Bogi nem akármilyen gyermekkort kapott a sorstól. Édesapja egy
Budapesttől nem túl messze fekvő kisváros legjobb szállodájának volt az
igazgatója, és az igazgató úrral mindenki igyekezett jóba lenni. Ő volt az, aki
még a polgármester úrnak is tudott pár órára patyolat tiszta szobát
biztosítani, ha egy igazán fontos iratot kellett megfogalmazniuk az aljegyző
asszonnyal, és ezt megbízhatóan nem kötötte a polgármesterné orrára. Az
igazgató úr volt az, akinek éttermében a város összes valamirevaló polgára a
lakodalmát rendezte, és ott voltak az egyszem színház premierbankettei is, ahol
a város imádott színészei olyan teátrálisan (hogyan másképp?) mulattak. Az ő
báltermében léptek fel a híres pesti sztárok, akiket mások csak a tévéből
láttak, és akikkel ő mind tegezőzött. Azt viszont érdemes volt tudni, hogy ha
valaki szeretett volna valamit elérni a szállodával kapcsolatban, akkor az
igazgató úrhoz volt egy nagyon kényelmes bejárat: a lányát kellett dédelgetni.
Bogi szép is volt, okos is volt, de nagyon picurka kora óta anya nélkül nőtt
fel, mert édesanyja nem sokkal a születése után lelépett egy zenésszel Németországba.
Adva volt tehát minden feltétel ahhoz, hogy a kislányból egy végtelenül
elkényeztetett liba legyen, mégsem lett az. Nem lett az, mert apja éles eszű,
sokat olvasott ember volt, aki vigyázott a lányára is, magára is, és átlátott a
kisvárosi emberek minden hízelgésén. Asszonyt, a gyereknek mostohát sem
engedett magához közel többet, mert minek? Főzni, mosni, takarítani nem kellett
a szolgálati lakást, azt elvégezte a hotel személyzete, a szerelemről meg igen
rossz véleménye lett, látva azt a rengeteg hűtlenséget, ami körülötte
gomolygott. Bogi tehát élete első tizennyolc évét megszakítás nélkül a hotelban
élte le, és a szállodai lét olyan komoly emberismerettel látta el, ami szinte
soha nem hagyta cserben. Szinte, de ez csak jóval később derült ki. Előbb még
leérettségizett a városka legjobb gimnáziumában, és csak merő szórakozásból
megtanult az ENSZ hat hivatalos nyelvéből ötöt. Még a kínai is könnyen ment,
mert a közelben volt egy kínai tulajdonban lévő gyár, és a lánynak abszolút
zenei hallása volt (amit alighanem az énekesnő mamától örökölt). Egyedül az
arabbal nem boldogult, mert a Közel-Keletről még véletlenül sem jöttek vendégek
arrafelé. Apja abban is okosnak bizonyult, hogy noha ő maga kizárta életéből a tartós
párkapcsolatot, a lányát nem nevelte apácának, és amikor úgy alakult,
szerethette a fiúkat, ahogyan csak kedve tartotta. A szalagavatón már nem is
volt kétséges, hogy ő az a csoda, aki nem csak eminens, de meg is lehet halni
érte, annyira jól néz ki.
A lányt simán felvették az ELTE jogi karára, és ott sem
okozott semmi gondot a tanulás. De azért már felköltözött Pestre, mert hiába
volt az út csak egy óra vonattal, azért naponta kétszer sok lett volna. Hárman
lányok béreltek egy szép napos lakást a Duna partján, ami iszonyúan drága volt,
de apa szívesen fizette. A társnők imádták, mert pillanatok alatt egészen különös
kajákat tudott összedobni, és megtanította őket a látszólag tökéletes és gyors
rendrakás minden trükkjére. Az öt év elrohant, mint egy pillanat, ráadásul
szinte minden esemény nélkül. Helyes, jópofa fiúk jöttek, mentek, de sajnos egyiket
sem lehetett komolyan venni. A pesti éjszaka sem fogta meg, annál már sokkal
tapasztaltabb volt.
