A világ azt akarja, hogy becsapják VI.- "Ifjabb Putifárné", "Elszemtelenedve"

14. jelenet: „Ifjabb Putifárné”

Piroska lakása. Félix az ágyon heverészik, Piroska teát főz.

PIROSKA
Ennyiből áll elrejteni valakit?
 
FÉLIX
Nem elrejtőzni nehéz. Még ma sem. Nehéz élned a kapcsolataid nélkül. Olyan lenne, mintha egy világvégi kis faluban élnél száz évvel ezelőtt. Nem autózol, nem vonatozol, nem sétálsz, nem is kommunikálsz senkivel. Nincs videó, levél, telefon, semmi kapcsolat. Ha megmozdulsz, a mosógéped, a mikrosütőd, a fűtésed termosztátja, a világításod kapcsolója fog beköpni. Ha el akarsz rejtőzni, akkor ezeket mind le kell állítani. Egyenként. És még így sem vagyok biztos, hogy a klotyóban nincs egy meg nem talált csip, ami súg Mártának. Alig merek kimenni pisilni.
 
PIROSKA
Pedig az nem tesz jót a prosztatádnak. És ha Márta megtudja, hogy itt vagy, akkor mi lesz?
 
FÉLIX
Engem kidob, téged megöl. Vagy fordítva.
 

Piroska odaviszi a teát az ágy mellé a kisasztalra, és leheveredik Félix mellé.

PIROSKA
Akkor addig inkább idejövök.
 

Félix felpattan, a lány fekve marad.

FÉLIX
Hagyjál lógva, az apáddal vagyok egyidős! A teádat elfogadom, élvezem a hízelgést, de ez a vége.
 
PIROSKA
Azért ehhez még nekem is lesz szavam. (hízeleg) Valójában irigyellek titeket. Még Mártát is. Veletek már annyi minden megtörtént. Én tizenhat szerepet futtatok egyszerre a hálón, mégis unalmas.
 
FÉLIX
Hazudsz, de elég élethűen. Nem hiába vagy színésznő.
 
PIROSKA
Csak tánckorrepetitor. És nem hazudok.
 
FÉLIX
Nem tudom, Márta miért bízott meg benned ennyire. Én nem akartam engedni, hogy tanítsd a kölyköket. Péter nevelése vagy.
 
PIROSKA
Anyám lánya vagyok! És ne beszélj Mártáról! Magadról beszélj, és rólam! A jövőnkről. Most, hogy végre együtt vagyunk.
 
FÉLIX
Vagyunk együtt a rákot! Egy teázástól még nem lesz gyereked. (azért leül az ágy szélére, és simogatja a lány haját) Majd szépen férjhez mész egy kockahasú csipendélhez a kórusból, attól majd lesz. Én pedig hazaballagok, és végre ráncba szedem a nagyon okos, nagyon elhanyagolt gyermekeimet. Reggel óta feléjük sem néztem, és el sem tudnak érni. Ha anyjukat nem kerítem gyorsan elő, akkor ebből még baj is lehet. Holnaptól meg elkezdek írni egy könnyű kis anyagot azokról az időkről, amikor kiépült a NET, hogy aztán soha senki meg ne nézze.
 
PIROSKA
(nem figyel Félixre, simogatja a kezét) Nyet?
 
FÉLIX
NET. Nagy Egyetemes Tudásközpont. Talán ez lesz a neve. Amit a gépecskéink most fejeztek be, nélkülünk. Ebbe kavartál bele a betöréseiddel. Légy a levesben. Egy pici zavar a tökéletes rendszerben.

Péter lakása láthatóvá válik, és a képe megjelenik Piroska monitorának sarkában. 

PÉTER
Piroska kivel beszélgetsz?

PIROSKA
Senkivel. Egy szerepet próbálok.
 
PÉTER
Nem látom rendesen a szobádat! Mi van nálad?
 
PIROSKA
Minden a legnagyobb rendben, apa. De most dolgozom, ne haragudj! Szia!
Péter lakása sötét, és a képe is eltűnik.
 
PIROSKA
Jó lenne a gyerekeidet nevelni. (nevet) Én már terhes is vagyok tőled.
 
FÉLIX
Kérek még egy teát búcsúzóul. Megint fáj a gyomrom. Az ördög vigye el, ezek az orvosok csak mellébeszélnek. Pedig még nem dobhatom fel a bocskort, ezt-azt még mindenképpen el kell meséljek a kölköknek.
 
PIROSKA
Láttam a leleteidet. Nagyon rondák.
 
FÉLIX
A leleteimet? Láttad? Az lehetetlen. Az végképp lehetetlen.

Piroska feláll, tölt egy teát, odaviszi a férfihez.

PIROSKA
Vedd már észre, hogy nekem semmi sem lehetetlen! Te is azt gondolod, hogy egy kis színházi fuss ide, fuss oda liba vagyok? Mit gondolsz, kitől kapott a főnökség méréseket „k” feleséged tevékenységéről? Apámtól? Soha nem merte volna megtenni.
 
