Terjed a neten egy fotó, meg egy vélemény, ami azt próbálja
nagyon szépen illusztrálni, hogy milyen illedelmesen tud viselkedni egy helyesen
idomított kutyus egy tál jól kikészített husi társaságában. Ez egy nagyon kedves kép és igazán jó hasonlat. Blogíró is
mindig kutyának (és kutyául) érzi magát, ha egy olyan lány (vagy mint Papageno
mondja: „Vagy bánná azt a kánya, Ha asszony vóna is”), aki lehetne számára
kedves, aki amúgy helyes és aranyos, esetleg még okos is, csak szórakozik. Hogy
blogíró ilyenkor mit gondol, az nem publikus, de véletlenül ezt a kutyát, aki
képen látható, jól ismeri. Nagyon kedves barátja, sokat szoktak csetelni, és a
kutya egyik éjjel el is mondta, hogy mire gondolt akkor, amikor ez a kép
készült. Változtatás nélkül közöljük, még a helyesírásai hibákat is benne
hagytuk (mentségére legyen mondva: a kutyusnak nem magyar az anyanyelve, és az
időeltolódás is nagy):
„Valójában elég ronda ez a szelet hús. Rágós lehet, látszik rajta, hogy nem ma született. Csak egy öreg tehénszeletnek vannak ilyen elgyötört formái. Hiába tekerték a legjobb körítésbe, hiába emeltek rajta itt is, ott is, ezen már látszik, hogy öreg. Meg a fűszer is sok rajta. Ott a hajlatban, ahol elfelejtették rendesen eldolgozni az öntetet, ott nagyon észrevehető. Biztosan azzal is csak azt akarták eltüntetni, hogy már nem igazán friss.
Persze, hogy nem nyúlok hozzá. Kicsit még nézegetem, csorgatom a nyálam, hadd örüljön a gazdi, hogy milyen jólnevelten tudok ücsörögni mellette. Aztán ha végre szabadon enged, akkor majd valami olyat keresek, amit nyalogathatok kedvemre. Az soha nem baj, ha nem tökéletesen ropogós, de én csomagolhassam ki, és akkor, amikor csak szeretném. Meg amikor ő szeretné. Okos kiskutya vagyok én, tudom, a húsoknak is vannak érzései, kifejezetten szeretik, amikor kicsomagolják őket. A nyalogatást meg különösen imádják.
Hiába néz, nem nyúlok hozzá. Milyen büdös! Talán azért illatozik ennyire, mert romlott. Engem tényleg nem is érdekel ez a hús! Enni sem akarok. Ettem már eleget. Esetleg egy héten egyszer, péntek esténként, mint a szomszéd jókutyák. Azért egészségügyi okokból enni kell, hogy legyen rendesen erőm mindenfélére. A péntek esti gyors habzsolást meg szokták engedni. Máskor meg inkább írok blogot. Kutyablogot. Klogot. Annak legalább van valami értelme.
Na, odébb állok, hagyjon engem békén minden gazdi. Minek néznek engem? Embernek? Akinek ki és be lehet kapcsolni az érzéseit?”
A kutya mondataiért természetesen a kutya (sem) vállalja a
felelősséget.