Idejétmúlt időtöltések

Sokan tudják, hogy blogíró jelenleg nem szeretett fővárosunkban, hanem egy kis, Velencei tó melletti településen tölti napjait. Onnan jelzi, ha esetleg valaki nem vette volna észre, hogy elment a hó, elolvadt a jég, takarítják a parkokat. Elő lehet venni a kerékpárt, érdemes eljönni errefelé,  akár már most, az ünnepek alatt, itt-ott talán még lehet szállást találni.

Azt mondják, még a tévében is hallottam, hogy nem divat tópartra járni kirándulni, nyaralni, mert az unalmas. Ott nincs semmi szórakozás, ott nem lehet semmi olyan tevékenységet művelni, amit az az ember tesz, aki topmenedzser, tőzsdebróker vagy szappanopera-szereplő szeretne lenni. Márpedig aki ma ad magára, az a nyitott tetejű autó megszerzése mellé valami ilyesmi célt tűz ki maga elé. Pedig hát, bármennyire is meglepőnek hangzik, leginkább a tóparton lehet valakiből ezen személyek bármelyike. Merthogy ott lehet egy kis nyugalmas ideje az embernek olvasni.

Könyvet.

Könyvet olvasni.

Esetleg e-book formátumban, ha az ember lusta tartani a nehéz papírost.

Tudniillik topmenedzser, tőzsdebróker, sőt még szappanopera-szereplő is úgy lehet valaki legkönnyebben, ha sokat olvas. Például kirándulás közben, ha elfáradt a tókerülő kerékpározásban, de majd kicsit később, nyaralás közben is, akár már rögtön reggeli után. Nincs is annál jobb, mint délig lustálkodni az ágyban!

Tudjuk, hogy a jó menedzsereknek, emberibb nevükön az üzletembereknek, legfontosabb tulajdonsága a jó kapcsolatteremtő képesség. Minden helyzetben tudnia kell megfelelő módon viselkedni, észrevenni üzleti partnere legkisebb rezdülését, és nagyon okosan reagálni arra. Mi segíthet ehhez jobban hozzá, mint ha valaki már kisgyerek korában végigolvassa Fekete István állatregényeit? A Kele, Hu, Vuk, Bogáncs, Lutra könnyen olvasható könyvek, ahol a kommunikáció az állatszereplők között apró mozdulatok segítségével történik. Bizony, Fekete István ismerte már a testbeszédet! Csak nem sikerült neki abból meggazdagodnia.

A cseperedettebb ifjú ember a tőzsdei világot legkönnyebben egy másik egyre kevesebb olvasott magyar író, Jókai egyik regényéből ismerheti meg. A fekete gyémántok című regényében amellett, hogy megrajzolja az ideális férfi és az ideális nő alakját, akik, ellentétben a valósággal, még egymásra is találnak, kiegészítésként meg is tanítja tőzsdézni olvasóját. Mégpedig nagyon érthetően, és tisztességes tanár módjára el nem titkolva a tőzsde működésének néha furcsa jelenségeit:

Vannak a börzének derült napjai és borús napjai. Néha teli van villannyal a levegő, birkák fickándoznak a mezőn; másszor meg lehajtja valamennyi a fejét a földre, s nem akar hozzáharapni a szép zöld mezőhöz. Néha bégetve kéri a juhászát, hogy nyírja már meg, nagyon nehéz a gyapja. Másszor meg összedugja valamennyi a fejét, kifelé fordítja a hátulját s nem hallgat semmi biztatásra. Egyszer-egyszer meg - anélkül, hogy tudná valaki, miért - nekiiramodik a vezérürü s uccu, utána valamennyi. Sem juhász, sem komondor meg nem állítja futásában.

Tehát fő tudomány: megtudni, mikor van jó idő a börzén? (A bejegyzés idézetei az Országos Széchényi Könyvtár által üzemeltetett Magyar Elektronikus Könyvtárból származnak.)

Ha pedig az ifjú főnökjelölt még első nagy szerelmi vihara előtt megismerkedik Karinthy Capilláriájával is, akkor komoly esélye van arra, hogy csalódásai nem fogják magányos, számító, és végül depressziós alakká tenni:

Felfedezésem ugyanis abból áll, hogy az ember kétnemű.

Bármily furcsán hangzik, ezt a tényt nem szegezték még le matematikai pontossággal. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem a kétnemű emberről beszélek, arról a testi és lelki elemzésről, mely kimutatta, hogy mindnyájunkban vannak férfi és női tulajdonságok. És nem arról beszélek, hogy a felsőbbrendű állat kétnemű. Mert azt tudtam, hogy a ló kétnemű, eleveneket szül, és azokat saját emlőiből táplálja. A disznóról és a majomról is tudtam ezt a dolgot. De hogy az ember éppen úgy kétnemű, mint a ló meg a disznó, ezt a merész következtetést ma már kénytelen vagyok erélyesen visszautasítani, miután sem eleveneket nem szültem, sem pedig azokat saját emlőimből nem tápláltam. Ehhez semmi kedvem sincsen, és a jelek szerint nem is fogom tenni halálomig: - márpedig én ember vagyok, sőt csakis én vagyok ember Salamon király szerint.

Itt valami ellentmondás van, vagy Darwin tévedett, vagy Salamon király, vagy pedig az ember valahogyan másképpen kétnemű. Legalább ahogy ma állnak a dolgok. Az ember valahogyan úgy kétnemű, hogy nem olvad össze eggyé, mint az állatfajok, hanem két nemében megtartja egyéni mivoltát.

Ha egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.

Ennél többet egyetlen szappanopera sem mond soha. Legfeljebb hosszabban.

De mi legyen azokkal a sikeres családapákkal és családanyákkal a tóparton, akik már jó néhányszor megtalálták az igazit, és mára már rászánták magukat néhány gyerek felnevelésére? Mit lehet kezdeni a tóparton egy poronttyal? Itt nincs speciális üvegből készült tető a pancsoló felett, ami megóvja a kicsi bőrét a káros sugaraktól. Itt valamivel be kell csábítani a törpikéket az árnyékba. Ahol aztán állítólag csak unatkozni lehet. A hordozható DVD-lejátszó akkuja gyorsan lemerül.

Láttak mostanában gyereket gyöngyöt fűzni? Nem biztos, legalábbis aligha vették észre, mert a gyöngyöt fűző gyerek nem ordít, nem rohangál, hanem meglepő módon, ha többet nem is, de fél óra hosszat képes egy helyben ülni. És ha el nem rontjuk őket, akkor még a fiúk is szívesen bíbelődnek ilyesmivel. De ha már nagyon sokszor hallották, hogy mit illik egy fiúnak, és mit egy lánynak, (amit aztán persze pár év múlva kemény munkával majd kinevelünk belőlük, mert úgy halljuk, hogy a nemi szerepek eltűnőben vannak), szóval ott van még mindenkinek, mindenféle célra a papír. Lehetőség szerint nem az előbb olvasott könyv kitépett lapjai, hanem a számítógép nyomtatójából kihalászott pár használt ív. Ha apa emlékszik még valamire a suliból, akkor, ha a verebet nem is különbözteti meg a cinegétől, talán képes papírcsákót, kishajót hajtogatni. 

Az igazán zseni szülő viszont az, aki tudja, hogy szürkületkor egy tó partján mindig mozog a levegő. Hol jobban, hol kevésbé, de egy kis szél vagy legalább szellőcske mindig van. Krepp papírt kapni, madzag is létezik még, a balsafa lécet pedig sok minden helyettesítheti. A Velencei tó környékén itt-ott akad pár szál nád... A sárkányeregetés pedig még az angol csúcsmenedzserek szemében is nagyon-nagyon trendi tevékenység, mert ők bizony ma is a Mary Poppins zenés változatán nőnek fel. Ezt lefekvés előtt a gyermek is megnézheti esti mese helyett, és ha egy szinkronizálatlan változat előtt bóbiskol a kölyök, akkor olyan udvarias szófordulatokat fog félálomban megtanulni, amelyeket még ma is csak a legműveltebb angolok használnak, de ők viszont rendszeresen.

A felnőtteknek meg sötétedéskor elő lehet venni a mélyhűtőből a romantikát, mint a legidejétmúltabb hangulatot. Nagy bajt az sem tud okozni, legfeljebb még egy gyerek születik. Mert aki látta (párjával) egy szép augusztusvégi szombat este Dél-Franciaországban a tenger hullámain sötétedéskor papírcsónakokban sok ezer teamécses fényét lobogni, az egy életre megtanulta mi a szépség, és hogy mi a szerelem. Csónakot hajtogatni pedig már délben megtanultunk.