FÉLIX
Tudtam: anyád még él! (üvölt) Hol van? Tényleg Dél-Amerikában? Hol van? Hogyan segített onnan, hogy nem jöttünk rá? Mivel kommunikáltatok? Milyen titkos csatornátok van?
 
PIROSKA
(nagyon alázatosan) Nem beszéltem vele soha. Most igazat mondok, kérlek, hidd el. Eltűnt, még mielőtt megtanultam volna beszélni. Nem tudok róla semmit. Megtaláltam a jegyzeteit, azt itthon elrejtette nekem, abból tanultam.
 
FÉLIX
Te? Jegyzetekből törtél be a rendszerünkbe? Huszonöt évvel ezelőtti anyagokból? Az lehetetlen. Ennyire jól leírta? Ennyire jól látta előre? Bár nagyon jó feje volt. Ő volt négyünk közül messze a legokosabb. De azért ez túlzás. (kis szünet) Az anyád keserves…
 
PIROSKA
Pontosan az anyám, és pontosan a keserves életét! Amit Márta tett keservessé. Ha már elüldöztétek, kinyírtátok, legalább ennyi öröme lehessen! Mert él, én tudom! És remélem, minden szavamat hallja, és minden mozdulatomat látja onnan a borzasztó messzeségből!
 
FÉLIX
Megkeresem! Elmegyek és megkeresem. Nem igaz, hogy nem lehet megtalálni!
 
PIROSKA
Nem lehet. Próbáltam, rengeteget. Akit én nem találok meg, azt nem lehet megtalálni.
 
FÉLIX
Ez azért nem olyan biztos. Ne bízd el magad! Alapvetés a szakmában: soha ne bízd el magad!
 
PIROSKA
Tréfás. Anya mottója is ez volt: soha ne számíts senkire. „Bármikor akadhat valaki vagy valami, aki nálad jobb, ügyesebb, okosabb.” Ti mennyit éltetek együtt? Két évet? Hármat?
 
FÉLIX
(nem figyel rá, elgondolkodik) Hasonlítasz is rá. Ugyanilyen gyönyörű mellei voltak.

Piroska szobája elsötétül.

15. jelenet: „Elszemtelenedve”

Gyerekszoba. A Piroska szobájában látott guruló ruhafogas ott áll Julka monitora mellett, tele ruhával. Julka bejön, leül a monitor elé, és éneket kezd tanulni, a Varázsfuvola egyik, hangszínének megfelelő áriáját. Julka monitorán az egyik ablakban a szöveg, a másikban a kotta, a hangszóróból zene, a kíséret. A lány közben elő-elővesz egy kozmetikumot, játszik vele, magára ken hol ezt, hol azt, letörli, próbálkozik.

LEXI
(csak Tomcinak) Tomci!

Tomci be. Julka felfigyel, de nem megy oda.

TOMCI
Apa! Már azt hittem, totál elvesztetek!

LEXI
(csak Tomcinak) Minden este jelentkezem.
 
TOMCI
Nem mondtad, hogy nem jöttök haza! Anya sincs itthon!

Julka abbahagyja az éneklést. Kis gyanakvással és sok érdektelenséggel a hangjában. 
JULKA
Te hol vagy? Nem szoktatok mind a ketten eltűnni!
 
LEXI
(Tomcinak) Tomci, minden feladatodat elvégezted?

Tomci óvatosan egy kockás táblán elkezd a géppel játszani. A két gyerek, Tomci balról, Julka jobbról, egymástól függetlenül beszél az „apjával”, csak néha figyelnek a másik szövegére. Lexit (a gépet!) ez egyáltalán nem zavarja, probléma nélkül felelget nekik. De a két monitoron néha kétféle kép megy Félixről, pontosabban Julka monitorán csak néha jelenik meg kép, de akkor más, mint Tomcién. Ez sem tűnik fel a gyerekeknek.

TOMCI
(enyhén nyafog) Mikor jössz haza? Azt szeretném, ha itthon lennél.
 
LEXI
(Julkának) Lehet, hogy még sokáig kell maradnom. Julka, nem sok az a festék?
 
TOMCI
Nem akarom, hogy ott legyél. Azt szeretném, ha itt lennél mellettem.

Egy egész sorozat csippantás Tomci gépéből. 

LEXI
(Tomcinak) Itt vagyok.
 
JULKA
(alig hagyja abba az énekpróbát, megrántja a vállát) Csak próbálkozom. Ne félj, nem csinálok kurvát magamból.
 
TOMCI
Azt akarom, hogy lássalak. És ne csak a képernyőn keresztül.
 
LEXI
(Tomcinak) Tulajdonképpen mivel csipogsz?
 
TOMCI
Go. Bocsi. Délután kezdtem el, és olyan jól álltam. Nem akartam abbahagyni.
 
LEXI
Nem baj. Akkor is játszol, amikor otthon vagyok.
 
JULKA
(megdöbben) Nem baj?
 
LEXI
(mindkettőnek) Gondoljátok, hogy nem tudtam, hogy mikor mit csináltok?
 
LEXI
(csak Tomcinak) Tomcikám, minden olyan, mintha ott lennék. Ha otthon vagyok, amikor éppen játszol, rólam akkor is csak egy kis képet látsz a képernyőd sarkában. Én ülök a dolgozómban, te is a te szobádban.
 
TOMCI
De akkor tudom, hogy itt vagy.
 
LEXI
Honnan tudod?
 
TOMCI
Át tudok sétálni hozzád.

Julka abbahagyja az éneklést, odamegy balra Tomci mellé. Julka monitora a jobb oldalon tovább zenél. 

JULKA
Mindig hisztiztél, ha játszottunk, mialatt beszéltél.
 
LEXI
Tomcikám, most is átsétálhatnál ide, csak egy kicsit tovább tartana a séta. Egy egész napig és még négy órát.

Tomci feláll, kinyitja az ajtót, de nem megy ki rajta. Julka nézi, nem mozdul. 

TOMCI
És mit ennék közben?
 
LEXI
Akkor inkább el se indulj!

Julka felnyit egy új ablakot Tomci gépén, és a Traviatából gyakorol tisztán, de élettelenül. 

JULKA
 „Szeretni nem tud szívem. / ily lánggal égő érzés - Bevallom, csak terhes nékem.”

Tomci becsukja az ajtót, visszasétál. Leül a nővére mellé, odabújik hozzá. 

TOMCI
Nem vagy itt. Üres a ház. Azért mégis jobb, amikor itt vagy.
 
LEXI
Itt vagyok.
 
JULKA
Nem vagy itt! Valahol a csudában vagy.
 
LEXI
Most éppen igen, a csudában vagyok, de lehetnék a szomszéd szobában is. Eleget morogtam, hogy amikor otthon vagyok, akkor is mindig a gépeteket bújjátok, ki sem jöttök a gyerekszobából. Csak üzengettek.
 
TOMCI
De akkor tudtam, hogy itt vagy mellettem!
 
LEXI
Biztos vagy ebben?
 
JULKA
(újra Traviata, csak még gyerek hozzá) „Mily jó, mily szép is lenne Szeretni szívből, híven!”
 
TOMCI
Persze hogy biztos. Odamehetek, megfoghatlak.
 
LEXI
Lehet, hogy azt is csak te érzed egyedül. Lehet, hogy mindent, amit látsz, azt csak képzeled.
 

Félix képe és hangja eltorzul. 

LEXI
Lehet, hogy minden üzenetedre egy gép válaszol.

Julka felugrik, igazi rémülettel. Ő megérzi a géphangban a gépet. Ijedtében lesodor egy csomó tányért és poharat az asztalról. Nagy csörömpölés. 

JULKA
Ezt hogy csináltad? Egészen megijedtem. (szedeget) Majdnem eltörött ez a sok vacak.
 
TOMCI
Az nem lehet. Ilyen értelmesen nem tud a gép beszélni. Én meg nem csak képzelem, hogy megfoghatlak.

Tomci bánatában elkezd lefekvéshez készülődni. Lexi újra „normális”. 

LEXI
Éppen erről van szó. Azt mondod, megfoghatsz. De ez nem jelent mást, mint hogy az ujjaiddal érzékelsz valamit, amiről azt gondolod, hogy én vagyok. Amit tapintasz, és aki válaszol az üzeneteidre, az szerinted ugyanaz.
 

Tomci felhagy a sértődöttséggel. Sétálni kezd. 

TOMCI
De látunk is.
 
JULKA
(Morog, szinte magának.) Eddig mindig balhéztál, ha a Traviatát tanultam. Most miért nem?
 
LEXI
Látsz valamit, amiről azt gondolod, én vagyok. És érzel egy gyenge szagot is, miközben hallasz egy hangot. De most is van hang, és van kép is. A tapintás hiányzik?
 
TOMCI
Már érzem a szagodat is. Átküldted?
 
LEXI
A gép össze tudja keverni az illatszóróval, és utasítottam, hogy most az én szagomat fújja be a szobádba. Mint reggel, ébredéskor, a levendulaillatot. Ha felveszed a játékkesztyűt meg a szemüveget, akkor kezet is foghatunk.
 
TOMCI
(sírósan) De hát akkor…
 
Lexi kinyitja a képet. Félix egy szép napsütötte kertben ül. Békés tavaszi táj.
 
LEXI
Nincs semmi baj. Itt vagyok. Csak meg akartam mutatni, hogy ez is egy lehetséges gondolkodásmód. Egy kép a világról. Úgy hívják: pozitivizmus. A pozitivisták azt állítják, hogy a világ csak az emberek fején belül, csak az emberek érzetei által létezik. Majd erről is megnézünk sok filmet együtt, mint az állatokról.
 
TOMCI
Marha jó. Erről is vannak filmek?
 
LEXI
Vannak. Nagyon sok film létezik a világon. De vigyázzatok, ez olyan valami, amit az ember soha nem fog biztosan tudni. Ez a filozófia. De most már eleget tanultunk mára, menjetek aludni! És adjatok egymásnak puszit is a nevemben!
 
JULKA
És mikor jössz haza?
 
TOMCI
Holnap újra mesélsz?
 

Sötét. Mind ki.
 

(Itt van vége az első résznek. Lehet, hogy folytatjuk.)