Blogíró most a saját bőrén (pontosabban a saját hasán) kellett megtanulja: a jelentősebb döntések előtt érdemes alaposan megvizsgálni a döntés alapjául szolgáló meghatározásokat. Jelen esetben az „egynapos műtét” kifejezés blogíró általi értelmezése volt finoman szólva is felületes. Egy ilyen beavatkozás valóban egyetlen egy napig tart a kórházi infrastruktúra számára, a teljes kórházi személyzet számára, sőt még az orvos számára is, hiszen ő is csak azon az egyetlen napon találkozik a műtét és a közvetlen beavatkozás során a beteggel (merthogy a műtétet megelőző diagnosztikai és a műtétek követő kontroll vizsgálatok szinte teljesen azonosak, csaknem függetlenül a műtét megvalósításának módjától). De van a projektnek (mert ez is csak egy projekt, hiszen „van célja, van időütemezése, van erőforrás-ütemezése, van egyedi módszertana és van felelős vezetője”), szóval a projektnek van egy érintettje, aki számára már kevésbé igaz az „egynapos” meghatározás: a beteg. Bizony, a beteg számára az egynapos műtét utáni felépülés szinte soha nem történik meg egyetlen egy nap alatt.
Akkor hogy is van ez?
A probléma mindössze annyi, hogy még azok sem figyelnek oda a matematikai definíciók precíz használatára a hétköznapi gondolkodásban, akik jól ismerik azokat. Az „egynapos műtét” egy „entitás”-„attribútum” kapcsolat, ahol a „műtét” az entitás, és az „egynapos” jelző csak attribútum, amely egyszerűen az összetett kifejezés nem minden érintettjére nézve bír azonos hatással. A projekt megvalósítását a projekt-entitás mibenléte, az entitás pontos leírása (a projekt valós célja), az entitásra vonatkozó előírások határozzák meg, a projekt-attribútumok azonban nem kötelezően azonosan érvényesek a projekt minden érintettje számára, itt már lehetnek eltérések.
Az egynapos műtéthez nagyon hasonló, sokak által ismert és ugyancsak egészségügyi fogalom a „papás szülés” igen divatos kifejezése. De az asszonyok, akik már szültek, pontosan tudják, hogy ugyan lelki támaszként nagyon is sokat jelent a párjuk jelenléte a vajúdás során, valóban nagyon jó, hogy egy pohár vizért nem a nővért kell becsengetni, de a szülés fiziológiai folyamatában az apuka olyan igazi nagy befolyással már nem rendelkezik… (sok esetben, amikor a gyerek feje megjelenik, akkor gyorsan leültetik a mama feje mellé, és egyetlen további feladata, hogy ha az anyuka kéri, akkor simogassa, de lehetőleg el ne mozduljon a székéről…) A szülés szülés marad, a várva várt pici előbújik, függetlenül attól, hogy a büszke atya jelen tud-e lenni, vagy sem.
Az attribútumok ugyanakkor sokszor alaposan átalakíthatják az entitások értelmezését. Erre közhelyes példa, számtalan kabaréjelenetben megénekelték a „szocialista demokrácia” fogalmát, amelyet sokan a demokrácia hiányaként szoktak értelmezni, nem is teljesen alaptalanul. Ámbátor persze ez is nagyon függ attól, hogy egy olyan elvont entitást, mint a „demokrácia” miképpen is értelmezünk. Ebbe most nem megyünk bele…
Nagyon érdekes attribútuma a „házasság” entitásnak a „nyitott”. A „nyitott házasság” fogalom alaposan felülírja a házastársaknak a Ptk. 4. Cím 24.§ (1) pontjában előírt kötelezettségeit, ezáltal tulajdonképpen Magyarországon egy jogellenesnek tekinthető entitás-attribútum egység. De ettől még persze létezik, sőt lehet, hogy tulajdonképpen a „házastársi hűség” entitás-attribútum esetében lenne érdemes alaposabban megvizsgálni, hogy miért is kell (kell?) szerepeltetni ott a „házastársi” attribútumot. Vajon mire szoktunk gondolni, amikor nem csupán egyszerűen a „hűség”-ről beszélünk? (Hát igen: „arra”… Mindig csak „arra”.)
Ha valakit ezek után kicsit részletesebben is érdekel a téma, akkor talán érdemes tovább olvasni. De malackodás több nem lesz benne.
(A következő pár mondat jelentős részben a Wikipédia felhasználásával készült, a DeepL free version használatával.)
Az entitás olyan valami, ami önmagában, szubjektumként vagy objektumként, ténylegesen vagy potenciálisan, konkrétan vagy absztrakt módon, fizikailag vagy nem fizikailag létezik. Nem kell, hogy anyagi létező legyen, egyetlen alapvető elvárás, hogy „önmagában létezik”. Igen sokszor az absztrakciókat, az elvont vagy nyilvánvaló fogalmakat, a tudományos vagy jogi fikciókat, az ember által alkotott fogalmakat szokás entitásnak tekinteni (függetlenül azoknak az ember által fizikailag érzékelhető mivoltától). Az entitás, mint fogalom tágan értelmezhető, és vonatkozhat élőlényekre, természeti jelenségekre, papírra vagy bármi másra rögzített jelekre, szimbólumokra, számokra vagy halmazokra, emberi mesterkedésekre, jogi vagy tudományos törvényekre, de akár természetfeletti lényekre, istenekre és szellemekre is, mindazok számára, akik hisznek bennük.
Az attribútum több entitáshoz használt fogalom (legtöbbször egy jelző), mely azt azonosítja, hogy valamely entitás objektum milyen további speciális jellemzőkkel ruházható fel. Az attribútum a logikában és a filozófiában egy adott entitás meghatározott jellemzője. Sokszor a „tulajdonság” kifejezéssel helyettesítik, ez megkönnyíti a hétköznapi használatot, de egyben sajnos korlátozza is a fogalmat. Az attribútumot (tulajdonságot) tekinthetjük az entitás (tárgy, fogalom, „objektum”) egy sajátos formájának, és nagyon fontos, hogy az entitás képes más attribútumokkal (tulajdonságokkal) is rendelkezni, és egy meghatározott attribútum több entitásnak is lehet attribútuma. Például a „műtét” nem csak „egynapos” lehet, hanem lehet „koponya” vagy „végtag”, és nem csupán a „műtét” lehet „egynapos”, hanem létezik „egynapos kirándulás” is. Az „egynapos szerelemről” már ne is beszéljünk…
Egy adott entitás (elvi) meghatározásában ezeknek a tulajdonságoknak szerepelniük kell, az „attribútum-entitás” kettős által meghatározott fogalom konkrét létrejöttekor ezen tulajdonságok valamilyen értéket kapnak. De az attribútum kaphatja esetleg a „semmilyen” értéket, hiszen a „műtét” akkor is értelmes, ha semmiféle attribútum nem kapcsolódik hozzá, csak ez esetben egy nagyon általános fogalmat jelöl.
Fotó: pixabay.com alan9187
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése