Beteg a barátnőm

Nagyon beteg.

Ezért blogíró szomorú, nagyon szomorú, mégis egy vidám kis vers jut az eszébe.

Mi ketten egymást meg nem értjük,

Nagyon sajnálom, asszonyom,

De ha nem kellek szeretőnek

Egyébre nem vállalkozom.

Például arra, mit gyakorta

Szónoki hévvel mond kegyed,

Hogy meggyötört szegény szivének

Legjobb barátja én legyek.

Legjobb barát! szavamra mondom,

Megtisztelő egy hivatal,

De nem vagyok hozzá elég vén,

S ön aggasztóan fiatal.

Ön csupa élet, csupa illat,

Lángol vakít, hevít, ragyog,

Hát hogyne szomjaznám a csókját

Én, aki angyal nem vagyok?

Olyan kevés amit kivánok...

Ha osztozkodni restel is,

Legyen a tisztelt lelke másé

Nekem elég a teste is.

Legyen lelkének egy barátja,

Kivel csevegni élvezet,

De ez az őrült, ez a mamlasz,

Ez a barát nem én leszek.

Legyen övé minden poézis.

És az enyém: csak ami tény,

Ő oldja meg a problémákat,

A ruháját viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,

Kétségbe, kérem, nem vonom,

De annak, hogy megértsük egymást

Csak egy a módja asszonyom:

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül

Rosszat is, jót is osztogat,

Rosszabb erkölcsöket kegyednek,

Vagy nekem adjon jobbakat!

(Heltai Jenő: Vallomás)

Heltaival a fentiekben foglaltakra nézve teljesen egyetértünk ugyan, mégis, a „kivétel erősíti a szabályt” alapon állíthatjuk, hogy igenis nem teljesen kizárt barátság férfi és nő között. Bár ennek a maholnap sírig tartó barátságnak volt egy nagyon egyszerű alapja.

Blogíró és barátnője valaha veszettül szerelmesek voltak egymásba. Blogírónak sok-sok évvel ezelőtt számtalanszor adatott meg, hogy megoldhatta barátnője ruháját. Nem is nagyon kellett azt megoldani, valahogy megoldódott az magától.

Nem ő volt az első nő blogíró életében, nem is az utolsó, mégis nagyon fontos volt. Valami, ami tökéletes. Valami, ami teljes, ami maga a rend, a harmónia. Szép, lángoló, „beteljesült” szerelem volt, még nagyon rövid ideig sem tartott. Miért mentek mégis szét, miért nem egymással házasodtak össze? Ma már nem fontos. Lehetett volna egy tökéletes házasság? Ki tudja? Hogy egyiküknek sem sikerült még egyszer hasonló nagy szerelemre akadni? Rossz slágerszöveg. De talán ezért tudtak megmaradni barátnak. Mindent tudtak egymásról, egymás minden porcikáját ismerték. Tudták, emlékeztek: ők maguk döntöttek a szakításról (persze, némi külső hatásra…). De soha egy percig nem volt köztük harag. Ennyi talán elég egy barátsághoz.

Beteg a barátnőm, nagyon beteg.

Elrendezte minden dolgát, ügyeit úgy vezeti, hogy másnap esetleg már nem tud bemenni az irodába, nem tud reggelit adni a lányának.

Mint aki nagykabátban ül az előszobában és várja a taxit, amely bármely percben itt lehet már.

Beteg a barátnőm, nagyon beteg.