Csak az a projekt lehet sikeres, ahol az
ügyviteli, termelési folyamatokat is illesztik az új informatikai rendszerhez.
Kilátástalan, és minden esetben eleve kudarcra ítélt az a megoldás, ha a
meglévő folyamatokra akarunk „ráhúzni” egy újonnan kialakított informatikai
rendszert. Számos nagy, országos rendszer kialakítása bukott meg azon, hogy a
tervezőknek nem volt kellő befolyásuk, hatalmuk az adott intézményen belül, és
kénytelenek voltak a sok-sok évvel azelőtti, egészen más, legtöbbször kockás
papír alapokra kifejlesztett, elavult szabályozásokra épülő szabályrendszert használni.
Az így létrejövő torzó szakmailag rossz volt, a legtöbb esetben
elviselhetetlenül bonyolult és lassú, a régi folyamatokat sokkal egyszerűbb
volt a régi módszerrel, papíron, ceruzával folytatni. Ezeket a rendszereket
mára már mind kidobták, sokat úgy, hogy egyetlen percre sem vették őket
ténylegesen használatba. Ezekben a szervezetben egy újabb informatikai
projektnek nagyon meg kell majd küzdenie a sikerért! Számítógépeket persze itt
is azért használnak, mint már mondtuk: írógép helyett.
Az irányítási folyamatokba bele kell épülnie
mindannak, amit az informatika eszközként nyújtani tud, vagyis éppen először
magukat az irányítási folyamatokat kell korszerűsíteni a fejlesztés során. El
kell felejteni a maradiságot, a kényelemszeretet és a túlzott takarékosságot. De
a folyamatoknak az informatikához való illesztése nem jelenti kötelezően minden
egyes részlet gyökeres felforgatását. A jó, bár költséges megoldás éppen az, hogy
alapos elemzések után csak azokon a pontokon kell megváltoztatni a működési
folyamatokat, amelyeknek az informatikai leképezése túlzottan bonyolult,
leprogramozása nehézkes, a rendszer működése pedig elviselhetetlenül
körülményes lenne. Minden egyéb helyzetben az újonnan kialakuló programrendszer
igenis alkalmazkodjon minél jobban a megszokott eljárásokhoz. Az
informatikusoknak, a programozóknak is be kell látniuk, hogy saját lustaságukat
fel kell áldozniuk a könnyű és gyors kezelhetőség oltárán. Primitív példa, de ha
egy szervezetben megszokott volt, hogy a dátum mindig a jobb felső sarokban
van, akkor a programozó vegye magának a fáradságot, hogy azt minden egyes
képernyőn, minden egyes nyomtatványon oda teszi. Az informatikusokról kialakult
negatív képnek sokszor az is alapja, hogy a programozók a határidő és a költségek
állandó szorításában „jó ez így is” felkiáltással nem végzik el programjaikon
azokat az utolsó módosításokat (simításokat), amelyek ahhoz lennének
szükségesek, hogy azokat valóban kényelmes és kellemes legyen kezelni.
Minden komoly munkának,
így az informatikai projekteknek is halála az alulfinanszírozás. Ha nem jut
elegendő pénz a tervezésre, ha nem mérjük fel pontosan az adott hely szokásait,
ha nem jut idő és pénz a programozónak a normális munkakörnyezet kialakítására,
ha a projekt megvalósítását nem kíséri végig a legszigorúbb gyakorlott vezető
és minőségbiztosítási felelős, ha nem készül igen részletes, és jól érthető
felhasználói kézikönyv, ha nincs próbaüzem, ha nincs oktatás, akkor minden
projekt sikertelen lesz. Ezek a feladatok viszont elviszik a megvalósítás
költségeinek a nagyobbik felét. Ma még nagyon kevesen látják be, hogy a fenti
szolgáltatások igénybevétele nélkül a berendezésekre és a programokra kiadott
pénz mind, mind hiábavaló!
