határozottan, mert azonnal felismeri) Márta, haza kell jönnöd!

MÁRTA

(mosolyog) Félix zseni vagy, hogy megtaláltál, de egyedül akarok maradni. Várj, leállítom a filmet!

Márta kicsit nyomkodja a gépet, képe megjelenik Félix monitorain. Kiszáll a vízből, ha a színésznő vállalja, akkor teszi magát erősen.

FÉLIX

Éppen hogy nem szabad egyedül lenned!

MÁRTA

(dühös, azonnal kiönti minden baját) Hagyjál! Elegem van mindenkiből! Neked könnyű! Te mindig csak azt csinálod, amit szeretsz! A munkád kevés és tökéletes. Az embereid mind régi haver. A gyerekekkel csak szórakozol, játszol, okoskodsz. Pénzt sem kell keresned, mert ha nem lenne elég a fizetésed, én úgyis adok. Nem kell soha fafejű, értetlenkedő, rosszindulatú emberekkel küzdened. Egyáltalán nem kell küzdened!

FÉLIX

Nekem könnyű… Lehet. De én nem vagyok olyan erős, mint te. Én nem vagyok olyan tehetséges, mint te.

A következő három mini-intermezzo nem szakítja meg Márta és Félix párbeszédét. Szépen sorban halvány fényt kap a három helyszín: Péter irodája, Márta irodája, a gyerekszoba. Az egyes helyszíneken a történések némák, hangjukat nem halljuk, de Márta és Félix képernyőjén sorban láthatóvá válnak.

MÁRTA

Üres hízelgéssel nem főzöl meg. Minek menjek vissza? A munkámnak vége. A két gép mindent tud, már azt is, amit én nem. A tudásbázisuk akkora, hogy minden okoskodás felesleges. Hallgassam a buta kollégáim buta javaslatait? Öt évre előre pontosan tudom, hogy mit fognak mondani.

Mini-intermezzo No.1.: Péter irodája. Péter áll a monitora előtt, a Kollégák körbeállják. Péter mutogat a monitoron.

MÁRTA

Piros lenne az egyetlen, akivel normálisan lehetne dolgozni. Ő legalább olyan értelmes, mint szegény anyja volt. De úgy láttam, kicsit sem érdekli a szakma. Mit lehet kezdeni egy táncossal? Sajnos, alig van közös témánk. Péternek soha nem bocsátom meg, hogy miután elüldözte a feleségét, még a lányát is ellenem nevelte.

FÉLIX

Tényleg ő üldözte el? Soha nem mertem feszegetni.

MÁRTA

Ő. Péter a gyerek megszületése után két éven át gyilkolta a feleségét, hogy nem elég házias, nem elég tiszta, nem elég szorgalmas. Képtelenség elviselni annak az embernek a rendmániáját. Valami középkori elképzelése van a világról. Soha nem volt otthon elég rend, soha nem volt otthon megfelelő a kislány ellátása. Ő mindig minden jobban tudott, mindig, mindenhez jobban értett. Az irodában is borzasztó, nemhogy otthon.

FÉLIX

Attól még nem dobhatod a lovak közé a gyeplőt! Ki fogja irányítani a rendszert, ha te magadra hagyod? Azonnal lesz egy önjelölt kis senki, aki úgy gondolja, alkalmas a helyettesítésedre.

Mini-intermezzo No. 2.: Márta irodája. A Kollégák egyenként kisétálnak Péter irodájából, bemennek Márta irodájába, és mélyen meghajolnak Gabi előtt. Gabi királynői tartásban fogja a hódolatokat.

MÁRTA

Ez sem érdekel. A rendszer annyira stabil, hogy minden emberi beavatkozás nélkül is kiválóan fog működni. Sőt, még ha akarnánk, akkor sem tudnánk már sokat ártani neki. Ezt a hatalmas információhalmazt már képtelenség megszűntetni. Nincs az a földrengés, robbantás, nincs az a gonosz politikai akarat, ami mindent elpusztítana. Márpedig ha az információ megmarad, akkor a tudás, a rend bármikor újra felépíthető. És ez a rendszer sokkal jobban fogja óvni a magát és környezetét, mint azt az emberek bármikor megtették. Egyre több ilyen csodás kis paradicsom fog létrejönni, mint ez, ahol most vagyok. Itt semmi nem bio, semmi sem drága, mégis minden tiszta, természetes és olcsó. Csend van, járhatok végre gyalog. Egy kifli áráért akkora frissen sült kenyeret kapok, hogy egy hétig ehetném, ha nem lenne meg a szállóban mindenem. Otthon mindenki zöld, mint a fejes káposzta, de fűt, és hűt, használja az autót, vonatot, repülőt, mosógépet, vasalót. Áltudósok, álszentek, álzöldek… Oda hívsz vissza?

FÉLIX

Utópiának és utazási reklámnak tökéletes. De ebben én nem hiszek. Viszont van családod is. Mi nem vagyunk álszentek, azt nem mondhatod.

Mini-intermezzo No. 3.: Gyerekszoba. Piroska táncórát tart Julkának, Tomci gyűrűgyakorlatokat végez. Piroska egy-egy nehezebb elemnél odamegy, segít neki.

MÁRTA

Közös programjaink már alig vannak. Julka felnőtt. Ő még nem látja, de felnőtt. Okos is, szép is, tehetséges is, nem kellek neki. Majd még egyszer, amikor lesz egy szerelme, és annak vége, akkor, utoljára, oda fog bújni hozzám bőgni egy kicsit. Addig kinek kellek?

FÉLIX

Tomci imád. Meg, ha nem tudnád, én is. Nekem te vagy a legfontosabb nő a Földön. Nem csak a legokosabb, az már ráadás.

MÁRTA

Ezt tudom. De Tomcinak most apa kell. Jobb lenne, ha lepattanna rólam. Nagyon nem tesz jót a fiúknak egy ilyen erős anya. Azokból soha nem lesz igazi pasi. Ki sem merem mondani, mert feljelentenek hátrányos nemi megkülönböztetésért, de az lenne jó, ha belőle férfi lenne, nem csak hímnemű ember. Még az is belefér, hogy most egy kicsit gyűlölni fog. Ebben a kényelemgyárban életem végéig eléldegélhetek abból, amit eddig kerestem, miközben, ne félj, ti sem fogtok éhen halni. Hagyjál békén, kérlek!

Márta elveszi Félixtől a képet. Félix mondja tovább, nem hagyja abba.

FÉLIX

Jó, a munkád nem érdekel. Ha nincs hozzá kedved, ne csináld! Valóban annyi pénzed van, mint a pelyva. De a gyerekekkel nem teheted meg, hogy nem segítesz nekik. Ha látod, hogy a környezet nem képes értelmes mintákat mutatni nekik, ha látod, hogy a mindenféle forrásból könnyen megszerezhető hatások rossz irányba befolyásolják a viselkedésüket, akkor neked kell a helyes mintákat megmutatni! Ebben megegyeztünk, még amikor csak vártad őket a pocakodban. Ők nem lehetnek fafejű, értetlenkedő, … mit is mondtál? (elneveti magát) Látod, hogy nélkülözhetetlen vagy?

Márta visszakapcsolja a képet.

MÁRTA

Rosszindulatú. És ne zsarolj! Nekem is van egy mákszemnyi lelkiismeretem. Őrülten nyomaszt, hogy mennyire hiányozhatok a kölyköknek.

FÉLIX

Óh, drágám, a gyerekeknek sokkal kevésbé hiányzol, mint eddig!

MÁRTA

Mi? Sokkal kevésbé, mint eddig? Hülye vagy?

FÉLIX

Ők szinte észre sem vették, hogy ellógtál. Kicsit morognak, de a lényeget, hogy végleg el akarsz tűnni, észre sem vették.

MÁRTA

De három napja nem láttak! Három napja nem jelentkeztem! Rájuk sem mertem pillantani, nehogy kiderítsétek, hol vagyok. Majd belehaltam.

FÉLIX

Sejtem.

MÁRTA

Abban biztos vagyok, hogy a rendszer mindennel ellátja őket, és még a biztonságukra is kellően felügyel. Beállítottam, nagyon élesre. De kivel beszélgetnek? Attól félek, sérülnek ettől. Nem volt baj? Nem hiányzom nekik túlságosan?

FÉLIX

Nem. Sokkal többet beszélgetnek veled, mint eddig.

MÁRTA

Velem? Megőrültél?

FÉLIX

Ők úgy tudják, hogy a kedves édesanyjukkal beszélgetnek. Érzik, hogy valami óriási gáz van, de alapvetően jól vannak. Nagyon jól.

MÁRTA

Te figyelj, milyen szemétséget műveltél?

FÉLIX

Én semmit. A két nagy szövetséges, azzal a mérhetetlen számítási teljesítménnyel alattuk, és a sok-sok millió kis segítővel mellettük. Azok.

MÁRTA

Mi? (szünet) A két… (szünet) Te, ha ezek…

FÉLIX

Igen, drágám. Ezek. Ezek hiba nélkül, … na jó, szinte hiba nélkül eljátszanak téged. Visszanéztem az egészet, mert a rögzítést nem volt pofájuk letiltani. Az első három percben volt egy kis billegés. Többször is megnéztem. Hihetetlen, mit műveltek. Képzeld el, …

MÁRTA

Nem lehet igaz... Ekkora dögök! Kikapcsolni azonnal!

FÉLIX

Jót akarnak. Tudod: ők csak jót akarhatnak. Mindig pozitív volt a célfüggvényük megoldása.

MÁRTA

Nem!

FÉLIX

De igen. Miért ne?

MÁRTA

És mit csinálnak? Játszanak? Rajzolgatnak? Filmet… Persze: filmet. Filmeket készítenek?

FÉLIX

Filmeket. És szó szerint mindenhol vannak haverjaik. A gyerekek nagyon élvezik, hogy minden kütyü köszön nekik, üzeneteket ad át, izgalmas titkokat súg meg.

MÁRTA

Akadályverseny. (szünet) Hogyan lehet ezt leállítani? Tiltsam le a gépeket, és utána szálljak be az egyik liftbe? Mondjam azt, hogy "hu-hu, itt az anyátok"? Majd azt hiszik, hogy odavetítettek hologrammal. (magába roskad) Borzasztó. Mindjárt rosszul leszek. Ki kell kapcsoljalak.

FÉLIX

Várj! Mindenképpen haza kell jönnöd! Előbb-utóbb mindenki tudni fogja, hol vagy.

MÁRTA

És most ki segít nekem? Én most kinek üzenhetek, hogy nagy a baj? Rajtad kívül… De te nem számítasz.

FÉLIX

Kösz. Ezért imádlak.

MÁRTA

Itt legalább senki nem kapaszkodott belém. Egyedül vagyok, de legalább senki nem lóg rajtam, nem akarnak levenni hol erre, hol arra.

FÉLIX

Igen, az egyedüllét lehet jó. (megrázza magát) De a magány soha. Van ott valakid?

MÁRTA

Ne bolondozz! Tudod, hogy nincs.

FÉLIX

Nem tudom, remélem. De a nyugalmadat itthon is megszervezhetjük. Nem fog senki zavarni.

MÁRTA

Ennek az egyedüllétnek itt szépsége, méltósága van. Pozitív energiákat ad. (magának) Julka, Tomci… Ez zsarolás. (megrázza magát) Julka téged imád.

FÉLIX

Te vagy a példaképe. A (új szót alkot) csodanya.

MÁRTA

Mit szeretnél?

FÉLIX

Gyere haza! Gyere haza, és ha akarsz, akkor itthon pihenj, rejtőzködj tovább! De köztünk.

MÁRTA

Meggondolom.

FÉLIX

Ne sokáig! És ha tudok segíteni, hívj! Este mindenképpen újra csörgök. És arra is nagyon kérlek, ne rohanj tovább. Mindenhol megtalálunk.

MÁRTA

Látom. (nyugodtan) Kérek még pár órát. Ez a műanya dolog… Hogyan lehet ebből kijönni?

Márta lassan elkezd pakolni. Félix átsétál a gyerekszobába.