Az egyetem elvégzése után egy olyan ajánlatot kapott az akkor
éppen átalakuló honvédség egyik különleges alakulatától, amit nem lehetett
visszautasítani. Az egység kiváltságos helyzetben volt, mert akkoriban még
nagyon kevesen voltak a seregben, akik anyanyelvi szinten beszéltek volna több
nyelven. A szakmai munkával jól boldogult, a feladat érdekes volt, a
titkolódzás izgalmas, a bajtársak körülötte pedig nagyon rendesek és okosak
voltak. Otthon érezte magát köztük, hiszen a srácok ugyanúgy ajnározták, mint a
vendégek a papa szállodájában. De a sok bohóckodáson, csipkelődésen,
beszólogatáson kívül itt sem történt semmi, hiszen a speciális században a
néhány lány teljesen „fiúsítva volt”, ugyanazt a szakmai kiképzést kapták,
ugyanazt az életet élték, mint a férfiak. Egyetlen érdekesség annyi volt, hogy a
szomszéd motoros raj tagjai lelkesen maguk közé fogadták, mert ha felvette a hófehér
karbonszálas bukóját, akkor a 150 lovas, féltonnás vasat, amit édesapjától
kapott a 21. születésnapjára, olyan könnyedén lovagolta meg, és olyan
kunsztokat tudott csinálni vele, amit közülük sem mindenki. Bogi egy idő után
már azon kezdett gondolkodni, hogy vajon nem fogyott-e le nagyon, eléggé
rendben van-e még minden alkatrésze, hogy ennyire nem kell senkinek. De aztán
egyszer csak kiderült, hogy a sok nagyhangú tisztecske közül az egyik, ráadásul
egy elég helyre legény, többet is szeretne, mint szócsatákat. A srác nagyon
tehetséges volt, mint a rakéta ment előre a rendfokozatok között, fel lehetett
nézni rá. De fel is kellett, mert a 190 centi magas férfi mellett a picurka
lány éppen egy fejjel volt alacsonyabb. Bogi morgott is, hogy megfájdul a nyaka
csókolózás közben. Ezért inkább fekve folytatták…
A baj úgy kezdődött, hogy a játék egy idő után már nem volt
játék. Hatalmas, igazi szerelem lett belőle, ami alapvetően szigorúan tilos
volt a szervezeten belül. Természetesen be kellett jelenteni, hogy össze
kívánnak költözni, és számtalan fórumon kellett bizonygatni, hogy az alá- és
fölérendeltségi viszony nem fogja tönkretenni sem a kapcsolatukat, sem a
feladatok teljesítését, és szerelmük nem ad majd lehetőséget arra, hogy az
örökké éber ellenség kihasználja ezt a gyengeségüket.
Újabb csodálatos négy év következett. Még édesapja is
megbarátkozott a lányát elrabló haramiával, részben mert nem nagyon lehetett a
srácban hibát találni, részben mert sokezer méterről is jól láthatóan imádták
egymást. Ennél többet egy apa nem kívánhat, ezért aztán vett is a fiatal párnak
egy szép kis lakást a városban, hogy ne kelljen a hotelban aludjanak, ha
hazajönnek, mert ott azért a falak, ugye, papírból vannak… Nem lett volna semmi
baj, de hát azok a fránya hormonok kéretlenül is teszik a dolgukat. Hiába volt
a sok okos tanács az összes közösségi oldalon, Bogiban bizseregni kezdett valami.
Már határozottan zavarta, ha apja recepcióján meglátott egy fiatal családot,
amint látszólag felhőtlen boldogsággal jelentkeznek be az izgalomtól felajzott
kis kölykökkel. Lassan már idegesítette, ha egy nagypocakos kismama megjelent a
közelében. Rá kellett jönnie: gyereket szeretne. De szerelme még nem akart
megnősülni. Karriert akart, azért jött a seregbe, ezredes, vezérőrnagy,
vezérezredes akart lenni, és ehhez ragaszkodott.
Nagyon csúnyán összevesztek. A fiú még aznap átköltözött
egyik bajtársához, és két héten belül át is kérte magát egy másik alakulathoz.
De Bogi sem az a lány volt, akinek csak úgy nemet lehet mondani. Tulajdonképpen
ez volt az első alkalom az életében, amikor valami, amit szépen kitalált
magának, nem elsőre sikerült. Meg sem kísérelte rendbe hozni a kapcsolatukat,
kérte leszerelését, amit nehezen bár, de meg is kapott. Elhagyta az egyenruhát,
és előkerítette a legvadítóbb nadrágokat kisportolt alakjára. Húzott egy kövér
gázt, és irány ismét Budapest! „Addig kell a holmikat mutogatni, amíg le nem
jár a szavatosságuk.” A szavatosság még nagyon rendben volt, és pesti barátnője
azonnal végigvitte az éppen kialakuló bulinegyed összes nevesebb helyén.
Azt azért nem lehet mondani, hogy óriási feltűnést keltettek
volna, hiszen az akkor divatba jövő romkocsmák tele voltak jó csajokkal, akik
mind szórakozni akartak. De azért alaposan megnézték őket. Kedvükre
válogathattak a srácokban, csakhogy Boginak elege volt a kisportolt, jóképű
férfiakból. Egy enyhén pocakosodó srácot szúrt ki magának, aki hatalmas
lendülettel tudott magyarázni mindenről, negyedórás előadásokat tartott
ahelyett, hogy el akarta volna vinni akármelyikőjüket is egy körre. Jól
kiröhögték, amikor azzal a régi rossz dumával is előjött, hogy ők valójában
ugyanabból a városból valók, de kiderült, hogy a srác véletlenül tényleg igazat
mondott. Ez volt a srác egyetlen csajozós dumája, és még ez is véletlen volt.
Merő heccből megbeszélték, hogy másnap újra találkoznak, de a lányokban fel sem
merült, hogy ez a mamlasz tényleg ott lesz. Hajnalig még legalább egy tucat
hasonló ígéretet vettek mindenféle szerencsétlen pasiktól. Bogi pár napot
tervezett a barátnőnél tölteni, de látnia kellett, hogy ez nehezen fog menni,
mert ő a szállodás múltja révén pontosan tudta, hogy mennyi szesz mehet le a
torkán, de szegény barátnő reggelre irgalmatlanul másnapos lett. Nem is volt
semmi kedve nemhogy kocsmába menni, de még az ágyból kikelni sem. Így aztán
este Bogi egyedül vágott neki az éjszakának. Majré nem volt benne, pontosan
tudta, hogy kiket kell elkerülni, de kicsit unatkozott. Egyik helyről a másikra
ment, szinte már ő is berúgott, amikor egyszer csak meglátta az előző napi
pocakost. A fiú teljesen természetesnek vette, hogy a lány eljött a
„randevúra”, tovább nyomta a nagyképű dumákat, és még azon sem lepődött meg,
hogy a lány hajnalban felment hozzá a koszos kis albérletébe. Kiderült, hogy
informatikus, a városkában lévő egyik cégnél kisfőnök, és most itt Pesten kell
összeraknia valami rendszert. A srác mindenben az előző szerelme teljes
ellentéte volt, de most az kellett. Felejteni, felejteni és felejteni.
A srác tökéletesen meg volt győződve, hogy tökéletes
férfiassága szerezte meg számára a csodálatos nőt, és amikor kiderült, hogy a
lány terhes lett már az első néhány nem túl izgalmas menet után, nem volt
kérdés, hogy feleségül is veszi. Csak éppen mire az ikrek megszülettek Bogi már
pontosan tudta, hogy mekkora szamárságot követett el. A fiú nem csak műveletlen
és buta volt, de a legrosszabb férfitípust testesítette meg: a nagyképű senkit.
Az ifjú anyuka még ki sem kelt a gyermekágyból, már mindennaposak voltak a
veszekedések, melyek egyre durvábbak lettek. Amikor aztán a fiú megpróbált
erőszakoskodni, akkor szembesülnie kellett a honvédségnél kapott kiképzés során
megtanult minden önvédelmi és támadó mozdulattal. Csont nem törött, de azzal,
hogy kiderült: a lány nem csak okosabb, műveltebb, de még erősebb is nála, vége
is lett a házasságnak.
A válóper ordenáré módon gusztustalan volt. A fiú nem csak a
Bogi édesapjától kapott lakást kívánta elperelni, még a pesti haverjait is
felbérelte, hogy tanúskodjanak a lány erkölcstelen életmódja ellen. Szerencsére
a bírónő ismerte a Dürrenmatt színdarabokat, emlegette is sokszor a Btk. 272.
paragrafusát, de így is három évbe telt, míg vége lett az eljárásnak. Ez alatt
a gyerekekre persze alig jutott és idő, és a két pici fiú éppen az egyik
legkritikusabb korban lett meglehetősen elhanyagolva. Ezt a szeretethiányt csak
nagyon sokára tudták kiheverni, ráadásul a két gyerek teljesen eltérő alkat,
teljesen eltérő jellem lett. Bogi szorongva figyelte, hogy az egyik mindenben
őrá, a másik viszont mindenben az apjára hasonlít, senki meg nem mondta volna
róluk, hogy ikrek.
Amíg a válóper tartott. addig a helyi önkormányzatnál vállalt
el egy ügyintézői állást, de a kollégák között sok volt a lusta és
felkészületlen, ehhez nem volt hozzászokva. Amint lezárult az eljárás,
összecsomagolta a srácokat és egy határmenti osztrák szállodában vállalta el a
recepciós csapat vezetését. Az egész recepció, sőt, a szálloda szinte teljes
személyzete csupa magyarból állt, és munkatársai elég gyorsan elkezdték
értékelni hatalmas nyelvtudását, no meg szállodai ismereteit is. De azért,
amikor a fiúkat iskolába kellett íratni, hazajött. Addigra már be tudott lépni
a valaha közös lakásba, ami addig ki volt adva egy ismerősnek. Minden bútort
kidobott, átfestette a falakat, és saját szavai szerint „vén fejjel”, hiszen
már harminc is elmúlt, beállt ügyvédbojtárnak egy régi évfolyamtársához. A
családjogot kerülte, de a cégjogban és az ingatlanjogban gyorsan szakértő lett,
és egy idő után szinte az összes Magyarországon megtelepedni készülő távol-keleti
cég velük intéztette ingatlanvásárlási ügyeit.
A fiúk végül is egészen tűrhető bizonyítvánnyal járták ki az
általánost, de mivel nem volt kedvük sokat tanulni, beiratkoztak a helyi
vendéglátóipari szakközépbe. Nem is csalódtak: noha nagyapjuk már nem volt
fiatal, de szakmai hírneve még hatalmas, és a két „unoka” kitüntető figyelemben
részesült. A nagypapa borzasztóan örült, hogy valaki továbbviszi tudását, és
rengeteget foglalkozott a kölykökkel, akik viszont nem éltek vissza ezzel a
különleges bánásmóddal. Az egyik kiváló szakács lett, a másik pedig menedzser,
és „kis” protekcióval át is vette nagyapja szállodájának vezetését.
Húsz év zűr és küzdelem után már végre szép nyugodtan
éldegéltek is volna, ha … De mindig jön egy „ha”, amely mindent felborít. Bogi
a leszerelése után egyáltalán nem tartott kapcsolatot a régiekkel, nem is volt
engedélye rá, és mivel évekig ki sem mozdult a városkából, még véletlenül sem
futott össze soha senkivel. Amikor azonban a fiúk leérettségiztek és munkába
álltak, már rengeteg szabadideje támadt. Noha bőven túl volt a negyvenedik
születésnapján is, nagyon jól nézett ki. A fiúk már kinőttek a lázadó
kamaszkorból, őszintén értékelték azt a rengeteg munkát, amit anyjuk értük
tett, és felnőttként igyekeztek legalább egy kicsit meghálálni. Elkezdtek
négyesben mindenfelé eljárni, a városka nem is annyira gyenge színházának
minden bemutatóján ott voltak. Lassan fogalommá vált a „szállodaigazgató úr”
családja, akik eleinte négyen, majd az évek múltával egyre népesebben ültek a
jobb hármas páholyban. Egy ilyen alkalommal futottak össze Bogi régi pesti
kollégájával, aki immáron aranypaszományos parolival jött le megnézni színésznő
lánya „debut” fellépését. Volt nagy öröm, azonnal meg lettek hívva a
premierbankettra, már csak azért is, mert azt még mindig a „nagypapa”
szállodájukban tartották, igaz, eddig soha nem jutott a „személyzetből”
senkinek eszébe, hogy az első koccintás után ott ragadjon a premier után nagyon
hangos művészek között. De most az egyik sarokasztalnál hajnalig ment a
nosztalgiázás. A három fiatal egész éjjel tátott szájjal hallgatta szüleik soha
nem hallott, immáron elmesélhető furcsa történeteit, és egyre-másra csak
álmélkodtak, hogy milyenek is voltak az öregek fiatalon. Az a szép mese is
akkor kezdődött, hogy pár év múlva a nagyon tehetséges művésznő gyerekeinek
Bogi lett a nagymamája… A beszélgetés közben az immáron egyedül élő alezredes
úr is próbált udvarolgatni a mutatós asszonynak, de amikor kerek-perec ki lett
mondva, hogy esélye sincs, inkább továbbra is a régi közös ismerősökre terelte
a szót. Így tudta meg Bogi régi szerelme siralmas helyzetét.
Nem kérdés, hogy a férfit is megviselte a szakítás. A nagyon
jól kinéző srác eleinte megpróbált vigasztalódni a számtalan gyorsan megkapható
nőcskével, de egy idő után egyre inkább már csak inni járt le a bárokba. A
bárokból lassan kocsmák lettek, és amikor már a sereg nem tudta tolerálni a fiú
alkoholizmusát, le kellett szerelni. Pár évig még tudott dolgozni egy
biztonsági cégnél, ahol nagyon jól tudták hasznosítani komoly tapasztalatát, de
amikor már munkaidő alatt is annyira részeg volt, hogy azt az egyszerű
beosztottak is látták, onnan is kirakták. Ezután már a szokásos menet jött:
rendes munkát semmit nem tudott találni, eladogatta mindenét és egy városszéli,
lepusztul szoba-konyhás albérletben kellett meghúznia magát.
A jól képzett felderítőnőnek még éjszaka sem állt sokból
megtudnia a kis lakás szomorú címét. Mielőtt pirkadatkor szétszéledt volna a
csapat, szólt a fiúknak, hogy másnap délre egy úticsomagot készíttessenek össze
nyolc személyre, a legfinomabb kajákból. Érteni senki nem értette, hogy mire
kell ez neki, de kérdezni még mindig nem merte sem az apja, sem a fia… Kocsija
nem volt, hiszen a városban biciklivel közlekedett, a bevásárlásokat meg a fiúk
intézték, ezért reggel megkereste a gondosan elcsomagolt protektoros szerkót,
ami két gyerek és húsz év után is tökéletesen passzolt az alakjára. Előhúzta a
borzasztó régen nem használt, de folyamatosan karbantartott gépet, betette a
finomságokat a két oldaldobozba, ismét húzott egy kövér gázt, és meg sem állt
Budapest széléig. Erős nő volt, sok mindent átélt már, de alig-alig bírta
megállni, hogy el ne bőgje magát azon, amit látott. Megetette, megitatta régi
kedvesét, rendet rakott a borzasztóan elhanyagolt lakásban, és megígérte, hogy
még visszajön, ha a férfi is megígéri, hogy azon a héten egy, de pontosan egyetlen
egy üveggel kevesebbet fog inni.
A módszer bevált. Két évbe telt, mire a férfi teljesen tiszta
lett. Bogi két éven át minden vasárnap ott volt a heti elemózsiával, takarított
és beszélgetett. A férfi egy idő után ismét kapott munkát, ki tudott bérelni
egy normális kis lakást, és valóban rettentően hálás volt régi szerelmének. De
a heti egyszeri találkozónál több soha nem történt, össze már soha nem
költöztek. Ami eltört többé nem forrt össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése