Morus Tamás: „Utópia” című könyve és Fred Zinnemann: „Egy
ember az örökkévalóságnak” című filme nyomán.
„… a fejedelmek tanácsosai vagy valóban olyan bölcsek, hogy
nem szorulnak másra, vagy legalább azt hiszik. Tehát nem engedik a más tanácsát
érvényesülni, és csak azoknak a beszédét helyeslik hízelegve – még ha mindjárt
a legképtelenebb is – akik a fejedelem kiváltképpeni kedvencei, és akiknél
helyeslésükkel érdemeket szerezhetnek a maguk számára.”
A fenti idézet nem egy ellenzéki portál szövegéből, hanem egy
1516-ban megjelent könyvből való. Annak az embernek a könyvéből, akit ma a katolikus
egyház hivatalosan is az államférfiak és a jogászok védőszentjeként tisztel. Ki
volt ő, és mit tett azért, hogy ennyi sok évszázad után még mindig példaképül
lehet állítani bármely mai politikus elé? Tudunk-e róla eleget, ismerjük-e a
jól láthatóan ma is annyira érvényes mondatait?
Morus Tamás 1478-ban született, abban a korban, amit még az
igen fejlett Angliában is a sötét középkornak szokás tartani. Halála pedig 1535-ben
következett be, mégpedig úgy, hogy VIII. Henrik király, aki pedig valóban sokat
tett országa nagyságáért, egyszerűen, gyakorlatilag minden jogszerű eljárás
nélkül lefejeztette. Erről a folyamatról szól Fred Zinnemann filmje, aki képes tökéletesen
bemutatni azt az ellentmondást, hogy a művelt és szimpatikus király miképpen kerül
szembe azzal az eleinte szinte gyengének látszó férfival, akiből később
halhatatlan hős lesz. Pedig Morus semmi mást nem tesz, mint betartja azokat az
alapvető szabályokat, amelyeket vallásától függetlenül mindenkinek be kellene
tartania.
Az Ószövetség szerint az Örökkévaló által átadott
tízparancsolat mindenkinek képes irányt mutatni, felhúzni azokat a „falakat”,
amelyeket akkor sem szabad átlépni, ha bármilyen hatalom is parancsolja. „Ne lopj.”, „Ne
tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.”, „Ne kívánd felebarátod házát. Ne
kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem
szamarát, semmit, ami a te felebarátodé!!” és persze: „Ne gyilkolj!”. A
lopásra, legyen az intézményesített lopás, a folyamatos hazudozásra, legyen az
munkaköri kötelesség, ugyanúgy nincsen semmiféle mentség, mint a gyilkosságra, még
ha parancsra is tette valaki. És ebben van Morus hatalmas jelentősége. Mert ő
már sokszáz évvel ezelőtt saját életével bebizonyította, hogy egyszer ki kell
mondani: eddig, és ne tovább! Az önkénynek is ellen lehet állni, az
intézményesített butaságnak is lehet nemet mondani.
De a filmet nem csak ezért érdemes megnézni, és megnézetni
minden kamasszal. Csodálatosan, a filmtechnológia, a rendezési szakma minden
tudását hasznosítva sikerül láttatni a korabeli Angliát, és Morus emberségét. Morus
legnagyobb fennmaradt írásműve, az Utópia persze nem vihető a szélesvászonra,
pedig érdekes lenne. Hiszen még a korlátlan politikai hatalmat megalapozó
gazdaságpolitikáról is szó esik benne:
„…a magántulajdon lehetőleg kevés legyen, nagyon fontos a
királynak, mivelhogy abban van az ő támasza, ha a nép nem virgonckodik a nagy
gazdagságtól és szabadságtól, türelmetlenül viselve el a kemény és igazságtalan
uralmat. A szűkölködés és ínség viszont ellenkezőleg, visszaszorítja,
türelmessé teszi a lelkeket, s megszünteti a lázadás bátor szellemét.”
De hiába a sok hasznos 500 év előtti jótanács, azt az
államot, amelyet Morus ideálisként leírt Utópiának hívták, mi pedig a mai
Valóságban élünk. De álmodozni nekünk is szabad, a parancsolatokat megtartani,
pedig akár hiszünk az örökkévalóban, akár nem, kötelező. Csupán emberségből is.
További elemzések: Kiváló, igen magas színvonalú, de jól olvasható (angol
nyelvű) történelmi anyagok találhatóak a
New-York-i jezsuita egyetem honlapján: http://www.fordham.edu/halsall/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése