A forróságról

(Épületgépész édesapám emlékének)

Ha valaki megnézi blogíró eddigi anyagait, akkor általában somolyogva megállapítja, hogy a legtöbb írás így vagy úgy, de egyetlen téma körül kering: ez pedig a szerelem, a romantika, a nők és férfiak kapcsolata. Ezen belül is a legizgalmasabb kérdés mindig az, hogyan jön létre az a nagy forróság, ami aztán egy vagy több kellemes estéhez, héthez, évhez, évtizedhez vezethet, és mi lehet az oka, ha egy kapcsolat egyszer csak kihűl, végérvényesen csődbe megy. Aki próbált már egy lányt, fiút felforrósítani, tudja, milyen nehéz feladat is tud az lenni néha! Különösen akkor, ha hő vágyunk jéghideg tárgya tudatosan nem akar izzani kezdeni! Legtöbbször aztán később ő is lángra kap, de sok esetben addigra már a másik ifjú hűlt ki... Izgalmas figyelni, elemezgetni, leírni ezeket az egymást keresztező hullámokat, amelyek akkor tudnak jó házassághoz, szép családhoz vezetni, ha még előbb összesimulnak, minthogy a játszó felek elérik a nyugdíjkorhatárt.

De mennyire kevéssé hangzik romantikusan, ha azt mondjuk, hogy ezeket az elemzéseket, ezeket a tapasztalatokat kiválóan lehet hasznosítani egy mostanában előtt igencsak időszerű, mégis teljesen romantikamentes téren is. És most kivételesen ne a közeli autóút sötét sarka jusson eszünkbe, ahol valóban meglehetősen kevés igaz romantikát, igaz szerelmet lehet találni. Arról írtunk már eleget. Most sokkal inkább a fűtésre kell gondolni. A fűtéssel, energiatakarékossággal foglalkozni ma nagy divat, és valóban igen fontos is. Fontos a jó hőszigetelés, és könnyen lehet, hogy valóban beválnak a költséges passzív házak (húsz év múlva meglátjuk), de ezen a téren apró változtatásokkal is igazán látványos eredményre lehet jutni . Mint ahogy hónapokat lendíthetünk induló kapcsolatunkon egy ügyesebben megválasztott ruha, egy másképpen fésült haj segítségével, hónapok fűtési költségét lehet megtakarítani apró változtatásokkal is.

Például abban a szobában, ahol a lakás falitermosztátja van, soha ne tegyünk a radiátorra hőfokszabályzós szelepet, hiába mondja bárki is! Gondoljunk bele: ha a radiátor hőfokszabályzója alacsonyabb hőmérséklete van állítva, mint a fali termosztát, akkor radiátorszelep túl korán zárja el a fűtést, és a fali termosztát soha ki nem fogja kapcsolni szegény kazánt, mert a szoba nem tudja elérni a falon beállított hőmérsékletet. Ha viszont a radiátor-hőfokszabályzót magasabbra tekerjük, mint a szobatermosztátot, akkor a fali érzékelő a kazánt előbb ki fogja kapcsolni, minthogy a radiátorszelep elzárna (hiszen az csak magasabb hőmérsékleten zárna el), de akkor minek is van ott a radiátoron az a nem olcsó szobadísz? Több szintes családi ház esetén viszont nagyon figyeljünk oda az emeleti helyiségekre. Azokba minden esetben gyakorlatilag kötelező a hőfokszabályzós szelep beépítése, mert nemhogy egy szezon, de sok esetben már egy hónap alatt is megtérül az ára. Pontosabban, azok hiányában fogjuk „ingünket-gatyánkat” kifizetni a tetőablakon kidobott hőteljesítményre. Merthogy a meleg a lenti helységekből amúgy is felszáll, tehát ott fenn igen kevés fűtési energiát kell csak használni, gyorsan el kell zárni a radiátorokat. A csak este használt emeleti hálószobákba pedig már érdemes időkapcsolós hőfokszabályzós szelepet tenni, ma már nem olyan drága, és megéri, ha csak este hatkor kezd el langyosodni az ágy (ifjú házasok esetén ez még nem kötelező).

A másik jellemző „apróság”, hogy ha egy rosszul, a termosztáthoz túl közel elhelyezett radiátorral fűtjük a hőfokszabályzót, akkor ne lepődjünk meg, hogy sokkal gyorsabban ki fog kapcsolni, mintha a radiátoroktól távol, egy hűvös sarokba helyeztük volna el azt. Ez egészen evidens, hiszen, ha a fali hőfokszabályzó közelében lévő, nagyteljesítményű radiátor gyorsan felmelegíti a levegőt, akkor a termosztát gyorsan kikapcsol, a többi helység pedig jó hideg marad. Ezt a hibát csak tetézi, ha nincsenek pontosan méretezve a fűtőtestek, és a „nagyszobába” elhelyeztek egy „kellően nagy” radiátort, nehogy megfagyjon a család, a hálóban meg „úgysem kell túl meleg legyen” elven alaposan alulméretezték a fűtést. Valamikor minden egyes „központi fűtést” részletesen, papíron megterveztek az épületgépészek, ma már ez is olyan tudomány, mint az informatika: aki be tudja kapcsolni a számítógépet: szakember, de legalábbis informatikai  vezető biztosan lehet. Ilyenkor nincs más megoldás (mármint a fűtés terén), „le kell fojtani” a túlméretes nagyszobai radiátort, vagy ha több van, akkor teljesen le kell zárni a hőfokszabályzóhoz közelebb esőt. A teljesítmény csökkentésére legjobb megoldás a „torlószelepnél”, a radiátor alján csökkenteni az átfolyó víz mennyiségét, de ehhez már lehet, hogy érdemesebb egy szakit kihívni.

Ezzel nem csupán több energia jut a többi szobára, de mivel a nagyszoba a kisebb energiabevitel miatt csak lassabban tud felmelegedni, tovább fognak fűteni a kisszobák radiátorai is, így ott is kellemes éghajlat tud kialakulni. Ha teljesen sután van méretezve a lakás fűtése, és másképpen nem megy, akkor ki kell cserélni a szobatermosztátot egy rádióvezérlésű változatra, ma már magyar gyártmány is létezik ilyen. Azt pedig már el lehet helyezni a nappali leghidegebb zugában, de azért jó messze az ablaktól, és mint említettük volt, a radiátoroktól is.

Alapszabályként azt lehet mondani, hogy a fűtés akkor jó, ha a kazán legalább 20-30 percet dorombol egyhuzamban, aztán csendben marad két-három óra hosszat. Mint ahogy a szerelmeskedésben is ideális időbeosztás egy fél órás forrósítás, majd több órányi kellemes érzet. És ne legyünk türelmetlenek: nemcsak a hódítás, a fűtés beállítása is igen lassú játék, minden változtatás után várjunk legalább egy egész hetet, hogy megtapasztalhassuk, jobb lett, vagy rosszabb a lakás komfortja. Ha közben a gázóra állását is figyelgetjük, akkor előbb-utóbb már komoly irányítástechnikai szakember válhat belőlünk…

Tudjuk, egy imádott nő meghódításáért sokszor minden pénzt megadunk. Legjobb példa erre Fejes Endre még mindig nem eléggé jól ismert regénye. A fűtés azonban nem ilyen. Ott igenis nagyon érdemes megvizsgálni, hogy kellemes kényelmünket mennyi áldozat árán sikerül elérni. Az soha nem baj, ha valaki egy kevésbé előnyös adottságokkal rendelkező, de számára fontos lány meghódításáért ezerszer annyi áldozatra hajlandó, mint a szépfiú egy címlaplány szerelméért, de az már értelmetlenség, ha egy kétszobás lakás fűtéséért fizet valaki annyit, mint más egy ötször akkora, kétszintes családi ház kellemes melegéért.

(Képek forrása: Conrad, Computherm)