A világ azt akarja, hogy becsapják III. - "Mit művelnek ezek" - "Jelmez kell"

4. jelenet, „mit művelnek ezek”

Félix és Péter irodája. Péter valamit majszol. A monitorokon keresztül kommunikálnak.

PÉTER

Félix, megengednéd, hogy esetleg zavarjak egy keveset?

FÉLIX

Mondjad! Egy öreg haver soha nem zavar. Kivéve, amikor éppen a feleségemet dugja.

Péter kortyol egyet a kávéjából.

PÉTER

Figyelj, adtatok valami jelentősebb mértékű olyan egyeztető feladatot a gépeteknek, amelyet a miáltalunk üzemeltetett rendszerrel kellene végrehajtania?

Félix leemeli a falról a felakasztott vezeték nélküli billentyűzetet, kicsit kopog, a monitora sarkában megjelenik valami zagyvaság.

FÉLIX

Nézz bele a huszonkettes közös naplóba! Ha volt valami, ott kell lennie.

PÉTER

(teli szájjal) Azt természetesen már megnéztem. Minden esetben először ellenőrzöm mindazt, amit magam is megtehetek, mielőtt másokat zavarok. (kis szünet, Félix tovább veri a billentyűzetet, Péter nevet.) Neked minek a mikrofon? Sosem szoksz már le a gépelésről?

FÉLIX

Tegyél rá még egy szűrőt! Egyébként jó étvágyat. Mit eszel?

PÉTER

Halványkék, préselt abrak. Állítólag áfonyás és garantáltan öko. Piroska lányom kedvence. Azt vagyok kénytelen enni, amit tőle kapok. Mivelhogy az ismert okokból feleségem nem lévén, nekem is ő vásárol be. Ezért is nem engedtem, hogy távol költözzön tőlem. A szűrőt meg már rátettem, és az eredmény: semmi illegális. A legnagyobb forgalmat a tudásbázis-szinkronizáció okozza.

FÉLIX

Utasította erre valaki?

PÉTER

Nem, csak levettük ennek a művelethalmaznak a tiltását. Vagyis: mindkettőnk által egyaránt imádott nejed vetette le. (a gépnek, nagyon kicsit más hangsúllyal) Mutasd kicsit részletesebben! (újra normális beszédhangján) Rendkívül jelentős processzorterhelést generál, és már én sem tudom követni, hogy valójában jobb vagy rosszabb lesz-e az eredmény.

FÉLIX

Rosszabb nem lehet. Azt az embereim ellenőrzik. Ne foglalkozz vele, amíg nem szólnak! Márta tud róla, és ha ennek a forgalomnak nincsen semmi költségvonzata, akkor miért izgulsz?

Péter egészen közel megy a kamerájához, a képe hatalmas lesz Félix monitorán. Nyafog.

PÉTER

De ebbe a borzasztó forgalomba bármilyen kódolt információt el lehet rejteni! Ki az ördög képes ellenőrizni ilyen hatalmas adatmennyiséget?

FÉLIX

Például Márta ördög. A főnököd, a mindkettőnk által egyaránt imádott nejem, ahogyan disznó módon hívod. Ő mindig, minden problémát megold. (nem izgatja az ügy) Rajtuk van a biztonsági rendszer, nem? Azt nem tudják lerázni.

PÉTER

Hogy mit lehet lerázni, és mit nem… Ezt nem lenne szabad ilyen könnyen venni. Semmit nem lenne szabad ilyen könnyen venned. Ezzel kapcsolatban lenne még egy kérésem.

FÉLIX

Parancsolj!

PÉTER

Mennyit szoktál a lányommal találkozni?

FÉLIX

Pircsivel? Semennyit. Néha látom, amikor átjön a gyerekekhez. Ha jól tudom, ő tanítja Julkát énekelni.

PÉTER

Majdnem jól tudod: tánctanár. Táncot tanít, pontosabban korrepetál. Remélem, valóban tud segíteni a kislányodnak, mert azt tartják róla, meglehetőst tehetséges. Viszont nagyon szépen megkérlek, ne befolyásold a gyerekemet a könnyelmű gondolkodás irányába.

FÉLIX

Mit ne tegyek?

PÉTER

Teljesen odavan értetek. Ha tehetné, örökké ott lenne a lakásotokban. Hogy milyen jó ott nálatok! Azt mondja, „olyan nyitott a légkör”. Ebből persze azt a következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy úgy érzi: otthon ez nem így van.

FÉLIX

És ehhez nekem mi közöm?

PÉTER

Csak tőled tanulhat ilyeneket. Márta bizonyosan nagyon megfelelő módon viszonyul a lányom neveltetéséhez. A gyerekek meg aligha befolyásolhatnak egy náluknál sokkal idősebb személyt.

FÉLIX

A személy, aki ha jól tudom, huszonhat éves. A „neveltetését” talán már jobb lett volna befejezni. Elég régen.

PÉTER

Egy gyerek neveltetését soha nem lehet befejezni. De ezt nem akarom veled megvitatni. Egyszerűen nagy gondot fordítok a leányom jellemének alakulására. Megkérlek, tartózkodj a befolyásolásától, és ugyanakkor felhívom a figyelmedet arra a tényre, hogy alighanem utána kell nézni a nagyszámítógépek tevékenységének.

FÉLIX

Jó, utánanézetek még egyszer az embereimmel. Én sem szeretem, amikor önállósítják magukat a ládák. De ezt egyre inkább csak mi gondoljuk így.

Az irodák elsötétülnek.

5. jelenet: „jelmez kell”

A gyerekszoba és Piroska lakása. Piroska lakása színpad hátterében, oldalt, Péteréhez közel. A lakásban a kisméretű monitoron és az ágyon kívül egy könyvespolc, egy ruhákkal teli guruló ruhafogas és egy picike asztal található. Mindkét gyerek a gépe előtt ül, Tomci monitorán kosármeccs. A gyerekszoba közepén még részben ott a reggeli maradéka. Piroska a könyvespolc mögött, mellette nagy halom könyv. Képe nem látható a gyerekszoba egyik monitorán sem.

PIROSKA

Itt vagyok! Nem ott! Itt! Juli, hallasz?

JULKA

(nevet) Szia, Pircsi! Már nálad is az új rendszer van? Anya azt mondta, arra még csak neki van engedélye.

PIROSKA

Keress! Itt.

JULKA

Jaj, drága pici Pircsikém! Persze hogy még a legújabb rendszer sem talál, ha elbújsz a polc mögött! Mit csinálsz ott azokkal a régi vacakokkal? Dobd már ki őket! Az összes könyv fenn van a tudásbázisban.

Tomci meccshallgatás közben a leckéjét diktálja.

TOMCI

„II. Fülöp spanyol király hatalmas birodalmat örökölt apjától, V. Károlytól. Apja volt az a király, kinek birodalmában soha nem nyugodott le a nap, szinte az egész Földet uralta.”

PIROSKA

Megjelenik a képe Julka monitorán.

Ez az én anyai örökségem. Egy halom pénzt megadnak érte a gyűjtők.

JULKA

Tomci, legalább a hangot vedd le erről a fociról!

TOMCI

Nem foci. (bosszankodik) Felvétel, állj! Ezer árboc és vitorla, ezt is felvette. Vissza addig, hogy uralta. Uralta marad. (Julkának) Édes, imádott nővérem, minden lányok gyöngye, ez nem foci, ez kosárlabda. Felvétel indul. „II. Fülöp uralkodása alatt veszett el a Nagy Armada, és kezdődött meg Németalföld függetlensége. Mi lehet ennek az oka?” Felvétel, állj!

PIROSKA

Mi kell, Julka? Ha hívsz, akkor tutkó, hogy szükséged van valamire.

JULKA

Kell egy jelmez!

Tomci kikapcsolja a sportközvetítést, és éktelen hamisan fütyülni kezdi a Sárga tengeralattjárót.

PIROSKA

Egy mi?

JULKA

Tomimi, ne! Figyelj, drága, kicsi, botfülű öcsikém! (énekel) „We all live in a yellow submarine, yellow submarine, yellow submarine,”. (kicsit lejjebb transzponálja) Vagy inkább így: „We all live in a yellow submarine, yellow submarine, yellow submarine”.

Tomci átül a szobabiciklire, teker és újra fütyül. Nem sokkal jobb.

JULKA

Jelmez kell. Igazi. Ruha tőled, vagy jelmez a színházból. Selyem-dzsörzé vagy santung. Éppen akkora vagyok, mint te, és holnap verseny van. Meg fogom nyerni.

MÁRTA

(Felvett kép, de nem Mártika. A gyerekszoba mindkét monitorából, Piroska képe mögül) Júlia, Tamás, indulás edzésre! El fogtok késni!

Julka tüntetőleg elkezdi elpakolni a reggeli maradékát.

JULKA

Nem fogunk elkésni.

PIROSKA

Ne feleselj édesanyáddal, induljatok! Ő tudja, hogy mit kell tennetek.

JULKA

De Pircsi, ez csak a gép! Anya beprogramozta magát. Nincs itthon senki. Szóval, nekem kell egy blúz, ruha, kalap és ernyő.

PIROSKA

Kell? De melyik? Milyen? És minek? Miért nem rajzol rád egyet az a nagyon ügyes mamád?

JULKA

Nem rajzolhat, az tilos. Akkor a hangomat is kijavíthatná, és nem lenne igazságos a verseny.

PIROSKA

Ha nem szabad, hát nem szabad. Látod ezt a sztenderdet? Tele van, viheted bármelyiket. Ez mind természetes anyag. Nálam nem találsz műszálat egy grammot sem. Mivel lépsz fel?

TOMCI

Természetesen nyarvogni fog. Ha jól tudom, Verdit. A tavalyi első helyezett csajszi már végzett. Nővérke most mindenáron győzni akar.

PIROSKA

Akkor tényleg esélyes lesz.

Péter irodája láthatóvá válik, és a képe megjelenik Piroska monitorának sarkában.

PÉTER

Piroska, kivel beszélgetsz?

PIROSKA

Júliával. Hogy vagy, apucika? Mikor jössz este haza?

PÉTER

A rendes időben, amint véget ér a munkaidő, indulok. Otthon leszel?

PIROSKA

Nem, próbát tartok a Városiban. 

PÉTER

Mikor érsz haza?

PIROSKA

Kilencre otthon leszek, ne aggódj!

PÉTER

Várlak!

Péter irodája sötét, és a képe is eltűnik. Péter ki.

JULKA

A papád tényleg figyeli, hogy kivel beszélsz?

PIROSKA

Folyamatosan. De ez engem nem zavar, váljék egészségére. Hol is tartottunk, mi lesz azokkal a rongyokkal?

JULKA

Anyát megkérem, és este segít válogatni.

PIROSKA

De miért nem jössz át te? Gyakorlat után hatig még itthon vagyok!

JULKA

Jaj, én nem érek rá! Énekórám van, utána lovaglás. Majd anya megoldja.

PIROSKA

Ezt már éppen úgy mondod, mint ő. Ő sem ér rá soha semmire. De akkor legalább látom végre! Úgyis át kellene beszélnünk egyet s mást: vannak el nem intézett ügyeink. Na, jöjjön, majd meglátjuk, mit találunk! Addigra kipakolom az egész hátsó gardróbot is.

JULKA

Látod, milyen jó, hogy kellenek nekem azok a cuccok?!

PIROSKA

Igen, így is fel lehet fogni.

JULKA

Akkor megbeszéltük!

Tomci egészen hátul, a szobabicikliről újra a leckéjét írja. Később anyja egy-egy erősebb mondatánál megáll, megmerevedik, figyel, de csak a legvégén szólal meg.

TOMCI

Felvétel indul. „II. Fülöp bukása összefüggésben lehet végtelen vallási türelmetlenségével. Az ő uralkodása alatt volt fiatal Cervantes.” Írás felfüggesztve. Könyvjelző: „eddig”. Bezár.

JULKA

Kösz! Pá, Pircsi! (szinte azonnal vált) Anya!

Piroska lakása elsötétül. Márta irodája lassan fényt kap. Márta áll a monitor előtt, és láthatóan koncentrál. A képernyőn meg-megnyom egy-egy gombot, átrendezi a grafikonokat.

MÁRTA

Nagyít. Rögzít. Kivág. Beilleszt. Nagyít. Vissza. Részletez. Nagyít. Beolvas. Újraszámol. Nagyít. Nagyít. Vissza. Rögzít.

JULKA

Anya!

MÁRTIKA

(Julka monitorán) Nem elérhető.

Julka abbahagyja a pakolást, egészen közel megy a monitorhoz.

JULKA

Egy frászt. Anya, ne tagadtasd le magad! Tudom, hogy látod a hívásomat!

MÁRTIKA

Nem elérhető.

JULKA

Anya!

MÁRTA

Privát. (Morog.) Igazán mérhetetlenül erőszakos vagy, édes kicsi lányom. Megérthetnéd végre, hogy más dolgom is van, mint örökké veletek foglalkozni. Mi baj?

JULKA

(folytatja a pakolászást) Este el kell menni Pircsihez.

MÁRTA

Hát menj el!

JULKA

De nekem az három óra utazás! Leckét is kell készítenem, nem akarok szar anyagokkal suliba menni. Éjfélre fogok hazaérni, holnap a versenyen olyanok lesznek a szemeim, mint aki átbaszta az éjszakát.

MÁRTA

Milyen szavakat használsz te? Ez nem is az én lányom!

JULKA

De igen, anya, csak szeretnéd, hogy ne legyek a lányod. Vannak kötelességeid!

MÁRTA

Amiket teljesítek is. Piroskához menni nem kötelességem.

JULKA

(már szinte bőg) De igazán megtehetnéd! Neked alig kitérő. Mikor láttad utoljára Pétert?

MÁRTA

Az az én dolgom.

JULKA

Persze. Meg az is, hogy engem mikor látsz majd utoljára.

MÁRTA

(járkálni kezd) Julka!

JULKA

Anya, kezd elegem lenni abból, hogy ennyire el vagyunk hanyagolva. Igazán tehetnél értünk néha valamit!

MÁRTA

Például menjek el helyetted a volt szeretőm seggriszáló lányához.

JULKA

Például.

MÁRTA

Engem nem lehet zsarolni. Eddig még senkinek sem sikerült. Neked sem fog. (halkan, tagoltan) Privát vége. Keresést fogok indítani. Azonosítás: Márta. Tudom: Keljfeljancsi hatvanhárom. Tudom kettő: Nagyon kelj fel ötezer-kettő.

JULKA

(könyörög) Szeretném…

MÁRTA

(dühös) Privát. Érzelmi zsarolásnak sem engedek. (halkan, tagoltan) Privát vége. Keresés, huszonhármas mappa, teljesítményadatok, szeptember hónap.

Márta egy keveset még nyomkodja a monitort, és utána csendben kimegy a színről. Márta irodája elsötétül. Julka műhisztiből lesöpri a kisasztalról a maradék holmit. Valójában tudatosan vagy tudat alatt vigyáz arra, hogy semmi ne törjön össze.

JULKA

Ezt még visszakapod, édesanyám! Apa!

Félix irodája fényt kap. Félix valami játékot játszik a gépen.

FÉLIX

Itt vagyok, de nem érek rá. Mi a baj?

JULKA

Este el kell menned Pircsihez elhozni egy jelmezt.

FÉLIX

Milyen jelmezt? Dehogy megyek! Péterék a világ végén laknak az erdőben. Teljesen belezöldültek a nagy bioenergia-imádatba. Anyádnak csaknem útba esik; menjen ő.

TOMCI

Apa, te is elfelejtetted? Holnap lesz a verseny, és Julka igazi ruhát szeretne Pircsitől jelmeznek.

JULKA

De apa, már annyiszor mondtam!

FÉLIX

Nekem mondtad? Jó, rendben, majd megbeszélem anyátokkal.

JULKA

Ő megint nem ér rá. Beírhatom a naptáradba?

FÉLIX

Írd be! De inkább anyáéba.

JULKA

Anya egyáltalán nem elérhető. (diktál) Naptár, apa, mai nap, este hat óra, Pircsihez elmenni, nagyon fontos, visszajelzés Julkának.

LEXI

Bejegyzés elfogadva.

A gyerekszoba és Félix irodája sötét. Félix és Péter ki.

Idejétmúlt időtöltések

Sokan tudják, hogy blogíró jelenleg nem szeretett fővárosunkban, hanem egy kis, Velencei tó melletti településen tölti napjait. Onnan jelzi, ha esetleg valaki nem vette volna észre, hogy elment a hó, elolvadt a jég, takarítják a parkokat. Elő lehet venni a kerékpárt, érdemes eljönni errefelé,  akár már most, az ünnepek alatt, itt-ott talán még lehet szállást találni.

Azt mondják, még a tévében is hallottam, hogy nem divat tópartra járni kirándulni, nyaralni, mert az unalmas. Ott nincs semmi szórakozás, ott nem lehet semmi olyan tevékenységet művelni, amit az az ember tesz, aki topmenedzser, tőzsdebróker vagy szappanopera-szereplő szeretne lenni. Márpedig aki ma ad magára, az a nyitott tetejű autó megszerzése mellé valami ilyesmi célt tűz ki maga elé. Pedig hát, bármennyire is meglepőnek hangzik, leginkább a tóparton lehet valakiből ezen személyek bármelyike. Merthogy ott lehet egy kis nyugalmas ideje az embernek olvasni.

Könyvet.

Könyvet olvasni.

Esetleg e-book formátumban, ha az ember lusta tartani a nehéz papírost.

Tudniillik topmenedzser, tőzsdebróker, sőt még szappanopera-szereplő is úgy lehet valaki legkönnyebben, ha sokat olvas. Például kirándulás közben, ha elfáradt a tókerülő kerékpározásban, de majd kicsit később, nyaralás közben is, akár már rögtön reggeli után. Nincs is annál jobb, mint délig lustálkodni az ágyban!

Tudjuk, hogy a jó menedzsereknek, emberibb nevükön az üzletembereknek, legfontosabb tulajdonsága a jó kapcsolatteremtő képesség. Minden helyzetben tudnia kell megfelelő módon viselkedni, észrevenni üzleti partnere legkisebb rezdülését, és nagyon okosan reagálni arra. Mi segíthet ehhez jobban hozzá, mint ha valaki már kisgyerek korában végigolvassa Fekete István állatregényeit? A Kele, Hu, Vuk, Bogáncs, Lutra könnyen olvasható könyvek, ahol a kommunikáció az állatszereplők között apró mozdulatok segítségével történik. Bizony, Fekete István ismerte már a testbeszédet! Csak nem sikerült neki abból meggazdagodnia.

A cseperedettebb ifjú ember a tőzsdei világot legkönnyebben egy másik egyre kevesebb olvasott magyar író, Jókai egyik regényéből ismerheti meg. A fekete gyémántok című regényében amellett, hogy megrajzolja az ideális férfi és az ideális nő alakját, akik, ellentétben a valósággal, még egymásra is találnak, kiegészítésként meg is tanítja tőzsdézni olvasóját. Mégpedig nagyon érthetően, és tisztességes tanár módjára el nem titkolva a tőzsde működésének néha furcsa jelenségeit:

Vannak a börzének derült napjai és borús napjai. Néha teli van villannyal a levegő, birkák fickándoznak a mezőn; másszor meg lehajtja valamennyi a fejét a földre, s nem akar hozzáharapni a szép zöld mezőhöz. Néha bégetve kéri a juhászát, hogy nyírja már meg, nagyon nehéz a gyapja. Másszor meg összedugja valamennyi a fejét, kifelé fordítja a hátulját s nem hallgat semmi biztatásra. Egyszer-egyszer meg - anélkül, hogy tudná valaki, miért - nekiiramodik a vezérürü s uccu, utána valamennyi. Sem juhász, sem komondor meg nem állítja futásában.

Tehát fő tudomány: megtudni, mikor van jó idő a börzén? (A bejegyzés idézetei az Országos Széchényi Könyvtár által üzemeltetett Magyar Elektronikus Könyvtárból származnak.)

Ha pedig az ifjú főnökjelölt még első nagy szerelmi vihara előtt megismerkedik Karinthy Capilláriájával is, akkor komoly esélye van arra, hogy csalódásai nem fogják magányos, számító, és végül depressziós alakká tenni:

Felfedezésem ugyanis abból áll, hogy az ember kétnemű.

Bármily furcsán hangzik, ezt a tényt nem szegezték még le matematikai pontossággal. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem a kétnemű emberről beszélek, arról a testi és lelki elemzésről, mely kimutatta, hogy mindnyájunkban vannak férfi és női tulajdonságok. És nem arról beszélek, hogy a felsőbbrendű állat kétnemű. Mert azt tudtam, hogy a ló kétnemű, eleveneket szül, és azokat saját emlőiből táplálja. A disznóról és a majomról is tudtam ezt a dolgot. De hogy az ember éppen úgy kétnemű, mint a ló meg a disznó, ezt a merész következtetést ma már kénytelen vagyok erélyesen visszautasítani, miután sem eleveneket nem szültem, sem pedig azokat saját emlőimből nem tápláltam. Ehhez semmi kedvem sincsen, és a jelek szerint nem is fogom tenni halálomig: - márpedig én ember vagyok, sőt csakis én vagyok ember Salamon király szerint.

Itt valami ellentmondás van, vagy Darwin tévedett, vagy Salamon király, vagy pedig az ember valahogyan másképpen kétnemű. Legalább ahogy ma állnak a dolgok. Az ember valahogyan úgy kétnemű, hogy nem olvad össze eggyé, mint az állatfajok, hanem két nemében megtartja egyéni mivoltát.

Ha egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.

Ennél többet egyetlen szappanopera sem mond soha. Legfeljebb hosszabban.

De mi legyen azokkal a sikeres családapákkal és családanyákkal a tóparton, akik már jó néhányszor megtalálták az igazit, és mára már rászánták magukat néhány gyerek felnevelésére? Mit lehet kezdeni a tóparton egy poronttyal? Itt nincs speciális üvegből készült tető a pancsoló felett, ami megóvja a kicsi bőrét a káros sugaraktól. Itt valamivel be kell csábítani a törpikéket az árnyékba. Ahol aztán állítólag csak unatkozni lehet. A hordozható DVD-lejátszó akkuja gyorsan lemerül.

Láttak mostanában gyereket gyöngyöt fűzni? Nem biztos, legalábbis aligha vették észre, mert a gyöngyöt fűző gyerek nem ordít, nem rohangál, hanem meglepő módon, ha többet nem is, de fél óra hosszat képes egy helyben ülni. És ha el nem rontjuk őket, akkor még a fiúk is szívesen bíbelődnek ilyesmivel. De ha már nagyon sokszor hallották, hogy mit illik egy fiúnak, és mit egy lánynak, (amit aztán persze pár év múlva kemény munkával majd kinevelünk belőlük, mert úgy halljuk, hogy a nemi szerepek eltűnőben vannak), szóval ott van még mindenkinek, mindenféle célra a papír. Lehetőség szerint nem az előbb olvasott könyv kitépett lapjai, hanem a számítógép nyomtatójából kihalászott pár használt ív. Ha apa emlékszik még valamire a suliból, akkor, ha a verebet nem is különbözteti meg a cinegétől, talán képes papírcsákót, kishajót hajtogatni. 

Az igazán zseni szülő viszont az, aki tudja, hogy szürkületkor egy tó partján mindig mozog a levegő. Hol jobban, hol kevésbé, de egy kis szél vagy legalább szellőcske mindig van. Krepp papírt kapni, madzag is létezik még, a balsafa lécet pedig sok minden helyettesítheti. A Velencei tó környékén itt-ott akad pár szál nád... A sárkányeregetés pedig még az angol csúcsmenedzserek szemében is nagyon-nagyon trendi tevékenység, mert ők bizony ma is a Mary Poppins zenés változatán nőnek fel. Ezt lefekvés előtt a gyermek is megnézheti esti mese helyett, és ha egy szinkronizálatlan változat előtt bóbiskol a kölyök, akkor olyan udvarias szófordulatokat fog félálomban megtanulni, amelyeket még ma is csak a legműveltebb angolok használnak, de ők viszont rendszeresen.

A felnőtteknek meg sötétedéskor elő lehet venni a mélyhűtőből a romantikát, mint a legidejétmúltabb hangulatot. Nagy bajt az sem tud okozni, legfeljebb még egy gyerek születik. Mert aki látta (párjával) egy szép augusztusvégi szombat este Dél-Franciaországban a tenger hullámain sötétedéskor papírcsónakokban sok ezer teamécses fényét lobogni, az egy életre megtanulta mi a szépség, és hogy mi a szerelem. Csónakot hajtogatni pedig már délben megtanultunk.

A számítógép, mint írógép II.: mire használjuk a rendszereinket?

Szélsőségesen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy az informatika jelenlegi magyarországi vállalati, közigazgatási alkalmazása (a kommunikációtól eltekintve) szinte csak a mechanikus írógép és a kézi számológép helyettesítésére korlátozódik: a jelenleg használatos programok jelentős része a tabulátorbillentyű helyettesítésére szolgál.

Megbecsülésük is ennek megfelelő. Ennek oka azonban nem az infokommunikációs termékekben, hanem a termékek felhasználásában gyökerezik. Legjobb példák erre, hogy a pénzügyi programcsomagok - függetlenül attól, hogy a legnagyobb nemzetközi cégek, avagy kis hazai vállalkozások állították elő azokat - legtöbbször csupán az alapvető kimutatások, a mérleg, a bérszámfejtési dokumentáció elkészítését segítik, és az adópapírok kézi kitöltését helyettesítik: a rendelkezésre álló adatokból igen kevés helyen jönnek létre komolyabb vezetői elemzések, a tényleges üzleti döntéseket támogató igényes anyagok. 

A megvásárolt eszközök valós képességei, kapacitásai alig hasznosulnak. A legmodernebb hardverek és szoftverek réges-régen jelen vannak az országban, a COCOM listának ma már nyoma sincsen. A drága informatikai eszközök hatékony felhasználásához azonban hiányzik az adminisztrációs és a vezetési folyamatok magas fokú szervezettsége, hiányzik a jogszabályok, a belső szabályzatok matematikailag pontos, algoritmikus leírása, a munkafolyamatok elektronikus irányítása. A nagy kapacitású munkaállomások legtöbbször adatrögzítő gépként funkcionálnak, tényleges lehetőségeik, tárkapacitásuk töredékét hasznosítva. A központi kiszolgálók (szerverek) egy-egy nagyvállalat, pénzintézet, kivételnek számító közintézmény számítóközpontjától eltekintve, az adatok bamba tárolását végzik. Merevlemezeik ugyan telve vannak adatokkal, de az adatokon a programok nemigen végeznek érdemi műveletet: az egyik felhasználó begépeli, a másik, egy kicsit más csoportosításban, más formátumú űrlapot használva, kinyomtatja. Éppen úgy, mint a hatvanas évek legelején, csak éppen nagyobb mennyiségben és gyorsabban. A szolgáltató állam megvalósítását, az államigazgatási adatállományok elektronikus úton történő könnyű elérhetőségét ugyan a politika célul tűzte ki (ld. pl. a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény célkitűzését), de ennek a feladatnak a megvalósítása igen vontatottan és csak egy-két kiemelt központi adatbázisra vonatkoztatva halad. Az adatok minőségbiztosításáról, a rögzített adatok hitelességének ellenőrzéséről nemigen beszélünk. (Az egymástól függetlenül létező, és olykor egymásnak ellentmondó adatokat tartalmazó, egyenként „közhiteles” adatállományokról egy másik gondolatsor keretében fogjunk szólni.) Olyan ez, mintha egy gyönyörű fürdőszobában a színarany csapból éppen hogy csepegne a hideg víz.

Természetesen ez a helyzet egy folyamat eredménye. Mondhatnánk: „ma azért sokkal jobban állunk, mint régebben”. De ez sem teljesen igaz, mert ma már sehol nem található az az őszinte bizalom, amit a múlt század 70-es, 80-as éveiben az emberek az informatikába vetettek. Az valóban igaz: akkor sok szempontból még rosszabb volt a helyzet. Az 1980-as években még gépeket sem vásároltuk, divat volt „bütykölni”, méregdrágán itthon előállítani azokat, pedig akkoriban már a személyi számítógépekre egyáltalán nem vonatkozott a fejlett technológiát tartalmazó termékekre vonatkozó embargó. Akkor még a közintézmények is tele voltak jól-rosszul összeszerelt, márka nélküli masinákkal, házilag épített kiegészítő elemekkel, hálózatokkal. A 90-es évek pedig a „szoftverbütykölés” jegyében teltek. Gépeket, legalábbis nagyobb, bonyolultabb eszközöket akkor már felkészült profi szállítóktól vettünk, de a sokszor még ma is használt programokat „megbízható” belső programozókkal, a nekünk kedves külső cégekkel írattuk. Hatalmas programrendszerek keletkeztek a semmiből, olyan problémákat kíséreltek meg néha csak pár fős csapatok a semmiből kifejlesztett programokkal hónapok alatt megoldani, amelyek megoldásán más országokban több száz fős, jól szervezett szakember-csoportok hosszú éveken keresztül dolgoztak, pontos tervekkel, szigorú dokumentációval, minőségellenőrzéssel, „kőkemény” tesztelési és üzembe helyezési eljárásokkal. Ezeket a tapasztalatokat ritkán sikerült átvenni, az elkészült hazai termékek ugyan valahogyan működtek, de annyira azért nem, hogy megbízhatóan építeni lehessen rájuk. Soha nem lettek pontosan rögzítve a minőségi elvárások, nem lettek kellőképpen regisztrálva és szankcionálva a hibák, az üzemzavarok. Hogyan is lettek volna: sem a saját munkatársunkat, sem a jó haver vállalkozót nem akartuk büntetni! A programok üzemeltetését legtöbbször még ma is maguk az eredeti programozók végzik, a termék soha nincsen készen, évről évre vagyonokat kell áldozni csak azért, hogy a működésük még fenntartható legyen. Ami botrány, mert gondoljunk bele, hogy milyen vicces is lenne, ha minden mosógép mellé be kellene csomagolni egy műszerészt, hogy az ékszíjat igazgassa mosás előtt… A felsőbb vezetésnek eközben elfogyott a türelme, az informatikának, az informatikusoknak, akik „csak viszik a pénzt, és az eredmény pedig semmi” elfogyott a tekintélye, oda a becsülete. Nem véletlen, hogy manapság már igazi kormányzati képviselete sincsen.

A jelenség magyarázható, csak elfogadhatatlan. Magyarázható, mert a 70-es években még számos jó fejlesztőmérnök nőtt fel azon a feladaton, hogy a világ sok táján készen kapható, jól bevált termékeket behozatali engedély híján másolja le. Az így létrejött eszközök műszakilag sokszor valóban kissé jobbak, fejlettebbek voltak az eredetinél és a fejlesztők igazán magas szintű szakmai tudásra tettek szert. Akkoriban elhittük, hogy szakembereink jobbak a világ bármely országának szakembereinél, pedig igazából csak az eredeti és az utánzó fejlesztések között eltelt évek tapasztalata épült be a termékekbe. Az előnyök viszont mára már hátrányba fordultak. Mint annyi más történelmi folyamat, egy idő után ez a tevékenység is elvesztette előremutató, hasznos tartalmát és a fejlődést gátló, visszahúzó tényezővé vált. Mert ez a hangulat, a nemzetközi tudás lebecsülése, az erőszakoltan csak a saját erőre támaszkodás kísérlete manapság is tart, miközben szakmai tudásunkat a világ mérnökeinek felkészültsége már sok esetben alaposan meghaladja.

Így alakult ki az a helyzet, ami talán a létező legrosszabb. Rendelkezünk eszközökkel, működtetjük is azokat, de alig tudjuk, mi is történik valójában az informatikai szervezeten belül, mire költjük pénzünket. A felső vezetők ritkán tudják, hogy mit csinálnak az üzemeltetők, a programozók, valójában mire is használjuk valójában a méregdrága eszközöket. És főleg alig foglalkozunk azzal, hogy mi mindenre használhatnánk még a rendelkezésünkre álló hatalmas információtömeget: az erőforrások tényleges felhasználását nem mérjük, nem ellenőrizzük, a tudást nem hasznosítjuk. A legfelső vezetői réteg, beleértve a politikust is, pedig sokszor lenézi, nem tekinti fontosnak az informatikát, „lesajnálja”, nem tekinti magához méltó társnak az informatikust, alig használ számítógépet, és ha igen, akkor is legfeljebb írógépnek, a levelezése kényelmesebbé tételére.

A világ azt akarja, hogy becsapják II. - "Betörő"

Ígéretünkhöz híven folytatjuk "elektronikus melodrámánkat".

2. jelenet: “betörő”

Márta irodája. Márta, Félix és Péter irodája egyformán picike. Lehetnek akár a gyerekszoba felett vagy alatt. A falra függesztett monitorokon kívül csak néhány igen jó minőségű szék vagy fotel van bennük. Íróasztal sincs, hiszen a számítógépeket alapvetően szóval, érintéssel és mozgással vezérlik. Félix irodájában egy vezeték nélküli billentyűzet is van, a falról leemelhetően, de tárgyak, dossziék egyikben sem. Márta irodájában egy sarokban vagy dobozban nagy halom szóróajándék apróság, leginkább gumikacsa. A három iroda lehet egyetlen tér is, a szokásos félmagas irodai paravánnal elválasztva. Fontos, hogy Márta irodájához zárható ajtó vezet, de ez lehet akár egy beléptető rendszer forgókeresztje vagy csak egy átugorható csapóajtó. Ennek az irodának az egyik falán egy tejüveg ajtó, látszik mögötte a rengeteg számítógépszekrény, a bankrendszer számítógépei. Márta bejön, megáll a monitor előtt egy kisméretű e-könyvvel a kezében. A monitoron Julka képe jelenik meg, pontosan ugyanabban a pózban, amiben Márta áll, mozgása folyamatosan követi Márta mozdulatait. Valójában a Mártát játszó színésznő követi az előre felvett mozdulatokat. Márta kiskosztümben, Julka a képen nem túl kivágott kisestélyiben, de jól láthatóan erősen kifestve. Márta hangosan olvas.

MÁRTA

 „Ki otthon ül, nem nő túl otthonán.”

Márta odalép a monitorhoz, kicsit módosítgat a beállításon. Julka hajszíne enyhén vörösesre vált, és a lány jó pár évet öregszik.

MÁRTA

„Hátrányára lesz majd öregkorában, ha fiatalon sosem utazott.”

Péter belép Márta mögött az irodába, de nem szól semmit. Egy ideig nézi, mi történik. Márta újra odalép a monitorhoz, ismét módosítgat a beállításon. Julkának teljesen vörösre vált a hajszíne, de az arca már nem változik.

MÁRTA

„Hátrányára lesz majd öregkorában, ha fiatalon sosem utazott.” (hirtelen megfordul) Péter! Hogy jutottál be?

PÉTER

Az épület erre a célra kivitelezett nyílászáróin keresztül.

MÁRTA

Gabi engedett be? (Megnyom a képernyőn egy gombot) Gabi! (üvölt) Gabi!

PÉTER

Gabi még alszik. Az ajtót a beléptető rendszer rendeltetésszerű alkalmazásával nyitottam ki.

Márta folyamatosan matat a monitoron.

MÁRTA

Ide egy beosztottam csak akkor léphet be, ha én megengedem!

A monitorokon Julka helyett Márta képe jelenik meg.

PÉTER

Nem vagyok a beosztottad. Engem te nem zárhatsz ki.

MÁRTA

Már kizártalak az életemből huszonöt éve.

PÉTER

Pontosabban átpasszoltál a barátnődnek, aki akkor már terhes volt. Mástól, és ezt te tudtad. Ráadásul mind a mai napig nem voltál hajlandó közölni velem, ki a nevelt lányom apja. Sülve-főve együtt voltatok, talán még az ágyban is, kizárt dolog, hogy nem tudtad.

MÁRTA

Nem tudtam, és ma sem tudom. Egyébként pedig te vetted feleségül… Szerencséjére ott is hagyott két év után.

Péter lakása is egy kevés fényt kap. Gabi rövid hálóingben bejelentkezik. Hálóruhás képe megjelenik Márta monitorján.

GABI

Igenis főnökasszony! Itt vagyok. Bocsánat, kicsit elaludtam.

MÁRTA

Már nem fontos. Ez az ágy ismerős. Nem baj.

Péter lakása elsötétül, Gabi elkezd öltözni, majd kisétál.

PÉTER

Azt mondanám, hogy az életedből mintha valóban kizártál volna. Huszonöt éve, két hónapja és… huszonegy napja. Egy magas, akkor nagyon jóképűnek mondott, a vonatkozó elvárásoknak megfelelően hangos és sportos életet élő évfolyamtársunk kedvéért. De a pénzintézet által a rendelkezésedre bocsátott irodahelyiségből nem zárhatod ki a veled egyenrangú vezetőt.

MÁRTA

Amennyiben hasznos hivatali közlendője van. De neked még soha nem volt semmi hasznos mondanivalód.

PÉTER

Mi van veled? Újrakezded a gyilkolásomat? És mi volt ez az egész színházasdi? Egyáltalán hogyan került a lányod a képre? Júliát utánoztad? Nem értem.

MÁRTA

Ezt sem érted. (ránéz) Tényleg nem érted? Mielőtt teljesen eltompultál volna, még ismerted a szakmát! (mereven nézi Pétert, aki kezd elbizonytalanodni) Nem én utánoztam Julkát, a kép követett engem. Gyengeelméjű!

PÉTER

Ügyes. És minek?

Márta óvatosan kihúzódik az irodából a sötétbe. A monitorokon továbbra is az ő képe marad látható.

MÁRTA

Idióta. Kipróbáltam, milyen lesz a kölyök színpadon. Te nem szoktad Piros viselkedését modellezni? Julka nagyon erőszakos, nem lehet lebeszélni a fellépésekről. Legalább előre tudom, mire számíthatok.

PÉTER

Ühüm. Egy nagyon erőszakos nővel én is találkoztam. Mint az imént talán már említettem volt, több mint huszonöt éve. Imádtam.

Péter észreveszi, hogy Márta eltűnt, és elkezdi keresni.

MÁRTA

(csak a monitorokon keresztül, de nagyon kedvesen) Valóban?

PÉTER

(tovább keresi Mártát, és kicsit gyanakszik) Valóban. Tudod jól.

MÁRTA

(továbbra is feltűnően kedvesen) És még mindig imádsz?

PÉTER

Téged örökké imádni foglak.

MÁRTA

Mondd még egyszer!

PÉTER

Én téged örökké imádni foglak!

Az összes monitor hirtelen ezt az egy mondatot kezdi ismételgetni különböző gúnyos alakban. Pár variáció után Péter arca helyett már egy igazi bohócarc mondogatja ezt a mondatot. Megjelenik Márta is újra, és nagyon csúnyán nevet.

MÁRTA

Feleslegesen imádsz, drágám. Kevés volt a fejedben. Mindenedben kevés volt. Mi lett belőled? Semmi.

PÉTER

Épp elég ahhoz, hogy hivatalosan közöljem: utoljára játszadoztál magánügyben a kedvenc gépecskéddel. Mától egy fillért sem kapsz a költségvetésből a hóbortjaidra.

MÁRTA

Nekem nincsenek hóbortjaim! Nekem feladatom van.

PÉTER

A hatályos előírások alapján minden kiadásodat még a tervezés stádiumában ellen kell jegyeztetned, mégpedig a vezetőség által erre egyértelműen kijelölt személlyel: velem.

MÁRTA

Azt gondolod, hogy te fogsz engem ugráltatni?

Márta odalép Péterhez, és professzionális módon elkezdi verni. Látszik, hogy tanult harcművészetet. Péter folyamatosan menekül, mert tudja, hogy nincs esélye.

MÁRTA

Te undok állat!

PÉTER

Amennyiben olyan megrendelést eszközölsz, amely nem volt általam előzetesen jóváhagyva, azonnali hatállyal fel lehet neked mondani.

MÁRTA

Hogy intézted el?

Márta éppen földhöz vágta Pétert és ráült, amikor Félix bemegy az irodájába és bekapcsolja a monitorát. Márta irodájában az egyik képernyőn azonnal megjelenik Félix képe. Félix úgy kezd el beszélni, mintha mindig is ott lett volna a szobában.

FÉLIX

Márti, biztosan be van állítva az ébresztő? Nem fognak a gyerekek elkésni? Sajna nem tudok rájuk nézni, mert megint nem kapok levegőt, inhalálnom kell egy kicsit. Alig látok. (kis szünet) Ti mit csináltok? Drágám, ha jól emlékszem, nem régen keltél ki az ágyamból!

MÁRTA

Félix, te vak vagy. Nem kefélünk, megölöm. (Péterhez, de már nevet) Hogyan intézted el, te szemét állat?

PÉTER

Nem kellett semmit tennem. Valaki bemutatta a vezetőségnek az elmúlt tizennyolc hónapban utalványozott tételek részletes listáját. És fűzött hozzá egy nagyon professzionálisan elkészített naplókivonatot arról, hogy az adott beruházások mennyi hasznot hoztak.

Márta feláll Péterről, teljes nyugalommal kinyitja oldalt a szoknyáját, és betűri a blúzát.

MÁRTA

Azonnal kotródj innen! És a közelembe ne merészkedj soha többé!

Péter visszasétál irodájába. Márta kikapcsolja a monitorját, és elkezd sétálni a köztes térben. Nagyon zavart, ideges. Az irodák sötétek.