A gazdasági,
igazgatási modellezés, a precíz, mindenre kiterjedő szabályrendszerek kialakítása
is feltétele az informatikai projektek sikerének. Helyesen és üzembiztosan
működő informatikai rendszert lehetetlenség felépíteni az általa megvalósítandó
feladat pontos és valósághű modelljének, precízen megfogalmazott szabályzatok megalkotása nélkül. Az informatika a
matematikán alapuló tudomány, még ha sokan nem is tekintik annak. Igaz, sokan
tudomány voltát is vitatják. A számítógépes programok kivétel nélkül csak az
adott feladat matematikai modelljét (algoritmusát) képesek megvalósítani. Ha a precíz
feladatleírás hiányzik, vagy a modell, ami a feladatot leírja, lerajzolja
hibás, nem teljes, kusza, akkor a program működése hibás, nem teljes vagy kusza
lesz. Mivel napjainkban az informatikai rendszerek építésekor éppen a
„tanácsadást”, a feladat részletes megfogalmazására, a modellalkotásra
fordított erőforrásokat igyekszünk mindenáron megtakarítani, a gyenge modellre
épülő programozási munka sokkal többe kerül. A programok gyártói, a programozók
a programok kivitelezésekor szembesülnek a számukra sokszor érthetetlen, vagy
értelmetlennek tűnő problémákkal.
Az informatikai szakembereket be kell vonni
a döntési folyamatokba, a megrendelésekről nem szabad kizárólag a gazdasági
vezetőknek és a jogászoknak határozniuk. Nem tartható, hogy ha valaki képes
egy levelet két újjal lepötyögni, vagy egy bevétel-kiadás táblázatot ECDL
vizsga szinten összeállítani, akkor már jogában áll dönteni az informatikai
biztonságot vagy a megrendelendő szerver méretét meghatározó kérdésekben. A
mobiltelefon használatának képessége még ne jogosítson fel határozatot hozni a hálózatok méretezéséről!
A feladatok tényleges
végrehajtását végző személyeknek, a projekt eredmény „elszenvedő”
munkatársaknak illetve képviselőiknek már a projektek tervezésekor szerephez
kell jutniuk. Ehhez nagy szükség van jól felkészült
értékesítési, beszerzési szakemberekre és a sikeres projektvezetőkre. A
feladatok pontos meghatározását a vevő és a szállító projekt-menedzserei, és
szakmailag felkészült, a termékeket és a megrendelő üzleti folyamatait is jól
ismerő kereskedői, szakmai beszerzői kellene, hogy összeállítsák. De ilyen
szakemberek Magyarországon nagyon kevesen vannak. Az egyetemeken és főiskolákon alig képeznek értékesítési szakembereket és
projektvezetőket. Ilyen képzések tanfolyami keretek között folynak,
szélsőségesen változó, esetenként kiváló, esetenként csapnivaló színvonalon. De
a tanfolyamok költségeit a tanulóknak vagy a vállalkozásoknak kell
megfizetniük! A nemzetközi cégek el is végzik ezt a képzési feladatot, de csak
a legfiatalabb, még idegen behatásokkal meg nem fertőzött, és lehetőleg olcsó
munkaerőbe hajlandóak befektetni. Az a középkorú szakember, aki ilyen
képzettséggel nem rendelkezik, igen gyorsan kiszorul a munkaerőpiacról.
A siker eléréséhez
fokozott ütemben kell képezni a rátermett, informatikailag, gazdaságilag, üzletileg vagy
akár közigazgatásilag is magasan képzett fiatalokból álló új, immáron nem
csupán műszaki tudással és tehetséggel bíró informatikus generációt és az
informatikát anyanyelvükként beszélő jogászokat, pénzügyesek. El kell
érni, hogy az informatikai szakemberek képesek legyenek kivívni helyüket az intézményi
hierarchiában, és vezetőtársai el is fogadják őket. El kell érni, hogy képesek legyenek partnerek lenni bármely
szakterületen dolgozó kollégáiknak, és tudásuk révén megkaphassák azt az
elismerést és vezetői pozíciót, amit rajtuk keresztül az informatika
megérdemel.
(Vége, ennek a sorozatnak. De az informatikai téma piszkálását még
folytatjuk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése